A romák történetének feltárásával napjainkig jóformán csak nem roma kutatók foglalkoztak, és az ő narratívájuk érvényesült. Most a kezünkben tarthatunk egy olyan könyvet, melyet – romák kezdeményezésére – roma származású tudós, dr. Bogdán Péter írt meg a nógrádmegyeri szegkovács kisipari termelőszövetkezet történetéről. A kezdeményező Rácz Béla volt, az 1 Magyarország Egyesület elnöke, a kötet szerkesztője. Neki mindkét nagyapja alapítója volt a KTSZ-nek, nagyapjának testvére pedig szintén alapító és az első vezető volt.
De a könyv megszületése mellett más is történt Nógrádmegyeren. Első lépésként megalakult a Nógrádmegyeri KTSZ Emlékbizottság, hogy méltó emléket állítsanak a közösségnek, példájukat az utókor is tovább ápolja, erőt merítsen belőle, hiszen nekik köszönhetően indult meg a roma polgárosodás a településen. Támogatóra leltek Vecsei Miklós miniszteri biztos és a helyi önkormányzat vezetője személyében. Az önkormányzat rendeletében a KTSZ megalakulásának napját, február 11-ét emléknappá nyilvánította 2024-ben. Kállai András szobrászművész elkészítette az emlékművet, melyet 2024 októberében avattak fel nagyszabású ünneplés keretében.
Bogdán Péter alapos kutatómunkájának köszönhetően megismerhetjük Nógrádmegyer cigány lakosságának és a KTSZ létrejöttének körülményeit, fennállásának állomásait. Ebben a kutatásban nagy segítséget nyújtott számára Havas Gábor szociológus több száz oldalnyi háttéranyaga, főként Lengyel Gabriella szociológus terepmunkájának eredménye, illetve a szövetkezet dolgozóival felvett interjúk kézirata. Ezek feldolgozása csak az egyik része volt Bogdán Péter munkájának. A könyvből megismerhetjük a romák szerteágazó fémműves tevékenységének történetét és a szövetkezet megalakulásának idején meglévő magyar társadalmi és gazdasági élet körülményeit, benne a romák helyzetét.
A kézművességet,
a kovácsmesterséget valószínűleg az őshazából hozták magukkal a romák.
A szerző írja, hogy már a XV. századi kordokumentumok beszámolnak arról, hogy a cigányok különféle kovácsmesterségeket űztek. A török hódoltságban pedig kovácsok, golyóöntők, kard- és puskakészítők, szegkovácsok voltak. Erről Bársony János A Budai Cigányváros című kutatásának ismertetésében is olvashattunk már, melyet levéltárban fellelt dokumentumok alapján összegzett.
A cigány kovács mesteremberek termékei iránt a II. világháborút követően az újjáépítésben, a vasútnál és a bányákban komoly kereslet mutatkozott. Sorra alakultak a cigány szegkovács KTSZ-ek szerte az országban. A cigány kisipari szövetkezetek azért tudtak létrejönni, mert a közigazgatási szervezetek felismerték, hogy a cigányok hagyományos mesterségeire építve be tudják állítani őket is a munkába. Lakatos Menyhért író is létrehozta Vésztőn a téglagyárat 1964-ben, ami mindössze 4 évig tudott a cigányok birtokában maradni. Aztán a falu vezetése szemet vetett a jól prosperáló gyárra és kisajátította. Az olyannyira jól működött, hogy
a rendszeres jövedelemnek köszönhetően az ott dolgozók körében megindult a polgárosodás,
a cigánytelepről új házakba költöztek, a gyerekek rendes ruhákban jártak iskolába. Lakatos Menyhért a téglagyár történetét az Akik élni akartak című regényében írta meg. Ennek egyik történetéből született az Átok és szerelem című film forgatókönyve.
Nógrádmegyeren, Vésztővel ellentétben, a polgárosodási folyamat nem állt meg. Bevonták a nőket is a munkába, tánccsoport alakult, bekerültek a társadalom vérkeringésébe. Mára vállalkozók sora került ki a leszármazottakból, az utódok közül többen is diplomát szereztek. Ebből a példából is levonhatjuk a következtetést,
ha a cigányok lehetőséget kapnak, hogy dolgozzanak, óriási fejlődésre képesek.
Mert az előítéletesen gondolkodók szerint a cigányok azért élnek szegénységben, sok esetben nyomorban, mert nekik úgy jó, azért nem tesznek ellene. Ám senki sem képes kirángatni magát a gödörből a saját hajánál fogva.
Nyitókép: A Nógrádmegyeri Szegkovács KTSZ emléktáblájának avatása 2024. október 12-én – Fotó: 1 Magyarország Egyesület Facebook-oldala
