A Cigány Világszövetség 1972-es párizsi kongresszusán született határozat arról, hogy augusztus 2-a legyen a roma holokauszt nemzetközi emléknapja. A roma holokauszt cigány nyelven porajmos (vagy parajmos, parrajmos, pharrajimos, ejtése: parajmosz), aminek jelentése „elnyeletés”, de más kifejezéseket is használnak: ilyen a samudaripe (sza: összes – mudaripe: gyilkosság) és a kali trash (kali: fekete – tras: félelem), ezt a napot tehát nevezhetjük a tömeggyilkosság és a fekete halál napjának is.

A II. világháború alatt a náci Harmadik Birodalom nemcsak a zsidókat üldözte, de a cigányok körében is átfogó etnikai tisztogatást hajtott végre. Az elhurcolt romák egyik legszörnyűbb napja a 81 évvel ezelőtti 1944. augusztus 2-a volt: az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborban az SS-katonák több mint 3 ezer roma embert végeztek ki a gázkamrákban, köztük asszonyokat és gyermekeket is.

A Józsefvárosi Önkormányzat hagyományosan a Teleki téren emlékezett meg erről a napról.

Az esemény programjában szerepelt a Teleki téren, a 2021-es megemlékezéskor kialakított virágágyás megújítása is, ahol a színes virágok a cigány zászlót rajzolják ki.

Az önkormányzati eseményen Oláh Pöli József képviselő beszélt, erről így számolt be a Facebookon:

A helyi roma szervezetek közül az UCCU Alapítvány 2 Facebook-bejegyzéssel is jelentkezett. Az alapítvány oktatási koordinátora és trénere, Bogdán Adrienn így beszélt arról, miért fontos még ma is beszélni a 8 évtized előtti eseményekről:

Az UCCU megszólaltatta Szegedi Dezső szociálpolitikust is, aki arról beszélt személyes megközelítéssel, mit jelent számára a porajmos.

A Setét Jenő munkatársai által alapított Méltóságot a Romáknak Mozgalom, a Civil Bázis és a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség (MET) a Duna-parti cipőknél tartott közös megemlékezést, amin többek mellett beszélt Oláh Pöli József, a Századosnegyed helyi képviselője és Józsefváros egyenlőségi tanácsnoka, és Iványi Gábor lelkész (MET és Oltalom Karitatív Egyesület) is.

Jámbor András, Józsefváros–Ferencváros országgyűlési képviselője írásában a roma holokausztot összekötötte a 16 évvel ezelőtti romagyilkosságokkal.

„Akkor is azt mondtuk: emlékezni fogunk. Nem felejtünk. Nem hagyjuk a rasszizmust.

Aztán nem emlékeztünk. Elfelejtettük. És hagyjuk a rasszizmust.

Ma a magyar állam egyik közös magyar tragédiánkról sem emlékezik meg érdemben. Nincsenek még posztok sem a vezető politikusoknál. Már a fogadkozások is elmaradnak, hogy »nem hagyjuk«.

[…] 35 éve beszél integrációról a magyar elit, és a cigányság felelősségéről, miközben ez az a politikai elit az, amely ellopja a felzárkóztatásra szánt pénzt, és lerombolja azokat az állami szolgáltatásokat, amelyek nélkül esély sincs a felemelkedésre.

[…] A magyarországi cigányság mindig itt volt velünk. És keveset beszélünk arról, hogy mit köszönhetünk nekik. Nem csak arról, hogy a házak és lakások, amelyekben élünk, nagy részben az ő kezük munkája. Hanem például arról sem, hogy a magyarországi cigányság, a lélekszámához képest, sokkal nagyobb arányban vett részt az 1956-os forradalomban. Ahogy arról sem beszélünk, hogy a háborúinkban együtt haltak a nem cigányokkal, a hazánkért, amelynek közösnek kellene lennie. Hogy együtt élünk. Jóban, rosszban.”

Jámbor ígérettel zárja írását: képviselőként kezdeményezni fogja, hogy a cigányok elleni sorozatgyilkosságoknak legyen országos emléknapja, ahogyan van Józsefvárosban és a fővárosban is, „és kezdeményezni fogom, hogy a cigánysággal közös történelmünk legyen része a magyar tananyagnak.”

Józsefváros képviselő-testülete 2024 februárjában egységesen hozott határozatot a romák elleni terror emléknapjáról, amit roma és nem roma értelmiségiek nyílt levélben kezdeményeztek.

Nyitókép: Roma gyerekek koncentrációs táborban, 1944-45 (archív fotó)