A beszélgetésünk során kiderült, hogy Vatai Róbert gépe a középhaladóknak ajánlott. Fogalmam sem volt arról, mit takarhat ez a fogalom, mi az, amit tudhat ez a masina. Robi készségesen elmagyarázta, hogy „a fényképészet borzasztóan drága munka vagy hobbi. Egy kezdő gép is 100 ezer forint körüli árban kapható, a haladóbb gépek pedig 300 ezernél kezdődnek. Egy kezdő gép beállítása sokkal nehezebb, a haladó gépek nagy része viszont teljesen digitális, sokkal gyorsabban veszi a fókuszpontot, ezáltal több és minőségibb képeket lehet vele készíteni adott időtartam alatt. És az új objektívek akár a Holdig is tiszta képet tudnak biztosítani. A kezdő gépek csakis tanulásra valók, mivel dolgozni nem igazán lehet velük megfelelő minőségben.”
Robi a Garabonciás Művészeti Szakiskolában fotográfus szakon tanul, az érettségi után a Képzőművészeti Egyetemre vagy a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre (MOME) szeretne bejutni fotográfus képzésre. Robi már most értelmiségiként gondolkodik, s bizonyára az is lesz. Annak idején, a 70-es évek elején, amikor az emancipációs mozgalom elindult, módfelett örültünk minden romának, aki értelmiségiként működött és felelősséget érzett a népe iránt. Ezért is örültem meg Robinak. Ő is felelősen gondolkodik, fotóival a rasszizmus ellen is szeretne fellépni, elkeseríti az a cigányellenesség, ahogyan a közösségi médiában tömegesen megnyilvánul. Témája a fiatalság, a zene, az önkifejezés, a nyílt és elrejtett érzelmek.
Robi muzsikus cigány családban nőtt fel, ő maga is tanult muzsikálni egészen 13 éves koráig, de akkor már javában fotózott, így felhagyott a zenével. Egy játék fényképezőgép indította el a fotográfia iránti érdeklődését. Ötéves korában kapta, attól kezdve csak fényképészettel kapcsolatos ajándékot kért minden lehetséges alkalommal. Édesanyja támogatta a kibontakozó szenvedélyét és meg is vásárolta számára a vágyott felszereléseket. Az első jó gépet 11 évesen kapta meg. Anyai nagyapja nagybőgős, amellett avatott szakembere a nagybőgőkészítésnek. Robi a bőgő elkészülésének fázisait és a nagyapja kezét fotózta munka közben, egészen finom ráhangolódásban. Ezeket a képeket és néhány muzsikus roma zenélés közbeni ihletettségének pillanatait láthatta a közönség idén februárban a Benczúr Hotelben megrendezett kiállításán. A fotók 15-16 éves korában készültek, ha jól meggondolom, már gyerekként olyan kiváló érzékkel fókuszál a lényegre, ami felnőtteknek is dicsőségére válna.
Ez a fiú azt kérte tőlem, hogy szeretné, ha beleírnám a cikkbe, mennyire támogatják a barátai, és egy vele egykorú roma lány bátorításáról is írjak. Ennek a lánynak köszönheti a motivációját, amiért új dolgokba mert belevágni, nagyobb lett az önbizalma. „Nekem ő segítség, mankó, mikor elakadtam valahol, legyen szó tanulásról, fotózásról, mindig tudott segíteni abban, hogy minél inkább önmagamat adjam. Mielőtt megismertem, az elfogult családtagjaimon kívül senki sem alkotott építő kritikát, véleményt a képeimről. Általa tudtam a hibáimat kijavítani a képeimen és a való életben is. Ő magyarázta el, hogy a képeimen ne arra koncentráljak, hogy minden a helyén legyen, hanem arra, hogy olyan legyen, mint egy tükör, hogy teljesen egyezzen velem. Ő gádzsó nevelésben, erős szigorban nőtt fel. Általa kezdtem egyre komolyabban venni a fotózást. Egyre több felkérést kaptam, kapok kisebb-nagyobb munkákra. Például az előadó Szilver régi barátom megkereséseivel és a jazzbőgős Orbán György segítségével több zenekar fotósa is tudtam lenni. Ez a 2023–24-es évben történt.”
Robinak jut ideje a fotózás mellett a sportra, kosárlabdázik és egy hiphop táncstúdiónak is a növendéke.
Fotók: Vatai Róbert
