Pályázatában szerepel, hogy a múzeum létrehozásának első lépése identitásának meghatározása. Hogyan képzeli a leendő Józsefvárosi Múzeum azonosságtudatát?
Az alapvetés, hogy közösségi múzeumot csinálunk. Ez megegyezik az önkormányzat koncepciójával, amit tavaly fogadott el a testület. Két irány létezik. Tudós, belső körök összeülnek és eldöntik, milyen értékeket képviseljen egy múzeum, mi legyen a stratégiája, milyenek a kiállítások. Vagy a múzeum létrehozásának alappillanataiba is bevonjuk a közönséget, azokat a közösségeket, akikhez szólni akarunk, akikről beszélni szeretnénk a kiállításainkon és a programjainkon keresztül. Minket érdekel, hogy az itt élők hogyan képzelik el azt a múzeumot, ahová szívesen járnak.
Hogyan tervezik a lakosságot bevonni a múzeumcsinálásba?
Kampányokat fogunk tervezni, s a folyamat hamarosan elindul. Az a célunk, hogy már a legelső kiállítás is a közösségi szemléletet képviselje. Az intézménynek most nincs műtárgygyűjteménye, ezért az első lépés a gyűjteményezés. Az egyik fő irányunk élettörténetek gyűjtése lesz, mégpedig interjúkon keresztül, úgy, hogy kivonulunk a közterekre, az utcára, és közösségszervező munkát fogunk végezni.
Megkérdezzük az embereket, milyen élményeik vannak múzeumokkal kapcsolatban, mi tetszett, mi nem és miért. Felmérjük, tudunk-e a pozitív élményekhez kapcsolódni és hasonló múzeumi szolgáltatást nyújtani.
Azt is kérdezzük, aki nem jár múzeumba – talán ez az izgalmasabb kérdés –, hogy miért nem?
Lenne-e, ami érdekelné? Józsefváros lakosságának összetételében azt látni, hogy a kultúrafogyasztás szokásai nagyon eltérőek. Mi viszont szeretnénk megszólítani mindenkit.
Milyen módszerrel tervezi bevonni a kerületi lakosokat?
Egy történész és egy művészettörténész kollégát már fölvettünk. De tudjunk a belső alkalmazotti, szakmai körön kívül is gondolkodni! Ezért akarok projektszinten külsős szakembereket bevonni egy-egy munkafolyamatra, antropológust, szociológust, közösségszervezőt. Velük együtt készítünk egy kérdéssort, amit akkor tudunk használni, amikor szóba elegyedünk valakivel. Legutóbb a kerület utcáin készítettünk fotókat, és megszólított minket egy hölgy, elkezdett mesélni magáról, az itt töltött éveiről. Az ilyen szituációkhoz is kell majd ez a kérdéssor, hogy a beszélgetéseket profi módon tudjuk kezelni, majd később felhasználni. Lesz online kérdőív is, hogy minél több információhoz tudjunk jutni.
Hogyan tervezik a múzeumot népszerűsíteni?
Oldalaink a közösségi médiában már elindultak, de nagyon fapadosan. Az elképzelésem az, hogy a múzeum létrejöttének minden fázisa legyen transzparens. Jelenleg Facebookon és Instagramon is nagy kérdőjel a képünk, ami arra utal, hogy még nincs arculata az intézménynek. És arra is, hogy a közösségekkel párbeszédet akarunk kialakítani. A közeljövőben kiírunk egy arculati pályázatot, az elkészült pályaművek közül pedig a lakosok segítségével akarjuk kiválasztani a múzeum arculati elemeit, mint a logót is.
Vannak már konkrét elképzelései arról, mi fog mindenképp megjelenni a múzeumban?
Az alapvető elképzelés az, hogy átfogó helytörténeti kutatást indítunk el. Van már valamiféle háttéranyag a korábbi kutatásokból, mi ezeket és az új kutatási eredményeinket szeretnénk egységbe rendezni.
Egy múzeum megnyitásának vannak jogszabályi és adminisztratív feltételei, valamint fokozatokat is kell szerezni: közérdekű muzeális kiállítóhely, közérdekű muzeális gyűjtemény, területi múzeum. Van egy íve egy múzeum életútjának, amin mi most indulunk el. A gyűjteményezés nem egyszerű: raktározni kell tudni az állományt, van olyan műtárgy, amit restaurálni kell, fontos, hogy minden műtárgyvédelmi eljárásnak meg tudjunk felelni. Ehhez infrastruktúrára van szükség, amit először meg kell teremteni.
Történeti, néprajzi vonalon szeretnénk elsősorban mozogni. A gyűjteményezés kapcsán is van olyan törekvésünk, hogy ne csak vásárlások útján kerüljenek be műtárgyak a múzeumba, hanem a lakossági akciók keretében érkező tárgyakat és a hozzájuk kapcsolódó történeteket is fel tudjuk dolgozni.
Egy műtárgyunk már van: a Tömő utca 23/a épületének bontásából megkaptuk az épület bejárati ajtaját – ebben a házban született Psota Irén.
A kapu egyik szárnyát restaurálni fogjuk, és ebbe a folyamatba a közönség is betekinthet majd.
Az is elképzelésem, hogy a múzeum működéséről többet tudjanak meg az emberek. Hogy belelássanak a kutatómunkába, ami könyvtárazásról, levéltárazásról, történetek meghallgatásáról is szól. Szeretnénk betekintést engedni abba, hogy információkat miként kapcsolunk össze értelmezhető egésszé, és abból hogyan komponálunk kiállítást.
A kerületben sok kortárs művész él, alkot, tanul. Van, aki a kerülettel kapcsolatban alkot. Kortárs művészeti témák bemutatásában is gondolkodik?
Természetesen. Szeretnénk a helyben alkotó művészeknek bemutatkozási, kiállítási lehetőséget biztosítani. Ez most a kapcsolatok felvételének és építésének is az időszaka.
Mi vezette önt a Józsefvárosi Múzeum vezetői székébe?
A koncepcióval, amit az önkormányzat írt ki, a Pulszky Társaság honlapján találkoztam, és nagyon megtetszett. A Budapesti Történeti Múzeum (BTM) Közönségkapcsolati és Szervezési Főosztályának vezetője voltam, tehát közművelődési területről jövök. A legutóbbi két időszaki kiállítás, melyeken a BTM-ben dolgoztam, a Péli Tamás Születés című pannóját bemutató tárlat és a magyar származású fotóművészek franciaországi munkásságát felvonultató Au Revoir! időszaki fotókiállítás volt.
Az itteni lehetőség, hogy a nulláról egy lakossági részvételen alapuló, de a szakmai szempontokat is érvényesítő, teljesen új múzeumot lehet létrehozni, számomra igazi szakmai kihívást jelent. Ez a magyar múzeumi világban is ritkaság. Dolgoztam kis intézményben is, az Óbudai Múzeumban, ami szintén kerületi, egyébként területi besorolású múzeum. Most azt látom, egy kisebb intézmény közvetlenebbül tudja megszólítani a helyi közösségeket, és sokkal könnyebben tud a lakosság mindennapi kulturális erőforrásaként szolgálni.
Józsefváros kulturális szempontból kincsesbánya, sokszínű, rengeteg feldolgozandó téma van.
Hol tanulta a múzeumi szakmát?
Az ELTE-re jártam magyar szakra, majd az egri Eszterházy Károly Egyetemen szereztem kulturális örökség szakon, múzeumi szakirányon egyetemi diplomát. Nélkülözhetetlen múzeumi és vezetői gyakorlati tapasztalataimat pedig az előző munkahelyeimen szereztem meg.
Gondolkodik időszaki kiállításokban is?
Mindenképp szeretnénk időszaki kiállításokat is az állandó, helytörténeti mellé. Ugyanakkor az állandó kiállítást is úgy képzeljük el, hogy egy-egy tematikus egységét időről időre szeretnénk kicserélni. Az a cél, hogy dinamikusak legyenek a kiállítások, szemben azzal, ahogy ma sok helyen akár tíz évig is változatlanul nyitva tartanak bizonyos kiállítások. Ez persze az anyagiak és a lakossági részvétel függvénye is.
A kerület kulturális intézményeivel egyfajta hálózatot szeretnénk kialakítani, önkormányzati és nem önkormányzati fenntartásúakkal egyaránt. Fontos, hogy támogatni tudjuk egymás munkáját. Szeretnénk a Kesztyűgyárral, a kerületi civil szervezetekkel szakmai együttműködést kiépíteni. És nagyon fontosnak tartom, hogy a józsefvárosi oktatási intézmények számára múzeumpedagógiai programokat kínáljunk. De nemcsak a közoktatásba, hanem a felsőoktatásba is szeretnénk becsatlakozni. Középtávú célunk, hogy szakmai gyakorlatot töltő egyetemisták számára értékes és releváns tapasztalatszerzés lehetőségét biztosítsuk. Cél, hogy felkerüljünk a főváros térképére mint szolgáltató szemléletű múzeum. Kiemelt feladatunknak tartom, hogy a kerületi kisebbségek bemutathassák kulturális értékeiket a józsefvárosi és a fővárosi lakosságnak.
Vannak budapesti, így nyolcadik kerületi sajátosságok is, melyek sokáig meghatározták városképünket. Ilyenek a neonreklámok, melyeknek megmentésére polgári kezdeményezés is szerveződött. Akár mentett, restaurált neon is kiállításra kerülhet?
Természetesen, a neonreklámoknak én is nagy rajongója vagyok – bár egy-egy ilyen ipartörténeti műtárgy helyigénye meghaladja jelenlegi lehetőségeinket. Ezért is szeretnénk tematikus városi sétákat is szervezni, amelyek lehetővé teszik olyan városképi jellegzetességek megismertetését a nagyközönséggel, amelyek adottságaiknál fogva nem alkalmasak arra, hogy múzeumi térben helyezzük el őket.
Mikorra és hogyan tervezi a nyitást?
Pontos időpontot még felelőtlenség lenne mondani, de az biztos, hogy idén, és hogy folyamatosan fogunk épülni, fokozatos nyitással fogunk indulni. A fogadóteret a lehető leghamarabb szeretnénk megnyitni, ahol az interaktív térrel a lakosság véleményét igyekszünk majd becsatornázni. Ezeknek a folyamatoknak minél több részletét szeretnénk nyitott ajtók mellett a látogatók elé tárni.
A kiállítások ingyenesek vagy fizetősek lesznek?
Olyan konstrukciót fogunk létrehozni, amely mindenkinek lehetővé teszi majd a múzeum látogatását és a programokon való részvételt.
A múzeumot illető ötleteket, javaslatokat a muzeum@jkn.hu -ra lehet megírni.
Nyitókép: Mile Máté
