„Régóta ismersz – mondja Mendi Rózsa –, pontosan tudod, hogy pszichológusként és magánemberként is találkoztam a rettenetes gyűlölettel, hogy személyesen is megtapasztaltam annak pusztító erejét. Sokkoló! Vagy szakmai nyelven mondva: traumatizáló volt számomra is. A gyűlöletnek nincsenek győztesei, csak áldozatai vannak.”
Rózsáék életében 1997 áprilisában következett be a mindent megváltoztató esemény.
„Az akkor 17 éves fiam egy roma középiskolásoknak szervezett táborban rasszista támadás áldozata lett teljesen ártatlanul. Hosszú, fájdalmas traumatizációs folyamaton mentem én is keresztül emiatt, mert akkor már 6 éve egyedül neveltem a két fiamat. A lavinaszerű egzisztenciális krízisek akkor indultak el az életünkben. Emberfeletti küzdelmeken, helytálláson vagyok túl. Megveregethetném a vállamat, hogy mindezt kibírtam és végigcsináltam.”

A pszichológus ma is igazságtalannak tartja, hogy mások gyűlölete, bűne mennyi szenvedéssel jár.
„Jogosan kezdhettem volna én is gyűlölni, de ezen a mélyponton találkoztam Isten gyógyító, erőt adó szeretetével és jelenlétével. Isten tett képessé arra, hogy szeretni és küzdeni tudjak a gyerekeimért és másokért.”
Pszichológusként tudja, hogy az érzelmeink a bennünket és a környezetünket irányító jelzőrendszerek. A téves információk, a tájékozatlanság, és az ezekből táplálkozó félelmek elősegítik a gyűlölet kialakulását. Ez az érzelem ártalmas arra nézve, aki ellen irányul, de magát a gyűlölő személyiségét is roncsolja. „Azt is tudom, hogy a gyűlölet és szeretet sincs az öt alapérzelem között, vagyis a velünk született érzelmek között, mert mindkettőt szociális tanulás során sajátítjuk el. A szeretet és a gyűlölet hatalmas motiváló erő lehet, pozitív és negatív megnyilvánulásokra sarkallhat. A szeretet érzése, amilyen például Teréz anyában volt, világokat válthat meg, ezzel szemben a gyűlölet életellenes tettekben is megnyilvánulhat” – mondja.
De a gyűlölet fellángolhat akkor is, ha engedélyt adnak rá, ha megtervezik. Számos pszichológiai kísérlet igazolta az engedélyezett gyűlölet hatását. A kísérletek többségét le kellett állítani, mert a kísérleti alanyok egymás testi és lelki épségét veszélyeztették.
„Szerintem napjainkban olyan fokú elidegenedés jellemzi a társadalmunkat, amit a szeretet-kapcsolatok törékenysége vagy hiánya okoz. A közösségek, családok felbomlásának folyamata megállíthatatlannak tűnik.”
Mintha kiveszett volna az egymás iránt érzett felelősség és együttérzés. A szeretet-gyűlölet tengelyen az érzések manapság egyáltalán nem a szeretet felé mozdulnak el. „Holott mindannyiunknak legfőbb vágya az, hogy elfogadjanak, hogy szeressenek. A Bibliában Máté evangélista nagyon egyszerűen fogalmazza meg: »És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.« A szeretet hiánya vezet el a kóros viselkedésekhez és érzésekhez, aminek egyik szélsőséges megnyilvánulási formája a gyűlölet. A gyűlölet egyik arca pedig a rasszizmus, ami egy nép vagy etnikum életminőségének és életlehetőségeinek megfosztására törekszik” – mondja Mendi Rózsa.

A történelemben számtalan példát látunk erre, világégés lett a következménye és milliók elpusztítása. De mi a helyzet napjainkban a romákkal szemben megnyilvánuló gyűlölettel? „Ez a mostani gyűlölet a romák teljes ellehetetlenítését, a társadalomból való tömeges kizárását, nyomorba taszítását idézheti elő, vagy talán már meg is történt. Ezek együttese a romák életében devianciához, öngyűlölethez, önpusztításhoz és agresszióhoz vezethet. És amikor elveszítjük a reményt, a bizalmat, valamint a hitet, az valójában öngyűlölet. Jóllehet, az Istentől kapott lehetőségeinket, méltóságunkat – függetlenül kortól, származástól, bőrszíntől, vallástól – mindannyiunknak szabadon kellene megélnünk” – mondja a pszichológus. „Egyénileg, a közösségeinkben és a társadalomban is.”
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf