„Legalább az a szerény kis lakás: ennyit érdemtelenül is megérdemel minden ember” – ezen TGM-idézettel tette ki a rendezvény képzeletbeli mottóját felszólalásában Donáth Anna, a Momentum Mozgalom elnökségi tagja, az esemény egyik házigazdája. A Reményteli fiatalkor – megfizethető lakhatás, európai élet címet viselő konferencia
leginkább a fiatalok-diákok lakhatási problémáira fókuszált,
bár nyilvánvalóan a lakhatási válság nem csupán ezen korosztályt sújtja – amire később több hozzászóló is kitért.
Elsőként Hajnal Miklós, a Momentum parlamenti képviselője emelkedett szólásra, aki helyzetet elemzett, problémaköröket vázolt fel, miszerint 2010 és 2020 között megduplázódtak az ingatlan- és albérletárak, miközben a budapesti lakásállomány ötöde üresen áll. Ezenkívül pedig nincsenek, vagy nem elérhetőek az önkormányzati bérlakások sem:
„Ez a helyzet kiemelten sújtja a fiatalokat, akiknek a bevételeik jelentős része csupán a lakhatásra megy el,
ami jelentősen visszaveti a társadalmi mobilitást, és a fiatalok munkahelyi, kereseti kilátásait.”
Szerinte ebből következik az is, hogy
a 18 és 35 év közöttieknek több mint a fele még mindig a szüleivel él,
ha pedig nem, akkor külföldre megy, mint sok másik százezer sorstársuk, mivel nem látnak más perspektívát.
Ezután Donáth Anna lépett a pódiumra, aki szerint a közbeszéd mintha mellőzné ezt a témát, miközben a lakhatás kérdése az emberi méltóságot leginkább befolyásoló téma, ahol rendszerszintű problémák jelentkeznek egybefűzve, és amely hatással van mindenkinek a mentális és fizikai egészségére, tanulmányaira és munkavégzésére.
Szerinte az oktatás és a lakhatás kérdésköre elválaszthatatlan egymástól: „Itt a szeptember, kezdődik az új tanév, mindenki feszülten figyelte a felsőoktatási ponthatárok alakulását, de ezek kiderülése után a következő, szorongató nagy téma a lakhatás. Felvettek ugyan, de innen hogyan tovább, kérdezik maguktól, és az az igazság, hogy ilyenkor több tízezer magyar fiatal szorong.
Nincs kollégium, az albérlet kevés és megfizethetetlen,
az is nyomasztja őket, hogy a tanulmányaik mekkora terhet ró majd a családjukra, vajon hány óra diákmunkát kell ledolgozni ahhoz, hogy fizetni tudjam az albérletemet? Akiket ilyen kérdések foglalkoztatnak – és a diákok többségére ez igaz –, azoknak lesz-e idejük megélni a közösséghez tartozást?” – tette fel a költői kérdést Donáth.
Véleménye szerint
a kormány stadionokra, látványberuházásokra költ inkább,
és a jelenlegi vezetés hibája az, hogy 13 év kormányzás után, ilyen sok EU-s forrással idáig jutottunk a lakhatás terén:
„Politikai akarat kellene ahhoz, hogy a helyzet változzon, pedig a megoldás nem volna egyenlő a spanyolviasz feltalálásával.”
Szerinte a kormány lakáspolitikája annyiból áll, hogy ideológiai alapon kiválaszt egy támogatandó társadalmi osztályt: „Ez még nem volna baj, csak az, hogy azokat is kizárják, akiket elvileg támogatnának, mert különbséget tesznek azok között, akik családban élnek, és akik máshogy képzelik el az életüket. A születésszám nem ezektől a támogatásoktól függ, hanem a szociális szolgáltatásoktól, jó egészségügytől és oktatástól. Nem minden zsarolás kérdése, nem a pénz miatt születik meg a gyermek, hanem az önmagában érték. Összekötötték a családtámogatást a lakáspolitikával, ami nem jó.
Az az ember is értékes, akinek esze ágában sincs házasodni, gyereket vállalni
– mondta. Szerinte jelenleg nem a kormány, hanem az önkormányzat akaratán, jó szándékán múlik az, hogy kiegészülve a helyi civilekkel hogyan tudnak javítani a lakhatási helyzeten, de rendszerszintű változást ezek a szereplők nem fognak tudni elérni.
„Mi kell egy jó lakáspolitikához?
Nagyon sok felháborodás és még több szív”
– kezdte felszólalását Pikó András józsefvárosi polgármester. A felháborodást azzal magyarázta, hogy nagyon sok nehéz sorsú ember él önkormányzati bérlakásokban: „Látni a vizes, penészes, szűkös, sötét, lakásokban a kétségbeesett felnőtteket, gyerekeket, sokszor beteg időseket reménytelenül, látni, hogy sok helyen 25 négyzetméteren 6-7 ember szorong,
na ez az, ami felháborító”
– mondta. Szerinte az különbözteti meg a szívtelen és szívvel teli lakáspolitikát, hogy a „szívvel teli” az társadalompolitika, nem pedig pusztán egy vagyongazdálkodási kérdés: „Jellemzője, hogy a szükséget szenvedő embert nézi, és ehhez igazítja a lakáspolitikát, eredményeit pedig társadalmi értékben méri és nem profitban.”
Szerinte fideszes elődei ennek ellenkezőjét valósították meg: „A Kocsis Máté-féle lakáspolitika a politikai haszonszerzésnek volt alárendelve, célja az volt, hogy minél hamarabb megszabaduljanak az önkormányzati lakásállománytól és a benne élőktől. 2009 és 2019 között 13 milliárd forintnyi ingatlanvagyont értékesítettek úgy, hogy egy fillért nem költöttek a bérlakásokra, a vagyonkezelőnél pedig leépítették azokat a tudásokat és képességeket, amelyekkel a lakásokat fel lehetne újítani,
mivel ez nem is állt szándékukban.”
2019-ben 4500 ilyen bérlakás volt, de ezekről nem volt valós tudása az önkormányzatnak: „Az érkezésünkig nem volt semmilyen jogi vagy műszaki regiszter vagy felmérés ezekről a lakásokról, nem tudtuk, hogy mink van. Voltak persze lakáspályázatok, de ezeken mindig a tehetősebbek vagy a fideszesek nyertek.”
„2019-ben többmilliárdos hátralék terhelte a bérlőinket, mert egy büntető hátralékkezelési rendszert alkalmaztak, ha 3 hónapig nem tudott a bérlő fizetni, akkor arra még egyszer rájött egy 3 havi összeg, ennek köszönhetően sokakat ki is lakoltattak, és – miközben dúlt a hajléktalanellenes kampány – embereket tettek nemtörődömségből, vagy hideg számításból hajléktalanná.”
„Mi ezzel számoltunk le, miközben az állami lakáspolitika teljes hiányával, a Fidesz örökségével, és a saját elkeserítő adottságainkkal kell szembenéznünk” – mondta. Ezután Pikó felvázolta Józsefváros lakhatási programját, melynek első pontja a hajléktalanná válás megelőzése, és a lakhatási szegénység enyhítése:
„Senkit sem lakoltatunk ki elhelyezés nélkül, az önhibájukon kívül jogcím nélkül lakók jogosultságát a lakhatásra rendezzük, a hátralékkezelés rendszerét javítjuk,
hiszen sokkal több hasznunk van abból, ha embereket időben tudunk hozzásegíteni támogatásokkal ahhoz, hogy ki tudják fizetni a lakhatás vagy a közművek költségeit, minthogy utcára rakjuk őket.”
Pikó említette a Lélek-programot is: „Ez egy zsilip-program, mely hajléktalan embereknek szól egy másfél- két éves időintervallumra. Ezáltal reintegrálódnak a társadalomba, szociális támogatások és munkalehetőségek révén, ez jelenleg 78 embert jelent, akik a folyamat végén lakáshoz fognak jutni.”
A második pontban Józsefváros vagyongazdálkodási tervét vázolta fel a polgármester, melynek egyik legfontosabb eleme a bérházak és lakások önerőből történő felújítása: „Úgy kell ezt megoldanunk állami támogatás híján, hogy még abban a kivételes helyzetben levőnek is mondhatjuk magunkat, hogy a kormány elvette tőlünk azt a 600 millió forintot, amit lakásfelújításra szántunk volna.”
A bérlakások eladásából származó bevételt a nyolcadik kerületi önkormányzat más bérlakások felújítására költi: „Ezt hívják vagyonkonverziónak, nincs más lehetőség, mivel nincs állami segítségünk. 50 önkormányzati bérházat jelöltünk ki felújításra, 2022-ben 3 ilyet újítottunk fel, 2023-ban 17 bérház részleges felújítása zajlik, és 10-et még tervezünk, de ez egy 10-15 éves program, mire végigérünk a házakon. 2022-ben 57 db lakást újítottunk fel, 2023-ban 100-at” – összegzett Pikó.
A harmadik pillér a lakáspályázatok megreformálása és a szociális támogatások kiterjesztése volt. Pikó szerint a korábbi pályázatok „perverz módon” azokat részesítették előnyben, akik jelentős anyagi áldozatot tudtak hozni a felújításra, szerinte ez ma már nem így van Józsefvárosban: „A legkülönfélébb célcsoportoknak írunk ki pályázatokat,
a gyereküket egyedül nevelő szülőknek, a 35 év alattiaknak, és büszkén mondhatom, hogy megpályáztattunk 5 akadálymentes lakást is”
– mondta.
A szociális támogatásokat illetően Pikó kitért a novemberben a képviselő-testület elé kerülő új szociális rendeletre: „Hosszú évek óta évente 90 és 130 millió körüli szociális támogatást nyújtott az önkormányzat, de most átalakítjuk a rendszert és megháromszorozzuk ezt az összeget, így
majd’ félmilliárd forint lesz az éves támogatási segélykeret.
A lakhatási támogatás lesz az új rendelet vezérhajója, melyet közvetlenül, rászorultsági alapon folyósítunk majd, ez kb. havi 50 ezer forintnyi támogatást jelent majd, ami szerintem egy jelentős összeg.”
Pikó negyedik elemként a bérlőkkel való aktívabb kapcsolattartást nevezte meg: „Tudni kell, hogy a bérlő az, aki elsőként rázza az öklét az önkormányzatra, sokszor érzik kiszolgáltatottnak magukat,
ezért nekünk a kapcsolat a bérlőkkel egy nagyon érzékeny pont,
ezért építettünk egy új ügyfélszolgálatot, ahol minőségi szolgáltatást tudunk nyújtani. Ezenkívül életre hívtunk egy bérlői érdekvédelmi csoportot, ahol minden hónapban a polgármester, a vagyongazdálkodás vezetése és a bérlői csoport hármasban egy érdekegyeztető fórumban beszéljük végig a problémákat.”
Pikó kitért a Józsefvárosi Szociális Lakásügynökségre is: „Ennek az a lényege, hogy a magánpiacról lakásokat bérlünk, és élve az adókedvezményekkel és a szociális támogatásokkal, jelentős kedvezményt tudunk adni a bérlőknek. Ezeknél az általunk bérbe adott lakásoknál kb. 2200 forintba kerül egy négyzetméter, ami jóval alacsonyabb, mint a piaci ár” – zárta Pikó felszólalását.
Ezután újra Hajnal Miklós emelkedett szólásra, a parlament legfiatalabb képviselőjére hárult az a feladat, hogy ismertesse a párt Holnap Magyarországa terv címet viselő javaslatcsomagját. A terv fundamentuma a képviselő elmondása szerint az, hogy az államnak elsődleges feladata a megfizethető lakhatás biztosítása. Ennek érdekében – a diákok esetében – jelentősen bővíteni kell a kollégiumi férőhelyek számát, és azokat átláthatóan kell elosztani: „Ma Magyarországon az egyetemi hallgatók 20%-a talál kollégiumi helyet, kell egy lakhatási normatíva, amit magánkollégiumban is fel lehet használni.”
Hajnal szerint az országban egyszerre van lakáshiány és rengeteg üresen álló lakás, de stadionépítés helyett lehetne másra is költeni a pénzt:
„Ha minden évben 1000 államilag támogatott önkormányzati bérlakást építenének, az nem kicsit lenne jobb helyzet.
Ezt lehetne piaci alapon is ösztönözni, adókedvezményekkel ösztönözni a társasházakat építő beruházókat, hogy az újonnan épített lakások 10%-át átadják az önkormányzatoknak.” Hajnal fontosnak tartaná egy olyan tulajdonosi program beindítását, amelyben minden 35 év alatti fiatal jogosult állami garancia igénybevételére az első lakás megvásárlása esetén: „Így elég lenne először a lakás árának minimum 10%-át megtakarítani, ezután állami garanciának köszönhetően a kereskedelmi bankok kedvező feltételekkel nyújtanának jelzáloghiteleket a fennálló 90%-ra” – mondta.
Ezután Molnár György, a C8 – Civilek Józsefvárosért egyesület tagja (egyben Pikó lakhatási tanácsadója) véleményezte a tervet, szerinte tágítani kellene azoknak a körét, akiket érintene ez a program, így a hajléktalanokra, az állami gondozásból kikerültekre, a romákra, a családon belüli erőszak áldozataira is gondolni kellene, valamint területileg is szűk fókuszú az anyag: „Ne feledkezzünk meg a faluról, a szegregált telepekről sem, ez így egy kissé városcentrikus anyag, ebben a tekintetben is ki kellene szélesíteni, így szólhatna az egész országnak ez a politika” – jegyezte meg.
A rendezvényen felszólalt Krivácsy Balázs, az Utcáról Lakásba! Egyesület tagja is, aki ismertette a szervezet tevékenységét, amelyet itt mutattunk be:
Nyitókép: Mile Máté
