Nagyarányú tűzkatasztrófa pusztított a Józsefvárosi pályaudvaron.
A szétvetett oxigéntartályok egyike, amelyek az ágyúdörgésszerű robbanásokat okozták

– tudósít az 1929-es filmhíradó szárazon, tömören és némán, mivel ez még nem a hangosfilm időszaka volt. (Pár éve már szabadalmaztatták a hangosfilmet, de az csak a 30-as évek elején kezdett elterjedni világszerte.)

A sárgás képeken parázsló üszkök közt odalett írógépeket, motorkerékpárt és nagy kannákat látunk, valamint romeltakarító embereket. A régi képek mögötti történet azonban nem derül ki, hogy mi történt, azért a korabeli újságokhoz kell fordulnunk.

1929. március 21-én, csütörtökön este háromnegyed 9-kor hatalmas robbanások hallatszottak messze a józsefvárosi, ferencvárosi és kőbányai éjszakában, majd lángok is felcsaptak a pályaudvaron.

„Történt, hogy a józsefvárosi pályaudvar egyik raktárában, mely a Ganz-gyárral van szemközt, meggyulladtak a benzines és petróleumos hordók, amit három hatalmas és több kisebb robbanás kísért. Emberéletben szerencsére nem esett kár. A villamosforgalom egész este szünetelt a raktár környékén, melyet a rendőrség elzárt. A kivonult mentők csak megfeszített munka után tudták a tüzet lokalizálni. A kár óriási nagy, mert rengeteg áru ment tönkre” – számolt be a történtekről a Dunántúl másnapi kiadása.

A Népszava alapos, részletekbe menő tudósítást közölt: A Józsefvárosi teherpályaudvaron az utóbbi évek egyik legsúlyosabb tűzeseménye volt a fővárosban. A tűz különlegessége, hogy ismét a MÁV értékeit és objektumait tette tönkre, miután korábban már a Nyugati pályaudvar nagy raktárépületét, az Andrássy úti MÁV-központ tetőzetét és két kisebb határállomást is elpusztított a „vörös kakas”.

Tűzre-vízre vigyázzatok!

A tűzvész kialakulásában komoly szerepet játszott, hogy a pályaudvar belső területén elhelyezett tűzcsapok gondatlanság miatt használhatatlanok voltak. A tűzőrség hiába próbálta üzembe helyezni őket, nem adtak vizet, a lánglovagok hosszú ideig kényszerültek távoli helyekről, a Salgótarjáni és Kőbányai út felől szerelni a sugarakat. Ez döntő késedelmet okozott az oltásban, sok értékes percet elvesztegettek. Ebben a kritikus helyzetben robbant fel váratlanul, sorozatban a raktárban tárolt, közel 200 darab 1,3 méteres oxigénpalack. A munkát az is nehezítette, hogy mire a 7-8 vágányon átvezették a csöveket, egy tolató mozdonynak sikerült az egyik lefektetett vízcsövet elvágnia.

A tűzvész alatti sorozatos robbanások a pályaudvar közvetlen környékén földrengésszerű rázkódásokkal jártak. A hatalmas detonációk, a lángnyelvek és a vakító fények félelemmel töltötték el a környék lakóit, sokakban felidézve a korábbi csepeli katasztrófa emlékét. Rémhírek terjedtek el gyárak felrobbanásáról, pánikszerű hangulat lett úrrá a külső városrészekben. A szétrepülő palackdarabok több száz méter távolságra szóródtak, jelentős károkat okozva a környező épületekben és raktárakban.

A rendkívüli körülmények miatt a tűzoltók – a IV., VIII., X., a központi tűzoltóságról és az önkéntes tűzőrség a tűzoltó tanfolyam résztvevőivel együtt Ausch főtiszt és Sturm tiszt vezetésével – nem tudtak közvetlenül a tűz fészkéhez férkőzni, kénytelenek voltak megpróbálni emeletmagasságból kordában tartani a lángokat. Végül sikerült megállítaniuk a tűz terjedését és eloltaniuk a lángokat. Már 130 méter hosszúságban égett a raktárépület, amikor a tűzoltók arról értesültek, hogy a következő helyiségekben nagy mennyiségű karbid van fölhalmozva. A sugarak koncentrálásával sikerült közvetlenül a karbidot tartalmazó raktár előtt megfogni a tüzet.

A pusztítás így is hatalmas volt. Teljesen elpusztult a gyorsáruleadó és -feladó, valamint a tranzitáru raktárrészleg, és az ott felhalmozott, csütörtöki feladásra váró rengeteg áru mind a lángok martalékává vált. Különösen forgalmas időszaknak nézett elébe a vasút, hiszen a közelgő húsvéti ünnepek miatt a raktáraiban hatalmas mennyiségű áru halmozódott fel. Ennek védelme létfontosságú lett volna a MÁV számára. Tragikus módon azonban éppen ebben az időszakban pusztított a tűzvész, amely a szokásosnál is súlyosabb károkat okozott.

Mulasztás mulasztás hátán

Kiderült, a tűz a raktárfőnökség irodájában keletkezett, egy 22 éves raktárőr, bizonyos Vitárius István gondatlansága miatt. A raktárnok az elalvóban levő tűzre petróleumot öntött, mire a kezében levő kanna tüzet fogott. A fölcsapott láng a rengeteg irományban és könyvben hamar tápot talált. Vitárius hiába borította be kabátjával a lángokat, bár a kezét is összeégette, a tűz elfojthatatlanul továbbterjedt, hamarosan már 70 méter hosszúságban lángolt a raktárépület. A főkapitányságon, ahol őrizetbe vették a férfit, Vitárius előadta, hogy amikor az égő petróleum szétfolyt a padlón, már nem tudta megmenteni a helyiségben levő 25 darab, másfél méter magas, sűrített oxigénnel telített vaspalackot, amelyek áttüzesedve fölrobbantak. A tűzoltók egy teljes hosszúságában fölhasadt oxigénpalackot, amelyet a robbanás ereje a tűztől nagyon messzire vetett, a központi tűzoltóság múzeumának elszállítottak.

A tűzvizsgálat megállapította, hogy a tragédia közvetlen oka Vitárius István raktárőr gondatlansága volt, aki a petróleumos kanna felrobbanása után már nem tudta megfékezni a tüzet. Az oltás során egy 48 éves tűzmester, bizonyos Blazsek András elesett és zúzott sebeket szenvedett. Sérüléseit a mentők a helyszínen kötözték be.

A helyszínen megjelent Samarjai Lajos államtitkár, a MÁV elnökigazgatója, aki szerint semmilyen fönnakadás nem keletkezett a vasúti közlekedésben.

A Békés Megyei Hírlap szombati számából már a kár mértéke is kiderült. A raktárnok gondatlanságából 500.000 pengő értékű kár keletkezett – ez 2023-as áron számolva meghaladja a félmilliárd forintot.

A nagyobb katasztrófák esetén rendre kiderül, hogy a tragédiákat többnyire hibák sorozata okozza. Tanulságos történet az is, ahogy a Rákóczi téri vásárcsarnok 1988-ban a tűz martalékává vált, ott is emberi mulasztások és gányolás volt a háttérben.

Nyitókép: Tűzoltók 1931-ben a MÁVAG kolónia Kultúrházának, ún. teremépületének főbejárata (Golgota út 3.) előtt – Forrás: Hózer Benjámin / Fortepan