„Egyszer volt, hol nem volt a Kárpátokon innen és a VIII. kerületi Sörösüveg-hegyen is túl élt egy kislány, aki egy csodás iskolába járt és a Dorottya névre hallgatott. Aki nagyon szerette az osztálytársait és szüleit, mégis egy sajátos mesevilágban élt legszívesebben.” Így kezdte Kasza Kriszta festőművész, a Deák Diák iskola rajztanára 8. osztályos tanítványa, Kun Dorottya bemutatását Mesevilág című kiállítása megnyitóján.
A meseformába öntött beszéd persze, nem volt véletlen:
a végzős diák ugyanis nem csak rajzol, meséket is ír.
Már egészen kicsi kora óta kezdve a rajzolás volt a mindene, és mellette csodás történeteket talált ki, mondott el. Meséit korábban édesanyja jegyezte le, Dorottya első saját maga által illusztrált meséskönyve, a Szivárványváros is az ő kézírásával jelent meg. Olyannyira nagy sikert aratott a gyűjtemény, hogy a kislány óvó nénije abból olvasott fel alvásidőben a gyerekeknek.
Dorottyának azóta több mesekönyve is megjelent, természetesen valamennyi a saját rajzaival. Több irodalmi pályázaton is kitűnően szerepelt, több meséjét is kiadták már nyomtatásban. Például Az én mesémet adom nektek mesegyűjtemény-sorozatban (a Petőfi Irodalmi Múzeum kiadványa) már több ízben közölték az alkotásait. Néhány alkalommal felnőttek között is megmérette magát több novellaíró pályázaton, és övé lett a nyertes pályamű. Pályázati alkotásaiból könyv is született, Kun Dorottya válogatott meséi címmel. Ezt a kiállításon volt alkalma először kézben forgatni a nagyérdeműnek.
Kertész Erzsi és Berg Judit is elismeréssel írtak Dorottyáról A Gellérthegy tündérei című meséje és a hozzákészült rajzok alapján. Mindketten le voltak nyűgözve, Kertész Erzsi meg is jegyezte Dorottyának írt levelében,
szerencse, ha valaki illusztrálni is tudja a saját meséit.
Dorottya alkotói munkájának érdekessége, hogy gondolatban hosszan alakítja, szövi a történetet, amikor viszont úgy érzi, „elkészült”, felmondja diktafonra – egy az egyben az egészet –, és az szóról szóra úgy is kerül leírásra, a leírt szövegbe pedig már nem javít bele.
A rajzolás is hasonlóan működik nála: „Az egyik festőművész barátunk vetette fel Dorottya rajzaival kapcsolatban, hogy megfigyelhető, azokban nincs javítás” – mondta el Dorottya édesanyja, Nógrádi Judit. Ha ez éppen nem is tudatosodik a kevésbé szakavatott szemmel nézelődőben, az viszont inkább, hogy
a nagy többségében filctollal készült, figuratív képek hibátlanok, színesek, javára akciódúsak és izgalmasak.
Egy szóval (vagy inkább kettővel): vonzzák a szemet.
„Dorottya elhivatottságát elég könnyű volt észrevenni, már csak az órai munkája, koncentrációja alapján is. Nála a rajzolás nagyon mély folyamat” – osztotta meg lapunkkal Kasza Kriszta. Szerinte Dorottya rajzai és szövegei között teljes összhang van, erősítik, támogatják egymást a kifejezésben. Úgy véli,
igen ritka és rendkívüli egybeesés az, amikor valaki mind szóban, mind képben kiválóan ki tudja fejezni magát.
A kiállítást Dorottya munkáiból maga a rajztanár kezdeményezte, az iskola vezetősége pedig teljes vállszélességgel támogatta azt. Farczádi Bencze Tamás igazgatótól úgy tudjuk, ez volt az első olyan kiállítás, amit az iskola saját diákjának szervezett. Ezen nemcsak maga Dorottya, hanem a méltán büszke szülők is meghatódtak, mondta el az édesanyja.
Dorottya születése óta gyengénlátó, diszgráfiával és diszlexiával is küzd, mindezektől függetlenül nagyon jó tanuló, sikereit tehetsége és szárnyaló fantáziája mellett kitartásának és szorgalmának is köszönheti. Korábban balettozott, volt versenyúszó, énekel iskolája kórusában is. De úgy tervezi, ha felnő – természetesen – író lesz.
Kun Dorottya kiállítása hétfőnként és szerdánként megtekinthető a Deák Diák iskola (VIII. kerület, II. János Pál pápa tér 4.) II. emeletén a Pauk Anna teremben délután 17.00 órától. Amennyiben az érdeklődők a fiatal művészpalántával is beszélgetnének, arra is van lehetőség ebben az időpontban. Időpont egyeztetés és további információ kérése a titkarsag@deakdiak.hu email címen lehetséges.
Nyitókép: Mile Máté
