Bár a szülei nem zenészek, a családjában többen is a zenei pályát választották. Hétévesen kezdett hegedülni a hatvani Kocsis Albert Zeneiskolában, ahol Oláh Zoltán tanítványaként indult. Később a Weiner Leó Zeneművészeti Szakközépiskolában folytatta tanulmányait, majd Szenthelyi Miklós különleges tehetségek osztályában tanulhatott tovább. Diplomáját a Vienna Konservatoriumban szerezte, ezzel párhuzamosan pedig az ELTE karvezetés szakát is elvégezte.

nem tartana ma ott, ahol van. Bejárta a világ nagy színpadait, a Berliner Philharmonie-tól a Royal Albert Hallig, a rijádi Joy Awards gálán pedig abban a megtiszteltetésben volt része, hogy Michael Bubléval dolgozhatott együtt.

Azóta is folyamatosan változik és bővül a szakmai élete. A Swing à la Django együttessel egy nagyszabású amerikai turnén vett részt, az egyik legfontosabb állomása a New York-i Carnegie Hall volt. A Swing à la Django továbbra is fontos része az életének, a közös kötelék pedig úgy tűnik, a következő generációban is él. A Mátyás téri Cigány Zenészek Éjszakáján Zoltán hároméves fia varázsolta el a hallgatóságot. Csodálatos volt látni, ahogy a csöppség az egész koncertet végigmuzsikálta, hibátlanul ütötte a taktust, s pontosan tudta, mikor kell csendben maradnia, hogy átadja a teret a szólóknak. Amikor a végén a magasba tartotta apró hegedűjét és meghajolt, a közönség szűnni nem akaró ovációval ünnepelte a jövő virtuózát.

ami fontos része a szakmai útjának és a magyar cigányzenei hagyományhoz való kapcsolódásának. Szólóhegedűsként is különböző műfajokban és egészen különleges produkciókban is kipróbálhatta magát. Jelenleg a Fővárosi Nagycirkuszban dolgozik, ami új, különleges és rendkívül dinamikus világ számára.

Szakmai hitvallása, hogy ne csak előadóként, hanem kezdeményezőként is létrehozzon maradandót. Ezért különösen fontos számára a CiSz Gypsy Soloists (Cigány Szólisták) kamarazenekar, amelyet diplomás roma fiatalokkal hozott létre. Olyan kulturális és zenei értékeket szeretnének megőrizni és élővé tenni, amelyek a komolyzenétől a világzenéig, a 19. századi verbunkostól a kortárs művekig sokféle hagyományt foglalnak magukban. „Hiszek abban, hogy a magyar zenei kultúra történetét nem lehet teljes egészében megérteni a cigány muzsikusok és a cigány zenei hagyományok nélkül.”

Hasonlóan fontos számára a 371 Csillag is, a Roma Bátorság és Ifjúság napja, amelynek évek óta zenei producere. „Ez számomra jóval több egyszerű művészeti produkciónál. A cigány kultúra és történelem egy olyan fontos emlékezési pontját képviseli, amelyet kötelességünk megőrizni, tiszteletben tartani és méltó módon továbbadni a következő generációknak. Hiszek abban, hogy a művészetnek nemcsak szórakoztatnia kell, hanem emlékeznie is. A közös emlékezés lehetőséget ad arra, hogy olyan történetekről is beszéljünk, amelyeket nem szabad elfelejteni, és hogy az emlékezetet ne csupán könyvekben vagy évfordulókon őrizzük, hanem

A koncertek és előadások mellett legfontosabb feladatának azt tartja, ami otthon várja. Két hónapos a kislánya, a kisfia, Zolika egészen kicsi kora óta rajong a zenéért. „Minden taps és minden külföldi elismerés eltörpül amellett, amikor hazamegyek hozzájuk. Miattuk és értük dolgozom nap mint nap. Éppen ezért szülőként különösen fontos számomra, hogy milyen környezetben nőnek fel. Lakóként és családapaként nap mint nap találkozom olyan problémákkal, amelyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. A kosz, az elhanyagoltság, a közbiztonsággal kapcsolatos gondok és a szociális nehézségek.”

Különösen a kábítószer jelenléte aggasztja. Számára fájdalmas mindezt látni egy olyan kerületben, amelynek kulturális és szellemi öröksége rendkívül gazdag. „Nem szeretném, ha a gyerekeim számára természetes lenne a kosz, a lepusztultság vagy a nyílt droghasználat látványa. Azt szeretném, hogy Józsefváros ne két külön valóság legyen: egy kulturálisan pezsgő, fejlődő kerület, és mellette egy olyan világ, ahol az emberek alapvető biztonságérzete is sérül. Hiszek abban, hogy a kettőnek nem kell egymást kizárnia.”

Fotó: Benő Pál Alpár