„Mit kíván a magyar gyermekvédelem”
A Gyermekjogi Civil Koalíció és társszervezetei egyeztetni szeretnének a kormánnyal a kormány által már bejelentett új, gyermekvédelmet érintő törvénymódosításról.
A kegyelmi botrány, a bicskei Kossuth Zsuzsa Gyermekotthon áldozatainak története a magyar gyermekvédelem „ékköve”. A szakemberek hosszú évek, évtizedek óta mondják el különböző szakmai folyóiratokban, nyilvános fórumokon, a média legkülönbözőbb felületein, hogy
a gyermekvédelem Magyarországon siralmas állapotban van.
A kegyelmi botrány kirobbanását követően jelentette be a kormány, hogy szigorítja a pedofil bűncselekmények büntetésével kapcsolatos szabályokat, illetve a gyermekotthonok és a gyermekvédelmi szakellátást jelentő intézményeknél átvizsgálják az intézmények vezetőinek alkalmasságát.
Azonban a gyermekvédelemben egymásra tornyosuló, mára már önmagukat generáló problémahalmazok, ahogyan azt az ügy is mutatja, szakmailag megalapozott, mélyen és teljességében átgondolt intézkedéseket követelnek. Ezért fogalmazta meg a Gyermekjogi Civil Koalíció többedmagával a 12 pontját, amelyben a gyermekvédelem megreformálására tett javaslatot a Belügyminisztériumnak. A 12 pont szeretné felhívni a minisztérium figyelmét arra, hogy a teljes magyar gyermekvédelem megreformálásához átfogó, szakmailag igényes stratégia kellene. Továbbá a gyermekek jogait képviselő ombudsmanra, a szakterület költségvetési helyzetének normalizálására, a szakma túlterheltségének megszüntetésére, és nem utolsósorban prevencióra lenne szükség.
Szolidaritás
Az oktatásban, egészségügyben és szociális szférában dolgozók évtizedek óta beszélnek a területükön tapasztalt, napról napra mélyülő, nem egyszer végzetes tragédiával járó rendszerszintű problémákról. Mindhárom területre igaz a túlterheltség, az alulfizetettség, és nemegyszer a szakmaiatlanság az alulképzettség, az állandó szakemberhiány következtében. Pedig ez a három szakterület egy ország boldogulásának alapját jelenti, és oda-vissza hatnak egymásra.
A világ legtöbb helyén jellemző, hogy a szociálpolitika gyengébb lábakon áll, a kormányok bevett megoldásokkal igyekeznek spórolni a legkiszolgáltatottabb, leggyengébb társadalmi csoportokon. A közoktatás és az egészségügy intézményei minden állampolgár számára ismertek, de a szociális terület működésének mivolta jellemzően csak a valamilyen hátránnyal élő csoportokat foglalkoztatja.
A kegyelmi botrány felelőseinek lemondását követő
vezetőségi átvizsgálással aligha megreformálhatóak
a gyermekvédelem súlyos problémái.
A szociálpolitika minden ágazata összefügg a gyermekvédelemmel. A munkanélküliség, a hajléktalanság, a szerfüggőség, a szellemi és testi betegségek mind-mind eredményezhetik a gyermekek érdekeinek csorbulását, és ezeket a veszélyeket a kormánynak kötelessége kompenzálni.
Hitel
Kitartó és következetes fellépésre van szükség ahhoz, hogy a gyermekvédelmi rendszerben megfelelő változások menjenek végbe. Mint minden nagy országos reform, ezek is csak évtizedek múltán eredményeznének az egész társadalomra ható változást. A pedagógustüntetéseket, az orvostársadalom egy részének kiállását, a nővérek fellépését követő kormányzati válaszok után nem meglepő, ha kételyeink vannak az államvezetésnek a gyermekvédelemre váró problémák megoldására vonatkozó politikai akaratát illetően is. Az egészség- és oktatásügyben is szükség van a rendszer teljesen átformálására, ez a mai napig nem történt meg. A pedagógusok a nem régi fizetésemeléskor hangsúlyozták, hogy az anyagi megbecsültségen túl más azonnali orvoslásra érett problémák is jelen vannak és megoldásra várnak.
A gyermekvédelmi szakellátásban sem oldódik meg a szakemberhiány és az egyre romló körülmények gondja az intézményvezetők átvilágításával. Amennyiben a kormány nem hallgatja meg a szakembereket, nem dolgoz ki hosszú távú stratégiát a szükséges reformokhoz (gyermekvédelmi rendszer átalakításáról szóló tanulmányok, kutatások és stratégiák évtizedek óta születnek a szakma részéről), valamint nem hoz létre egy ennek megvalósítására alkalmas szakmai irányítású szervezetet, akkor a veszélyeztetett gyerekek száma évek múlva sem lesz kevesebb, mint ma, vagy akár több is lehet.
(A szerző szociális munkás.)
Nyitókép: Fortepan / Miklós Lajos (Illusztráció)
