Körülbelül 13 éves volt, sokat festegetett otthon, és amikor egyszer nem volt otthon, a bátyja rászólt a szüleire. „Nem látjátok, hogy állandóan fest? Járassátok rajzolni tanulni!” Először a Corvin rajziskolában tanult rajzolni, majd elkezdett a festő-felvételire készülni. Bejutott a Képzőművészeti Egyetemre, mégpedig Kósa János mester osztályába.
A mostani a harmadik önálló kiállítása. Szalka Sára Villő beavat az alkotásba is. Nincs konkrét terve, amikor nekiindul egy képnek. Sokáig készülnek a képei, sokszor megforgatja őket, sok mindent megszüntet rajtuk, folyamatos rendezgetés történik. Van, hogy öt ülésből elkészül egy kép, de vannak hónapokig készülő képek is. Ami inspirálja, hogy nagyon élvezi, ahogy az alkotás közben rátalál a dolgokra. Azaz a folyamat maga, a készülés kalandozása az, amit szeret.
Szakdolgozatát az informál, azaz „megformálatlan” festészetről írta – asszociációs alkotási folyamat, szokatlan anyagok (homok, textil) felhsználása jellemzi, megjelennek benne Európán kívüli eszmerendszerek. Sára Villő szereti az expresszív, melankolikus absztrakt hatást és ezt a típusú festészetet. Inkább az elmélyülős, csendesebb absztrakció, mintsem a dinamikus, „csapkodós” jellemzi. Korábban festett figuratív képeket, melyekhez látványreferenciákat (például fotót) használt, később ezt elhagyta.
„Az én fejemben ezek nem absztrakt festmények, mert elkerülhetetlenül tartoznak hozzájuk nagyon erős asszociációk. Legyen valami fogódzója, erre rá is szoktam erősíteni menet közben, de mégse legyen erőteljesen irányított az asszociáció, nem muszáj ugyanarra az egy dologra asszociálni.” Vannak terek, kiemelések, mélységek, melyektől alapból elkezdünk valami figurativitást belelátni, magyarázza. „Úgy működik az agyunk, hogy egyből elkezdünk asszociálni.” Amikor festi őket, ő maga is ezt csinálja: egy kicsit kaotikus, nem teljesen homogén alappal elkezd asszociálni, aztán elkezd részeket kihangsúlyozni. Olajfestékkel dolgozik. Általában, ha elkészül egy sorozattal, utána egy-két hónapig nem is fest, aztán megint megszületik egy egység.
A Fázisátalakulás képei úgy álltak össze, hogy Jacopo Pallagrosi filozófustól kapott hangüzenetet, mely szerint a képei fázisátalakulást ábrázolnak, ez adott keretet a mostani sorozatnak. A korábbiakhoz képest fellazultabb, úszósabb színvilággal dolgozott. Színgazdagok a képek most is, de olyanok, mintha könnyedebben lettek volna megfestve.
Megrendelésre is készít képeket, például portrét, de az önálló műtermi munkáinál mindig azt érzi, az az egyetlen dolog, amit éppen csinálni tudott volna. Főleg civilek vásárolnak tőle, de egy képét például egy müncheni zeneiskola vitte el. Nem csak galériában állít ki, volt már a Kisüzem vendéglátóban is kiállítása. Magyarkúton pedig van egy művésztelepük a barátaikkal, ahol nyáron kiállítást szoktak rendezni az erdőben.
A The Red Doorban Tóth Rudolffal volt kiállítása korábban. Nagy hatással a kiállítását megnyitó Bredár Bora festő volt még rá, akivel mindig sokat beszélt művészetről.
Tim Nugent-Head galerista elmondta, lenyűgözi, hogy látja a fejlődést és változást. Szerinte Szalka Sára Villő egyre jobban nyílik, képei egyre likvidebbek és fluidabbak, erős feminin jegyeket hordoznak magukban. Többen mondták, miután végignézték a kiállítást, hogy a képek a víz és termékenység fogalmait hozzák be nekik. Tim hozzátette, szeretné felpezsdíteni a Szentkirályi utcai The Red Door galéria életét 2026-ban még több kiállítással és művészi jelenléttel.
Fotó: Huszár Boglárka
