Az 1838-as pesti árvíz után nagy szükség volt új épületekre Pesten és Budán. Hild József majdnem 900 épületet tervezett országszerte, s tervei alapján számos bérházat felhúztak a fővárosban is. Legismertebb munkái középületek, az egykori Tőzsdepalota, az Eötvös József Gimnázium, a Szent István-bazilika, de az esztergomi bazilika építésének befejezése is a klasszicista építészhez köthető.
Az utcafronti ablakok feletti virágfüzérdíszek miatt valaha Virágfüzéres házként, vagy az eredeti megrendelő neve után Kubinek-házként is emlegetett Baross utca 40. a XIX. század végétől a SOTE-tömb részeként működött, eleinte a patológusok tanultak itt, később fül-orr-gégészeti rendelő volt, majd raktárrá alakították át. Az időközben műemléki státuszt szerzett ház karbantartása rendre elmaradt; az egykori tulajdonos SOTE pedig belátta, hogy nem képes az épületet fenntartani, így 2004-ben eladta.
A vevő az épület hátsó szárnyaihoz kapcsolt részeket lebontotta, és egy négycsillagos hotelt kívánt felhúzni. Később módosultak a tervek, szálloda helyett magánkórházat álmodtak ide. Míg az eredeti terveket látva sokan fanyalogtak, Skardelli György építész újabb terveiről a szakma is elismerően nyilatkozott. Ő az utcafront mögötti részen hozott volna létre új tömböt, ezt az elképzelést a tervtanács is jóváhagyta.
Az épület lepusztult, de eredeti formájában, néhány évvel ezelőtt
Ám közbeszólt a pénzügyi válság, az ingatlanfejlesztés évekre megrekedt. A projekt 2017-ben kapott újabb lendületet egy 66 lakásos garzon-társasház építésének elkezdésével, 24–35 nm-es, rövidtávú kiadásra tervezett lakásokkal. A munka első fázisa az utcafronti rész bontásával indult, ám a műemlékvédelemért felelős kormányhivatal 2017 végén leállította azt. Addigra viszont az épület tetőszerkezetét már megbontották, a magára hagyott ház pedig nehezen viselte az időjárás megpróbáltatásait, folyamatosan pusztult és életveszélyessé vált.
Tavaly óta ismét folyik az építkezés, a tervek szerint 2021 második felére készül el a hétszintes apartmanház, a belső részen már a második emelet pilléreinél tartanak.
Perényi László építészt, a Civilek a Palotanegyedért Egyesület elnökét is megkérdeztük, hogyan látja a jelenlegi építkezést. Szerinte, amikor egy műemléképület magánkézbe kerül, a tulajdonos érdekeivel is kell találkozzon a szabályozás. Egy befektetőtől nem várható el, hogy milliárdokért felújítson egy ingatlant, és ne építsen hozzá egy olyan részt, amiből profitálna. Jelen esetben is a homlokzat mögötti telek az értékes a magánberuházó számára.
Ami szomorúbb, hogy ez az építkezés itt egy olyan, a rendszerváltás előtt született állami elképzelést hiúsít meg, ami akár az egész belváros ingatlanhelyzetén javított volna. Az akkori tervek szerint a telkek belső részét – ahol általában a kicsi, sötét, rossz állapotú cselédlakások voltak – elbontották volna, az azt körülvevő 10–12 tömb pedig egy élhető, világos, napsütötte udvart kaphatott volna. A szomszédos Ferencvárosban látni is erre több példát. Ebben a Szentkirályi-Baross-Krúdy-Mária utcák által határolt tömbben is egy ilyen passzázst lehetett volna kialakítani, de a belső területek levédetése nem történt meg korábban, és ha ennek a közepére egy hétszintes épület kerül, akkor ez a koncepció már biztosan nem valósulhat meg.
A munkálatok már javában folynak. A közelben lakók ugyan elszenvedik a port és a zajt, de ez minden építkezés velejárója. Ha egy romos épület helyett a környék színvonalához igazodó, ahhoz hasonló vagy annál jobb épület születik, akkor az növeli a környező ingatlanok értékét is. Arra kell figyelni, hogy rosszabb minőségű épület ne szülessen. Az sem várható el, hogy mindent a jelenlegi állapotban őrizzünk meg, ami régi, mert egyszerűen nincs annyi hely, és a korok változó igényei is új beruházásokat igényelnek. A tervtanácsnak éppen ezt kell kordában tartania – mondta Perényi, aki 2018 óta maga is tagja a testületnek.
Szöveg: Pálinkás János; Fotók: Huszár Boglárka és Pálinkás János
