A választás napján a Pikó-csapat eredményvárójában este 7-kor még nem volt fényes a hangulat. Mit érzett ekkor?

Azt hiszem, hogy éppen akkor értem haza biciklivel – valahol utána kellett néznünk egy állítólagos fideszes szavazatvásárlásos esetnek, és iszonyatosan fáradt voltam. Rettenetesen bíztam abban, hogy a magas részvétel nekem kedvező lesz, hogy nagyon sok olyan szavazó ment el szavazni, aki eddig még nem, és ha ők éltek a szavazati jogukkal, akkor azt nem azért tették, hogy a Fideszre szavazzanak. Végül így történt, igazam lett.

Sára Botond fölhívta?

Nem, de kirakott egy tulajdonképpen az ilyenkor szokásos telefonhívással egyenértékű posztot a Facebook-oldalára, amiben elismerte az eredményt.

Hogy látja, mit értékeltek a józsefvárosiak? Kialakult-e egy kép az utolsó napok, hetek beszélgetései alapján, hogy mi miatt látták úgy, tényleg megérdemli az újrázást?

Inkább egy összképem van erről. A kampány jelentős részében nagyon sokat voltam utcán, tudatosan, fölkínálva a lehetőséget, hogy sok ember beszélgethessen velem. A józsefvárosiak közül sokan éltek is ezzel a lehetőséggel, amelyet a sétáim, biciklizéseim teremtettek a kerületben.

Azt éreztem, egyre többen osztják azt a víziónkat, amit a választási programunkban részletesen le is írtunk, hogy kerületből otthont teremtünk. Egyszerre éreztem ezekben a beszélgetésekben a lakóhelyükhöz, otthonukhoz fűződő szeretetet, és a megfogalmazott kritikák többsége is ezt erősítette. Leginkább a forgalomcsillapításról kerekedtek nagy beszélgetések, és kisebb részben a fizetős parkolásról. Nagyon hasznosak voltak, mert lehetőséget teremtettek arra, hogy részletesen és személyesen fejtsem ki a döntéseink mögötti érveket, és legalább addig eljutottunk, hogy elfogadják, ezek az érvek méltányolhatóak. Ebből azt éreztem, hogy

és támogatják, amit az elmúlt öt évben csináltunk.

2019-ben az volt az üzenetünk, „I love 8”, hogy mi szeretjük a kerületünket, a választók pedig 2024-ben visszaüzenték, hogy mi is.

Utalt a csalások, visszaélések jeleire. Rengeteg mindent lehetett hallani, mit lehet most tudni ezekről?

Nagyon sok esetről tudunk, ezek között vannak egészen durva törvénysértések gyanúját felvetők is. A Kőbányai út 22-ben például egy önkényesen odavezényelt magán-biztonságiőr nem engedte be az épületbe az aktivistáinkat és el is mondta, hogy ez a feladata, amit a fideszes képviselőjelölttől kapott. Ez egészen felháborító, soha nem képzeltem volna, hogy ilyen előfordulhat.

Nagyon egyértelműen láttuk a jeleit a szavazatvásárlásnak a Diószegi utca környékén, a Losonci térnél meg a Práter utcánál, de másutt is. Próbáltuk ezt dokumentálni – ez többnyire sikerült – és a jelenlétünkkel megzavarni a törvénysértést, sajnos ez nem sikerült elégszer. A 9-es választókerületben Balogh Fruzsina mandátumának elvesztésében

Ezeket a bizonyítékainkat természetesen használjuk, kifogásokat nyújtunk be és feljelentéseket tettünk.

Viharos volt a kampány utolsó pár hete is, gondolok itt a viharokkal teli utolsó KT-ülésre, amelyen Veres Gábor fakadt ki ön ellen, és az Erőss Gábor-féle kiszivárgott dokumentumokra (Pikó Andrást minősítette negatívan e-mailben és hangfelvételen). Ennek milyen utózöngéje lesz az októberig tartó időintervallumban, hiszen mégiscsak van egy fennálló koalíciós partnerség, másrészt a Partizánban már utalt arra, hogy Erőss Gáborral nem tervez nagyon szoros munkakapcsolatban lenni. Ez most mennyire hat ki a mindennapokra? Hiszen, gondolom, lesznek képviselő-testületi ülések, ott el kell fogadni javaslatokat.

Az új testület megalakulásáig egy ülést tart a 2019-ben megválasztott képviselő-testület, július elején. Nincs már sok tennivalónk a nyáron. Ezért komoly hatása nem lehet annak, hogy az MSZP-vel megszűnt a koalíciós kapcsolat, mivel ők a Fidesz szövetségesévé váltak. Júliusban kiderül, hogy tartják-e még a 2019-ben tett esküjükhöz magukat a Józsefváros Jövőjéért frakció tagjai és támogatják-e az előterjesztéseket, vagy megpróbálnak kellemetlenkedni, de ez már valójában nem számít.

Le kellett zárnom egy félbehagyott ügyet Szili-Darók Ildikóval. Ha egy polgármesterrel szemben elindul a helyettese, az mindenütt elvárt és természetes magatartás, hogy lemond arról a pozícióról, amire a főnöke jelölte. Az alpolgármestereket nem a választók, hanem a polgármester választja és azt a döntést erősíti meg a testület. A polgármester és helyettese között munkakapcsolat van, ami nem működik személyes bizalom és az elvárt lojalitás nélkül.

Szili-Darók látványosan mást képviselt nagyon fontos ügyekben, ezért kellett kivenni a portfóliójából az egészségügyet, a munkakapcsolathoz szükséges személyes bizalom pedig már korábban megszűnt közöttünk. Nem akartam a választási kampányt a felmentésével terhelni, de ma (kedden) délután ez megtörtént,

a júliusi képviselő-testületi ülésen erről szavazunk, és akkor kiderül, hogy kinek az alpolgármestere Szili-Darók – az enyém biztosan nem.

Erőss Gábor véleménye rólam bejárta a kormánysajtó minden fórumát, a kampány utolsó heteiben nem volt nap, amikor a Fidesz-média ki ne használta volna ezt az ellenem indított lejáratásban. Tudomásul kell vennem, hogy Gábornak ez a véleménye rólam, vagy legalább is ez volt pár éve, ennek ismeretében azt hiszem ő sem ambicionálja a képviselőségnél szorosabb munkakapcsolatot velem, én biztosan nem látok erre lehetőséget. Ezzel együtt nagyon örülök, hogy megtartotta a képviselőségét, és biztos vagyok benne, hogy képviselőként a választási programunk végrehajtásáért dolgozó csapatom tagjaként fog tevékenykedni a következő öt évben.

Ha már szóba jöttek ezek a személyi kérdések: gondolom, hogy tervez bizonyos személycseréket majd egyes posztokon. Már most megindul ez a folyamat, vagy majd csak az új testület megalakulása után?

Választás után vagyunk, az új testület októberben áll föl, az engem támogató képviselők nagy része új lesz. Sok beszélgetés vár még ránk, idő előtti lenne most a lehetséges és szükséges változásokról beszélni.

Elég vaskos programot tett le az asztalra. Mi az, ami igazából a legfontosabb vagy a leghangsúlyosabb intézkedés, irányelv lesz az első időkben. Volt szó itt például az egészségügy hangsúlyosabbá tételéről.

Abba most a kormány bele fog szólni, napirenden van a háziorvosi rendszer államosítása, és tartok tőle, nem állnak meg itt, aggódhatunk az önkormányzati fenntartású rendelőintézetekért is. Könnyen lehet, hogy olyan helyzetbe kerülünk, mint az iskolák államosításával: rendszeren kívülről fogunk tudni majd támogatni józsefvárosiak egészségét szolgáló programokat, de közvetlen eszközök nem lesznek a kezünkben.

Inkább egy általánosabb irányelvről beszélnék. Az első öt év az önkormányzat szempontjából azért volt ilyen embert próbáló, mert nem csak az viselt meg bennünket, hogy volt covidjárvány, aztán gazdasági válság, kormányzati elvonásokkal megfejelve. De óriási tempót kellett diktálnunk annak érdekében, hogy a 2019-es programunkat ilyen nehezített pályán is meg tudjuk valósítani.

Ez sikerült, de látni kell, hogy annak a programnak a jelentős része strukturális átalakítás volt. Gondolok a szociális ellátások átalakítására, a lakáspályázati rendszer újragondolására, általában az új önkormányzati lakhatási programunkra, a részvételi működés bevezetésére, vagy a köztereink felújítására is, ami nem egyszerű szépítést jelentett, hanem újragondolást, demokratizálást, a közterek használatának kiterjesztését is.

Ezeket a rendszerszintű változásokat mélyítenünk kell,

arra, hogy a hivatalunk, az intézményeink, a cégeink mind sokkal ügyfélbarátabb módon, minőségibb szolgáltatásokra legyenek képesek. A Józsefvárosi Gazdálkodási Központ (JGK) két évvel ezelőtt készült átvilágításából következő intézkedéseknek is neki tudunk végre látni, elkezdődik a JGK működésének és feladatellátásának átalakítása.

Ez a munka nem lesz, nem lehet annyira látványos, viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy az eddigi és a következő ciklusra tervezett fejlesztéseink valóban és hosszú ideig működjenek. Hiába adunk át egy gyönyörűen felújított közteret, ha nincs hozzá képességünk, hogy a köztisztaságot, a közterületeink felügyeletét megfelelő mértékben fenn tudjuk tartani. Minél több ilyen fejlesztésünk lesz, annál nagyobb lesz az igény arra is, hogy ezeket a funkciókat jobban és jobban ellássuk.

Eddig is nagyon sokat költöttünk köztisztaságra és a közterületeink fenntartására, tartjuk magunkat ehhez és megteremtjük a lehetőségét, hogy folyamatosan fejlesszük a városüzemeltetés színvonalát. Ami a közbiztonságot illeti, fenntartjuk a kerületi rendőrség munkájának a támogatását, és alig várom, hogy a választási kampány előtt szép számmal kezdeményezett

az önkormányzat minden kezdeményezést örömmel támogat, ha annak célja nem politikai haszonszerzés, hanem pártsemleges működéssel a kerület közbiztonságának szolgálata.

Mi lesz a folyamatban lévő ügyekkel meg küzdelmekkel, mint a Pázmány Campus vagy a Diószegi utcai NKE-fejlesztések?

A kisajátított épületeink és a benne élő családok jövőjével kapcsolatban szinte csak megválaszolatlan kérdéseink vannak. Sem a házak üzemeltetéséről, sem a lakók elhelyezésének, cserelakások biztosításának részleteiről nem tudjuk, hogy mi az egyetem és a kormány konkrét elképzelése. Szerdán lesz a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen egy tájékoztató fórum (ezen ott voltunk, beszámolunk róla  – a szerk.), akkor legalább annyit meg fogunk tudni, hogy az egyetem mennyire fölkészült, és mennyire van egyáltalán elképzelése ezekről a kérdésekről.

Amit eddig megtudtunk, az a semminél alig valamivel több, valójában még nincsenek tervek sem, ehhez képest szűk határidőkkel rohanunk bele egy olyan kisajátítási folyamatba, ami józsefvárosi családok életét teszi bizonytalanná. Ez felelőtlenség. Ráadásul nem messze az NKE-től

őszintén csodálkozom azon, hogy miért nem számolnak ezzel a lehetőséggel, miért forszíroznak egy sokkal drágább, előkészítetlen, de a helyiek életét gyökeresen felforgató beruházást.

A Pázmány Campus esetében jövő héten lesz egy tájékoztató tárgyalás az országos főépítész Lánszki Regővel és munkatársaival, amelyen az önkormányzat által lebonyolított társadalmi egyeztetés eredményeit ismertetjük majd a kormány képviselőivel. Az összkép ez alapján meglehetősen kritikus a tervekkel kapcsolatban, ha komolyan vesszük a bejövő véleményeket, akkor újra kell tervezni a projektet és ki kell venni a helyszínről jó néhány most még oda tervezett funkciót. Már eddig is látszott, hogy vannak olyan funkciók, amelyekért tulajdonképpen senki sem küzd: ilyen például, hogy legyen-e ott kollégium, vagy sportpálya, fitneszterem. A vélemények visszaigazolták, hogy ezeknek másutt a helye.

De van ennél fontosabb nyitott kérdés is. A beruházás Szentkirályi utcai oldalán olyan építkezést és bontást terveznek, amely komoly kockázatot jelenthet a környező négy társasházra és a benne élők biztonságára. Ezért úgy döntöttem, hogy az önkormányzat megfinanszírozza ezeknek a házaknak az átfogó statikai vizsgálatát, mert tudni akarjuk, hogy mi fog történni, ha a közvetlen környezetükben négy szint mélyre gödröt ásnak, bontanak és építenek.  Ha ezek a vizsgálatok

akkor az önkormányzat követelni fogja a beruházás leállítását és újratervezését. Amennyiben viszont a statikai vizsgálatok nem jeleznek előre komoly kockázatokat, akkor a felesleges funkciók kivételéhez fogunk ragaszkodni.

Általában milyen politikai tanulsággal szolgált ez az önkormányzati választás?

Nagy átalakulásban van a magyar politika, különösen annak hozzám közelebb álló ellenzéki oldala, de azért a Fidesz is kapott egy komoly kihívót. Megszűnt a centrális erőtér, két nagyjából egymással összemérhető nagyságú politikai erő mellett jobbról és balról kis pártok léteznek, ki tudja meddig.

A következő hónapok sorsdöntőek lesznek, és az biztos, hogy a Fidesz már nem számíthat arra, hogy középen állva, megosztva az ellenzékét centrális erőként nyugodtan tud majd kormányozni.

Az önkormányzati választások szerintem legfontosabb fejleménye, hogy a választók egyaránt értékelik a folyamatos munkát, a város érdekében végzett jó minőségű polgármesteri teljesítményt, az állandó jelenlétet,

Előbbire példákat sokat tudnék mondani, de elég megnézni, milyen hatalmas többséggel választották újra Tóth Józsefet, Cser-Palkovics Andrást, vagy a 2019-ben polgármesterré választott Örsi Gergelyt, Soproni Tamást. Az utóbbit pedig az bizonyítja, hogy két kerületben, Ferencvárosban és Józsefvárosban független, a konfliktusokat, nehéz döntéseket bátran vállaló polgármestereknek szavaztak újra bizalmat – Baranyi Krisztina győzelme megerősít engem is abban, hogy jó úton járunk és még szorosabb együttműködést kell kialakítanunk Ferencváros és Józsefváros érdekében.

És mire számít a fővárosi közgyűlésben? Lehet valamilyen koalíció vagy valamilyen olyan szövetség, ami működőképessé teszi a fővárost?

Ennek most kevés esélyét látom. Az érvénytelen szavazatok újraszámolásának nem tudom, mi lesz a következménye. Bármelyik főpolgármester-jelölt lesz a végső győztes, a főváros működése érdekében túl kell lépniük a kampány adok-kapokján és együtt kell működniük. Ha ez megtörténik, látok arra esélyt, hogy működőképes maradjon Budapest, ha nem, akkor nagyon nehéz hónapok várnak ránk és nem tartom reálisnak, hogy kihúzzuk új választás nélkül a ciklus végéig.

Komoly kockázatot jelent, hogy most olyan politikusok kerülnek be a közgyűlésbe, akiknek nincsen komoly önkormányzati tapasztalata, városvezetői gyakorlata. Ez megnehezíti majd a főváros vezetésének dolgát, ezért szeretném, hogy azokkal a polgármesterekkel, akikkel azonosan gondolkodunk a főváros ügyeiről, megfogalmaznánk a véleményünket, hogy ezzel kívülről segítsük a főváros működőképességének fenntartását.

Ez szerintem nagyon fontos támogatás lehet azoknak, akik valóban működtetni akarják a fővárost, és komoly visszatartó erő azoknak, akik politikai káosz fenntartásában érdekeltek.

Nekünk Karácsony Gergely arról beszélt, hogy lesz egy Polgármesterek Kamarája nevű intézmény, hogy ott lehetne talán ennek teret adni.

Ha Gergő ezt létrehozza, akkor nyilván részt veszek benne, és szerintem ugyanezt gondolja a többi belvárosi kerület ellenzéki polgármestere is.

Mire számít a kormány részéről most? Bekeményítenek vagy kompromisszumkészebbek lesznek? Mondjuk ez a háziorvosi döntés már nem erre utal.

Két forgatókönyvet látok. Mivel a Fidesz nehéz helyzetben van vidéken is, ezért nem áll érdekében egy minden önkormányzatot nehezebb helyzetbe hozó hatalmi presszió. Erre számít Baranyi Krisztina, és ebben van is logika. Az én tapasztalatom az előző öt évből viszont az, hogyha a Fidesz bele akar állni egy önkormányzatba, akár egyedileg is tud olyan döntéseket hozni, ami csak helyben fáj. Így vettek el Józsefvárostól 2020 elején több mint egymilliárd forintnyi fejlesztési forrást, és emlékezünk arra is, hogy a covid alatti elvonások mellett hogyan osztogattak vissza a fideszes önkormányzatoknak, hogy csak az ellenzéki vezetésűeket érje kár.

Van egy új jelenség is, ami a személyekre célzott támadásokra késztetheti a hatalmat. A hozzám hasonló, nehezen kezelhető függetlenek mellett megjelentek olyan dezertőrök is, akik levágták magukat a hatalom köldökzsinórjáról és sikeresen újraválasztatták magukat, mint például Borbély Lénárd csepeli polgármester. Ha ez követendő példává válik, az komoly kihívást jelent nemcsak a Fidesz, de általában a magyar pártvilág összes szereplője számára. Ezért arra számítok, hogy

mint Márki-Zay Péter, Baranyi Krisztina vagy énmagam – de még kevesebb sikerrel fognak járni és mi még erősebben kerülünk ki ebből harcból. A június 9-i választási eredményeink ezt üzenik a Fidesznek.

Nagyon más ma a helyzet, mint volt akkor, amikor az esztergomi Tétényi Éva polgármesterségét politikai bosszúhadjárattal el lehetett lehetetleníteni 2014-re. A lakóink békében, normális körülmények között akarnak élni, jó szolgáltatásokat, és ha nehéz helyzetbe kerülnek, segítséget várnak az önkormányzatoktól.

Azt tapasztalják, hogy inkább megkapják ezeket tőlünk, mint a kormánytól – abban érdekeltek, hogy tegyük a dolgunkat, és nem honorálják, ha a hatalom politikai bosszúból megpróbálja ellehetetleníteni a munkánkat. Helyben

ha a polgármester jól teszi a dolgát, és minden városlakó érdekében dolgozik, nem nézve azt, hogy ki hova tette az ikszet, akkor ezek a felülről jövő hatalmi játszmák mindig kudarcra lesznek ítélve.

Én e szerint fogok dolgozni – Józsefváros jövőjét kell építenünk, mindannyiunk közös otthonát.

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf