A szexuális edukáció tehát egy folyamat, ami kisgyerekkorban indul, nem pedig egy egy füst alatt letudható nagybeszélgetés a gyerek tizenpár éves korában. Ha kamaszkorban akarunk belevágni az edukációba, elkéstünk, addigra a gyerekek mindent tudnak az internetről és egymástól. Akkor hogyan kell ezt jól csinálni? Ebben segít nekünk Anna.
Powered by RedCircle
Így szól a 2021-ben módosított gyermekvédelmi törvény ide vonatkozó cikkelye:
„9/A. § (1) A nevelési-oktatási intézmény saját pedagógus-munkakörben foglalkoztatott alkalmazottján és az intézményben iskola-egészségügyi szolgálatot ellátó szakemberen és az intézménnyel kötött együttműködési megállapodással rendelkező állami szerven kívül más személy vagy szervezet tanórai vagy egyéb, tanulók részére tartott foglalkozás keretében szexuális kultúrával, nemi élettel, nemi irányultsággal, szexuális fejlődéssel, a kábítószer fogyasztás káros hatásaival, az internet veszélyeivel és egyéb testi és szellemi egészségfejlesztéssel kapcsolatos foglalkozást (e § alkalmazásában a továbbiakban: program) csak akkor tarthat, ha jogszabályban kijelölt szerv nyilvántartásba vette.”
Lefordítjuk: tilos bárkinek szexuális edukációval kapcsolatos foglalkozást tartania iskolákban, akit nem hatalmazott fel egy bizonyos jogszabályban kijelölt szerv erre a szerepkörre. Csakhogy ez a szerv nem létezik. Ezzel a gyerekek érdekei sérülnek, lehetőségei csorbulnak, és teret teremtünk arra, hogy a kiskamaszok az internetről, pornóból vagy koruknak abszolút nem megfelelő forrásból tájékozódjanak, adjanak körbe félinformációkat.
A héten érkezik a sikeres Sex Education-sorozat befejező évada, ennek kapcsán és ettől függetlenül is eszünkbe jutott a téma, ahogy a sorozatból is kiderül: a szexualitásról beszélni kell, és a megfelelő formában, körülmények között kell beszélni, mert ha nem tesszük, az súlyos gondokhoz vezethet.
A szexuális nevelés folyamatának elindítói egyértelműen a szülők, hiszen ők fogják megválaszolni a kisgyerekkortól felmerülő kérdéseket a gyerekek érettségi szintjének megfelelően, minthogy „miért van a Jancsikának kukija”, „anya és apa miért csak egymással birkóznak esténként”, „hogyan lesz a kisbaba?”, egészen odáig, hogy honnan tudhatja a kamasz, mikor érett meg az első szexuális együttlétre, hogyan védekezzen a nem kívánt terhesség és a betegségek ellen, illetve hogyan tanuljon meg nemet mondani arra, amit nem szeretne.
De a kamaszok sokszor szégyenlősek, könnyebb egy olyan felnőttel vagy fiatal felnőttel beszélgetni, aki nem a szülő és nem is a tanítónő, akivel naponta találkozik, akitől jobban mernek kérdezni, tabuk nélkül. Ezt a lehetőséget veszi el tőlük a jogszabály. De vannak „kiskapuk”, pl. ha a szülők maguk szerveznek össze iskolán kívül egy kört, ahova meghívják az általuk választott szakembert, hogy segítsen.
Az adásban főként azt vizsgáljuk, mit tehet a szülő a gyerek egészséges szexualitásának fejlődése érdekében, de arra is adunk tippeket, hogy hol és hogyan lehet külső segítséget kérni. Anna sok olyan tanácsot is ad, amelyek a folyton aggódó szülőket megnyugtatják: nem, nem szúrtunk el végleg mindent, jól csináljuk, és így csinálhatjuk még jobban.
Ha valaki szeretne segítséget kérni Annától akár szülőként, akár fiatal felnőttként, megteheti, az alábbi oldalon megtalálhatóak az elérhetőségei.
Fotó: Karancsi-Albert Rudolf
