„Nem nagyon emlékszem olyanra, hogy ne lett volna csúzlim.” Csöngető Csaba mondata talán mindennél jobban összefoglalja az utat, amit megtett a győri gyerekkortól a nemzetközi versenyekig. A történet kezdete ismerős: egy Y alakú fából és biciklibelsőből próbál csúzlit fabrikálni, mígnem nagyapja fejcsóválva megmutatja a fortélyokat. Tejgumi, gondosan válogatott bőr, precízen megmunkált ágas – már a kezdet is professzionális volt, még ha akkor ezt senki nem is sejtette.
A nagyszülőknél töltött téti gyerekkor bővelkedett kalandokban és csínytevésekben: a Bartók utcai srácokkal vívott csúzlis csaták – ahol a minőségi felszerelés már akkor is döntő előnyt jelentett –, vagy éppen a szeméttelepen kirakott üvegekre való célba lövés. A kis Csabi már ekkor megmutatta kivételes tehetségét: pontosan célzott és ösztönösen érezte a röppályákat is.
Hiába kobozta el az édesanyja rendre a csúzlijait, már tudta, hogyan készítsen újat.
Velázquez infánsnője 70 évesen a Kisfaludy utcában
Győrből Szombathelyre vezetett az útja, ahol – festőművészi álmait félretéve – rajztanárnak tanult. Ezután következett Budapest, ahol először díszítőfestőként találta meg a számítását, és a munkát kifejezetten élvezte is. A VIII. kerület, ahova először vetette a sors, valódi kulturális sokk lehetett volna egy vidéki srácnak a 2000-es évek elején, de Csöngető Csaba hamar otthonra lelt itt. Kisfaludy utcai albérletével szemben az örökké az ablakban könyöklő Mária néninek – akit „Velázquez infánsnője 70 évesen, VIII. kerületi mélyszegénységben” néven emleget – mindenkihez volt kedves szava, még az éjjel egykor menekülő zsebesekhez is. Ez a fajta képzőművészeti asszociáció jellemző Csöngető Csabára, aki a legvadabb józsefvárosi jelenetekben is meglátja az esztétikumot. A Kisfaludy utca után a Gutenberg tér következett, ahol 2009-ig élt, ma pedig Pécelen lakik, ahonnan grafikusként és egy nemzetközi hírű győri fejlesztőcsapat vezető tervezőjeként dolgozik.
Amihez a covid is ideális volt
A csúzli ezekben az években sem került ki életéből, bár a városi környezet kevesebb lehetőséget kínált a gyakorlásra. Ha tehette, kirándulások alkalmával mindig gyakorolt a Rába partján, kertekben, erdőkben – nem állatokra célozva, noha sok országban ez bevett vadászati forma. A nagy fordulat a Covid-járvány előtt következett be, amikor születésnapjára egy professzionális SimpleShot márkájú csúzlit kapott, Selján Márk formatervező alkotását, amit az egyik legnagyobb amerikai csúzligyártó cég készít. A karantén időszaka – minden nehézsége ellenére – ideálisnak bizonyult a gyakorláshoz. A profi felszerelés és a bőséges idő meghozta gyümölcsét: Csöngető Csaba teljesítménye ugrásszerűen fejlődött. Amikor egy tapasztaltabb társa mutatott neki trükköket, és lelőtt egy feldobott sörösdobozt, azonnal megismételte a mutatványt – a gyerekkori tehetség mit sem kopott.
Csúzlit ajándékba
Itt kezdődik a történet sportszakmai fejezete. A csúzlisport – bármennyire meglepő is – létező és komoly versenyág. A nemzetközi mezőnyben a kínaiak dominálnak, ami nem meglepő, hiszen náluk ennek komoly hagyományai és infrastruktúrája van. Európában az olaszok, spanyolok, angolok, franciák és csehek vannak az élvonalban. A sportágnak saját világszövetsége van (WSA – World Slingshot Association). Különböző távokon (10, 15, 20 méter) rendeznek versenyeket, és a profik olyan teljesítményekre képesek, amiket első hallásra hajlamosak vagyunk a városi legendák közé sorolni.
Csöngető Csaba 2022-ben jutott ki először a belgiumi Európa-bajnokságra, ahol Selján Márkkal, a már említett – és csúzlis berkekben jól ismert – formatervezővel ketten indultak magyar színekben. A verseny roppant családias és kedves hangulatú volt. „A brit alelnök rögtön új családtagként üdvözölt és ajándékot adott” – mondja Csöngető Csaba. Ebben a közegben a versenyzők gyakran ajándékoznak egymásnak csúzlikat.
A hazai helyzet korántsem idilli. A csúzli Magyarországon „közbiztonságra különösen veszélyes eszköznek” minősül, és ez megnehezíti a szabadtéri versenyek szervezését, ráadásul a hazai csúzlis közösség egyelőre még nem egységes. Vannak biztató jelek: Gödöllőn rendszeresen tartanak versenyeket, melyekre a nem olimpiai sportágakat felkaroló Gémesi György polgármester is felfigyelt. Csöngető Csaba többször itt is dobogóra állhatott, ami nem kis teljesítmény, hiszen míg otthoni környezetben akár tízből tízszer is eltalálja a négycentis célt, versenykörülmények között ez korántsem megy ilyen simán.
A különbség leginkább persze a versenyek okozta pszichés nyomásban rejlik.
2025-ben újabb Európa-bajnokság következik Belgiumban, 2026-ban pedig világbajnokság Spanyolországban, ahová a magyar csapat még keresi a szponzorokat. Amíg a kínai versenyzők távirányítóval visszaállítható bukócélokkal gyakorolnak, a magyar sportolók gyakran cefrés hordóban összetákolt golyófogóval kénytelenek beérni. A sportág fejlődéséhez szervezett klubokra és rendszeres versenyekre lenne szükség.
Alkotás, öröm, játék
Csaba a versenyzés mellett a csúzlikészítésben is megtalálta önkifejezési formáját. A profi csúzlik tanulmányozása közben úgy döntött, saját verziókat készít otthoni műhelyében. Mivel fémmegmunkáláshoz nem volt felszerelése, a fa – és alkalmanként csont – mellett döntött. Minden darab egyedi, mindegyikbe beépíti az előző tapasztalatait. A tökéletes csúzli keresése számára ugyanolyan művészi folyamat, mint korábban a festészet volt. Egészen más szemmel járja a természetet is, folyamatosan figyeli, milyen ágat találhatna a következő alkotásához. A CSCS monogrammal ellátott csúzlik valódi esztétikai élményt is nyújtó mestermunkák, melyek online is megrendelhetők, beszélgetésünk alatt épp befutott egy texasi rendelés az Etsyn.
Csöngető Csaba története szemléletesen mutatja be, hogyan alakulhat át egy gyerekkori játék komoly sporttá, megőrizve közben eredeti varázsát is. Ma is ugyanazzal a lelkesedéssel veszi kézbe a csúzlit, mint gyerekkorában, csak most már nem a téti tyúkudvarban, hanem nemzetközi versenyeken bizonyítja tehetségét.
A háttérben pedig ott húzódik egy mélyebb történet: az útkeresésé. Ahogy a csúzli a gyerekjátékból professzionális sporteszközzé fejlődik, úgy találja meg Csöngető Csaba is a helyét: a kisfiúból előbb művész, majd sportoló lesz, miközben mindvégig megőrzi azt az alapvető késztetést, ami miatt először vette kézbe a csúzlit. Ez pedig nem más, mint a játék öröme – ami nélkül talán nincs is igazi sport. És talán épp ez a csúzlisport legnagyobb erénye: miközben komoly sportteljesítményt követel, megőrzi azt a fajta örömöt, amit mindannyian éreztünk, amikor gyerekként először vettünk kézbe egy ilyen eszközt. Magam is kipróbáltam nála és teljesen magával ragadott.
Fotó: Huszár Boglárka
