Kutatást végzett a jogvédő civil szervezet Amnesty International (AI) a „pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyermekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról” elnevezésű 2021-es törvénymódosításnak a médiaszolgáltatókra, a reklámiparra és a könyvkiadásra gyakorolt hatásáról. Emlékeznek, ez a gyerekvédelminek mondott törvény, ami miatt az Európai Bizottság is beperelte Magyarországot, végül 15 tagállam és az Európai Parlament is csatlakozott az eljáráshoz. Ami a törvényben a legnagyobb visszhangot kiváltotta: „Óvoda, iskola közelében nem lehet árusítani, nem lehet az üzlet kirakatába tenni, és a többi terméktől elkülönítve, csak zárt csomagolásban lehet árulni minden olyan gyermekeknek szóló terméket, amely a születési nemnek megfelelő önazonosságtól való eltérést, a nem megváltoztatását, a homoszexualitást népszerűsíti, illetve a szexualitást öncélúan ábrázolja.”
Erre hivatkozva kezdett el csomagolva árulni a Libri könyvesbolthálózat bizonyos könyveket, már a Corvin Plazában is találtunk becsomagolt könyveket:
A kutatás jogi szövegek elemzését foglalta magába, valamint interjúkat iparági szereplőkkel, akadémikusokkal, és „olyan emberekkel, akik rálátnak a szcénára” – mondta el Demeter Áron, az Amnesty International kutatási és kommunikációs vezetője. A Fidesz ezt a törvényt gyerekeket oltalmazó, pedofilellenes törvényként,
a jogszabály bírálói viszont homofób, putyini propagandatörvényként
emlegetik, és arra figyelmeztetnek, hogy az több ponton is korlátozza az LMBTQ+ emberek alkotmányos jogait. Az AI a kutatás tapasztalatainak ismertetésére konferenciát szervezett a H13 Diák- és Vállalkozásfejlesztési Központba múlt hét pénteken A hatás-ellenhatás propagandatörvénye címmel.
Demeter szerint a címválasztás problémafelvetés volt: „Keressük azokat a válaszokat, amelyek a törvénnyel szembeni ellenhatást váltják ki. Azt szerettük volna érzékeltetni ezzel a címmel, hogy ha van egy törvénynek szándékolt hatása, akkor
annak kell, hogy legyen valamilyen ellentartása, ellenhatása egy társadalomban”
– mondta el Demeter. A konferencia résztvevői Urbán Ágnes, egyetemi docens, a Mérték Médiaelemző Műhely alapítója, kutatója, Mihály Eszter, az AI LMBTQI+ jogokkal foglalkozó munkatársa és Kövesdi Veronika, az AI marketingkommunikációs koordinátora voltak.
Hatás
Először a 2010 előtti viszonyokról esett szó. Urbán Ágnes szerint az szabadabb világ volt, a szexuális kisebbségek médiareprezentációja 2010 előtt színes volt és érvényesült a pluralizmus, mert szerkesztőségi hatáskör és döntés volt az, hogyan mutatják be a szexuális kisebbségeket, megjelenítik-e valamilyen formában, vagy teljesen elugranak a kérdésről, és nem mutatják be. „Mindenre volt példa.”
A társadalomfejlődés Urbán szerint úgy zajlott ebben az időszakban, hogy a szerkesztőségek egy idő után nyitottak lettek például a Pride-ra. Ez korábban nagyon furcsa dolognak számított, de később magától értetődő lett, hogy beszámoljanak egy ilyen sok embert megmozgató, komoly eseményről. Ez a folyamat volt az, ami később visszafordult: „Megjelent az a recept, hogy már nem a szerkesztőségek döntése volt az, mi kerülhet adásba, nem az volt már a szempont, hogy az adott hírszerkesztő mit tart fontosnak és mit nem, vagy hogy a műsorigazgató milyen típusú tartalmakat vásárol meg. A Pride-nak minden évben van egy promóciós filmje, ami mindig egy nagyon szolid, aranyos koncepción alapszik, de ezt a propagandatörvény hatályba lépése óta nem lehetett bemutatni az RTL Klubon.”
Urbán tapasztalatai szerint a biznisz mindig kockázatkerülő: „Nagyon kevés olyan vállalatvezető vagy menedzser van, aki elkezd értékalapon mindenféle necces helyzetekbe belemenni, mert ha elbukik, és mondjuk pert, vagy bírságot akasztanak a nyakába, akkor jobb esetben levágják az év végi bónusz juttatását, rosszabb eseteben
ki is rúgják a cégtől, mert túl sok kárt okoz.
Ez a világ minden országában és iparágában így működik. Normális és kiszámítható az, hogy most sokaknál bekapcsolt ez a kockázatkerülő viselkedés, amit a kommunikáció tudományában
klasszikus öncenzúrának, chilling effectnek szoktunk hívni.”
A kutatás szerint a törvény által diktált új működés jelentős munkateher-növekedést jelent ezeknél a cégeknél, az RTL-nél például folyamatosan monitorozni kell, hogy mit lehet levetíteni: „Nagyon sok olyan külföldi tartalom van, amit már meg sem próbálnak behozni, mert annak nincs értelme, hogy megvegyék, aztán pedig ne tudják főműsoridőben leadni. Voltak más történetek, ilyen volt például
a Barátok közt sorozatban két nő között elcsattanó csók,
amelyet még a propagandatörvény megjelenését megelőzően forgattak le, de már annak hatályba lépése után került adásba. Ezt a fogyasztóvédelem végül nem találta jogsértőnek, mondván, hogy a rövid jelenet nem volt meghatározó része a műsorszámnak.”
Más cégeknek szintén máshogy kell már működniük, mint például az IKEA-nak, ami a sokszínűséget és a befogadást hirdeti, és mindig is értékorientált vállalatként tekintett magára: „A belső kommunikációjukban értelemszerűen nem kellett változtatniuk, de már nem tudják azokat a tartalmakat, üzeneteket közvetíteni, mint külföldön, mivel hozzájuk már érkeztek olyan vásárlói panaszok, amelyek
kifogásolják például azt a szobabelsőt, ahol a szoba lakói olyanok, mintha egy drag queen pár lennének, ezek tehát lekerültek a falról,
hiszen ők is óvatosak, és ez önkorlátozás” – mondta már Mihály Eszter. A Coca-Colának is volt egy ilyen ügye, a „Love is love” kampányukban megjelenítettek egy meleg és egy leszbikus párt, ami miatt a fogyasztóvédelem 500 ezer forintra büntette őket, a cég elállt a pertől és kifizette a büntetést, de az eset „minden reklámiparban dolgozó kreatív agyába beégett, egy olyan szituáció volt, amitől nagyon szerették volna távolt tartani magukat már a törvény előtt is” – mondja Mihály.
Hosszú távú következmények az LMBTQ közösségek és a társadalom egészére
„Ha ez egy normális demokrácia lenne, ha lenne egy olyan statikus világ, ahol a törvénykezés nem az állandó hergelést szolgálná, és a propagandatörvény úgymond egyedül állna, akkor jobban le tudnánk mérni a hatását, de
láthatjuk, hogy mi az a felfokozott őrület, ami körülöttünk van minden területen, mondhatni megyünk be az erdőbe társadalmi szinten”
– folytatta Urbán Ágnes. Szerinte nagyon sok minden mutat abba az irányba, hogy a cél a polarizáció növelése minden területen és formában, a társadalmi szétszakadás, a nyilvánosság teljes megosztása,
a mesterségesen gerjesztett konfliktusok uralják a diskurzusokat,
a szexuális kisebbségekről való kommunikáció csak egy eleme az egésznek. „Egyértelműen látjuk ezeknek a negatív hatásait nap mint nap. Tudatosan növelik a megosztottságot, és szerintem ennek köszönhető, hogy olykor ellentmondásos kutatási eredmények jönnek ki, egyik nap az, milyen sokan nem szeretnének homoszexuális szomszédot, aztán meg azt látjuk, hogy növekszik az elfogadás,
párhuzamos valóságokat teremtenek tehát, egyszerre vannak negatív és pozitív impulzusok”
– mondta el Mihály Eszter. Szerinte ez hosszú távon egyre csak rosszabb lesz, mivel nem lehet csak a médiatérben megállítani: „Amíg a politikai rendszer nem változik, addig ez a logika fog érvényesülni, és ez nem fog változni, mert ez a rendszer lényege.”
Ellenhatás
Mihály Eszter nagyon apró fényt tud csak észlelni az alagút végén: „Amikor egy egyébként kevésbé reprezentált, kevésbé ismert kisebbség kerül a célkeresztbe, és beemelődik a közbeszédbe, az arra is megnyitja az utat, hogy egyre többen informálódjanak. A 2020-as törvény, ami lehetetlenné tette, hogy a transz emberek megváltoztassák a nevüket és nemüket az anyakönyvi nyilvántartásban (később ezt az Alkotmánybíróság elkaszálta) – megteremtve egyúttal a csodálatos születési nem fogalmát –, akkor ez egy olyan esemény volt, ami a
társadalmi jelentőségében először juttatta el az emberekhez azt a felismerést, hogy transz emberek igenis léteznek.”
Mihály szerint habár nagyon sok káros információ is kering, de ennek van egy ellenhatása: „Ez mégis sok esetben rávilágított arra, hogy milyen emberi jogi jogsértésekkel kell szembenéznie ennek a közösségnek, és hogy talán vannak utak ellenhatás kiváltására is.” Szerinte ráadásul egy ilyen jogszabály, ami korlátozza a tartalmak megjelenítését este 10 utánra, egyre kisebb hatású, mivel a fogyasztók már inkább a Netflixet, a YouTube-ot vagy a TikTokot használják, nem a hagyományos televíziót, ebből a szempontból
„nincs minden veszve.”
A jogi oldalt érintve Mihály Eszter elmondta, hogy ha valakivel szemben fogyasztóvédelmi eljárás indul, mint most a Líra vagy Libri esetében, akkor az esetleges elmarasztaló bírósági ítélet után tovább lehet menni az Alkotmánybíróságra a panasszal, miszerint a jogszabály alaptörvény-ellenes, szembemegy a diszkrimináció tilalmával, a jogállamiság alapelveivel, „van tehát reménysugár”.
Ha pedig az alkotmánybíróság sem kedvezően ítél, megnyílik az út olyan nemzetközi fórumokhoz, mint a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága, ahol elég egyértelmű gyakorlat van az ilyen esetekre: „az orosz propagandatörvényről például már kimondta évekkel ezelőtt, hogy nemzetközi egyezményeket sért, és nem tartja tiszteletben a véleménynyilvánítás szabadságát”.
A kutatás teljes szövege Demeter Áron tájékoztatása szerint a hónap második felében fog megjelenni.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
