Hosszú idő után elkészült a Józsefvárosi Múzeum épülete, az ünnepélyes megnyitó május 30-án, csütörtökön zajlott a József körút 59–61. alatti két szinten is megújult múzeumépületben. Az átadón Tamás István múzeumigazgató, Pikó András polgármester és Erőss Gábor alpolgármester tartott beszédet.
Józsefváros egyszerre zsidó, roma, sváb és annyi minden más
Pikó András polgármester felidézte, 2019-ben ígéretet tettek arra, hogy erősítik a lokálpatriotizmust és a kerületi helytörténet megismerését. „Ezt az ígéretünket is betartottuk: megalapítottuk a Józsefvárosi Múzeumot, közösségi alapokon elindult egy új helyi közgyűjtemény összeállítása, és ma átadjuk a teljesen megújult épületet, a ciklus végére pedig megnyílik itt az első állandó kiállítás is” – mondta beszédében, majd megköszönte a múzeumért dolgozók munkáját. „Ez az épület nemcsak kiállítóhely lesz, hanem ahogy az intézmény önmeghatározása mondja: a történetek múzeuma. Történeteké, amelyeken keresztül Józsefváros különböző korszakait, közösségeit, vagy épp az itt élők egyéni sorsait ismerhetjük meg.”
Rámutatott: nincs egyfajta múltunk, mert nemcsak jöttek ide, de vittek is innen embereket, nemcsak a békés évek építéséből, „de a háborúkból és a forradalmainkból is kivettük a részünket”. Nincs egyfajta kultúránk, mert egyaránt volt ez a kerület otthona Babitsnak és Kassáknak, mert egyaránt megírta Fejes Endre és Mándy Iván, mert egyszerre szól itt a magyar nóta, tradicionális cigányzene és a jazz, a rap. „Nincs egyetlen jellemző életstílusunk, mert Józsefváros egyszerre polgár, kereskedő, zenész és munkás is, egyszerre gazdag és szegény, egyszerre zsidó, roma, sváb és annyi minden más még. Nem az a dolgunk, hogy egy részünkre rámutassunk, és azt mondjuk: ez Józsefváros, mert akkor a többi részét megtagadjuk és elhanyagoljuk.”
„Mi nem azt mondjuk, hogy a nyóckerből legyen újra Józsefváros, mert tudjuk, hogy Józsefváros mindig is önazonos volt önmagával, a sokféleségével, és Józsefvárost sosem kellett megvédeni önmagától. Józsefváros akkor is Józsefváros, amikor nyóckerezik, gettózzák azok, akik nem tisztelik, nem értik, nem szeretik” – tett egy rövid aktuálpolitikai kitérőt. „Mi Józsefvárost szeretjük, ez az otthonunk, ezért elfogadva önmagunkat és múltunk teljességét, abból erőt merítve a kerület jövőjét építjük. Mindannyiunk jövőjét, legyen bármilyen az identitása, származása, vallási hovatartozása vagy vagyoni helyzete. Józsefváros az erős közösségek közössége volt, és lesz megint” – mondta a polgármester.
A láthatatlanságból a láthatóságba
Tamás István először kitért arra, számos embernek kell megköszönnie azt, hogy idáig eljutottak, így a józsefvárosi önkormányzat valamennyi dolgozójának is, hiszen a lokális kultúra felé olyan elköteleződést mutattak, ami nem sok kerületre jellemző. „A most átadott gyönyörű épület méltó otthona tud lenni a józsefvárosi történeteknek.”
Köszönetet mondott a lapunkat is kiadó Józsefváros Közösség Nonprofit Zrt. (JKN Zrt.) munkatársainak, akik nap mint nap a háttérből támogatták munkájukkal a múzeum létrejöttét. A tervezésért a Qvarta építészirodának mondott köszönetet. „A múzeumalapítás egy áttűnési folyamat, a láthatatlanságból a láthatóságba érkezünk.” Az épületátadó ünnepség ezen az úton egy nagy mérföldkő. A múzeumi stábját is kiemelte Tamás István: Révész Antónia művészettörténészt, muzeológust, Rácz Judit történészt, muzeológust, Forgács Péter múzeumpedagógust, Horváth Tímea kommunikátort és Nagy Gergely történészt, muzeológust is köszöntötte, és kiemelte, a segítségükkel már három kisebb kiállítás volt látható az épület felújítása alatti időszakában is.
Elmondta, a múzeum arculatát nyílt pályázat során 39 beérkezett pályaműből választották ki a lakosság bevonásával. „Mivel közösségi múzeumként működünk, ezért az adományozóknak, ajándékozóknak óriási köszönettel tartozunk, hiszen ők is részei a gyűjteménygyarapítási folyamatnak.” A jelenlegi gyűjteményből egy őszi nyitókiállítás várható, jelentette be Tamás István múzeumigazgató.
A Qvarta építésziroda így ír a felújításról honlapján: „A múzeum tervezése során hangsúlyt fektettünk a flexibilitásra, hogy a kiállítóterek könnyen alkalmazkodjanak a különböző kiállításokhoz és programokhoz. Az épületben olyan területeket alakítunk ki, amelyek ideálisak közösségi események, előadások és workshopok megtartására is. A belsőépítészeti koncepciónk részeként különös figyelmet fordítottunk a két alacsony szint összenyitására, hogy tágas és világos tér jöjjön létre. Ez lehetővé teszi a látogatók számára, hogy könnyedén átjárjanak a kiállítóterek között, és felfedezzék a múzeum változatos tartalmait. Az épület a nagykörúti épületsor fontos része, melyet figyelembe vettünk az utcafronti homlokzatok megújításánál.”
A múzeum önmagunkkal köt össze
Erőss Gábor alpolgármester is elismerően nyilatkozott az új múzeum kapcsán. „Itt állunk a két Józsefváros határán, a körúton, mely összeköti a Palotanegyedet a Középső Józsefvárossal. Józsefvárost önmagával. Ez a múzeum is ilyen lesz: összeköt minket magunkkal!”
Kitért a múzeumi koncepció zömének szerzőjére, Pacsika Márton múzeumi szakemberre, aki ingyen segített kidolgozni a múzeum jellegét a kerületnek. A józsefvárosi képviselő-testület 2021. júliusi ülésén elfogadott koncepció így fogalmaz: a modern európai múzeumok a középpontba „ma már elsősorban a helyi közösségek szempontjait, az élménypedagógiát, a játékosságot, a közösségszervezést, valamint a hátrányos helyzetű, marginális csoportok integrálását helyezték. Ennek megfelelően a Józsefvárosi Múzeumnak szolgáltató szemléletű, közösségi, családbarát és társadalmilag érzékeny múzeumnak kell lennie, mely folyamatosan reflektál a kerületben tanuló diákok és pedagógusok igényeire. A Józsefvárosi Múzeum stratégiai célja, hogy a kerületben élőkben erősítse a helyi identitást, a lokális öntudatot.”
A Józsefvárosi Múzeum (tehát) egy közösségi szemléletű múzeum, mely Józsefváros kultúráját, történeteit és emlékezetét nemcsak gyűjti, megőrzi és bemutatja, hanem a helyi közösséggel együtt alakítja is. A múzeum kiemelt figyelmet fordít a személyes és kisközösségi emlékezetre, a marginalizált csoportok bevonására, és olyan józsefvárosi értékek feldolgozására és átadására, mint a szolidaritás, a függetlenség és a környezeti fenntarthatóság, mondta el beszédében Erőss Gábor.
Tamás István ennek a szemléletnek a gyakorlatba való átültetésére vállalkozott, amikor megpályázta az igazgatói széket, folytatta az alpolgármester. Majd kijelentette, hogy bár megnyitón vagyunk, „ez a múzeum immár második éve működik”. A pop-up restaurátor-műhelytől az irodalmi horgolókörön és családfakutató kurzuson át az egészen konkrét kiállításokig (hiszen a József körút 59–61. szám alatt már működik egy kiállítótér) a múzeum már jó ideje működik, emlékeztetett Erőss. Ahogy arra is, hogy az épületben az építkezés időszaka alatt, a kirakatban is volt kiállítás.
Az egybegyűltek megtudhatták, zajlik a közösségi gyűjteményezés, a múzeum saját helytörténeti gyűjteményének megalapozása – a lakosok maguk ajánlanak fel tárgyakat a kerület életéből. Zajlanak tematikus séták is, kutatások is, és kiadott a múzeum egy írókönyvet (régi fotókkal és irodalmi idézetekkel illusztrált kötetet) is, amely kereskedelmi forgalomban is kapható lesz (a megnyitó vendégei kaptak belőle egy-egy példányt).
Végül Erőss egy Karinthy-szövegrészt idézett, ami a Teleki térről szól, de egész Józsefvárosra is érthető: „Furcsa egy vidék. Külön elvarázsolt város a városban, önálló nyelve, szokásai, törvényei vannak. S föltűnt: merőben sajátos akasztófahumora, egy visszájára fordított nemzeti önérzet. És öntudat.”
Helytörténeti kiállítás nyílik ősszel
Tamás István múzeumigazgató beszéde után lapunknak is kifejtette a gondolatait.
A múzeum állandó kiállítása ősszel nyílik meg, ez eltér a hagyományos időszaki/állandó kiállításlogikától: „egy középállandó kiállításban gondolkodunk”, mondta. Mégpedig olyanban, ami „a gyűjteményünkből válogat”, csak saját múzeumi gyűjteményi tárgyra és az ahhoz kapcsolódó kutatásra építkezik majd.
De mit is jelent a középállandó kifejezés? Ez körülbelül 3 évet jelent, s közben dolgoznak azon, hogy Józsefváros kronologikus történetét is prezentálni tudják, ami egy tipikus helytörténeti kiállítást jelent. „Ez hatalmas munka, amihez több éves kutatás kell. Elég szegényes a Józsefvárossal kapcsolatos hiteles történeti szakirodalom.”
Most válogatnak az eddigi gyűjteményből, hogy megmutassák, hogyan épül a gyűjtemény, és hogy egyes darabokon keresztül kinyissanak Józsefváros történetével kapcsolatos ajtókat. Lesznek életút-történetek, intézményi történetek, lesznek benne olyan témák, amiket soha senki nem kutatott, nem publikált, nem foglalkozott vele. „Azt is szeretnénk megmutatni, hogy miképp érkeztek be ezek a tárgyak a gyűjteménybe, ezzel betekintést engedni a kulisszák mögé, mert mostanában ilyen jellegű gyűjteményalapítás nem szokás.”
Nem sokan tudják, hogy a közgyűjtemények több szintre oszthatóak: van kiállítóhely, gyűjtemény, területi múzeum. Tamás István és csapata a legmagasabb szintre, területi múzeummá szeretné emelni a Józsefvárosi Múzeumot. „A hagyomány, ami a 60-as, 70-es években elindult a népművelés jegyében, hogy elkezdték gyűjteni a lokális hétköznapok mindenféle tárgyait, valahogy Józsefvárosban nem tudott meggyökeresedni, voltak próbálkozások, de nem jutottak el az intézményalapításig.”
Az épület kialakításában is részt vett szervesen a múzeumigazgató: végtelen számú egyeztetésből álltak össze a tervek, az építésziroda figyelembe vette a felhozott sok-sok szempontot: így például sok az ablak a múzeum falán, „alapelv volt, hogy a múzeumba kívülről is be lehessen látni: szeretnénk mutatni, hogy itt egy új intézmény születik, lehet jönni nézelődni”.
A bejáratnál a felső szintnél áttörték a plafont. A födémáttöréssel – aminek hatására a fenti emelet sarkából le lehet nézni a földszintre – az volt a szándék, hogy játsszanak a térrel. Egyben pedig jobban láthatóvá válik az a korábbi kapuzatot díszítő ornamentika is, amit az itt dolgozó munkások találták meg a felújításkor: üveggel lett borítva az ornamentika és egy ablak lett, hátulról látható tehát az épületdísz – ez metaforikus üzenet is a múzeumról. Egy épületen egy eredeti díszítőelemet megtalálni mindig nagy dolog, főleg úgy, hogy az nagyjából 100 évig el volt rejtve, be volt falazva. Ez az utókor számára most lesz először látható. A raktározásról is ejtett szót Tamás István: a gyűjtemény 70%-a aprónyomtatvány, egyelőre el tudják helyezni őket. Későbbiekben, hosszú távon lesz majd érdemes bővíteni a raktározási lehetőségeket. Vannak már bútordarabok is, melyeket a fenntartó JKN Zrt. jóvoltából tárolni tud a múzeum.
Fotók: Józsefvárosi Önkormányzat / Telenkó Zsombor
