„A múzeum legfontosabb küldetése, hogy olyan lenyomatokat vegyen a környezetünkről, személyes élményeinkről, tárgyakról, emlékekről, amelyekben kerületünk – melyet oly sok előítélet övezett – végre magára ismerhet és büszke lehet rá. Mélyen hiszek abban, hogy ilyen erős helyi öntudat és büszkeség nélkül nem lehet sikeres egy közösség” – mondta el a Józsefvárosi Múzeum Villanások – Pillanatképek Józsefváros elmúlt 150 évéből című kiállítást megnyitó Pikó András polgármester.
Az időszaki kiállítást november 17-én, a városegyesítés 150. évfordulóján nyitották meg.
„Józsefváros nélkül Budapest nem lenne. Mert ez az a Pest, amelyből a Budával és Óbudával és a Margitszigettel történt egyesítés után létrejött a főváros. Jórészt ez a Pest itt született, ebben a kerületben. A régebbi sokszínű Józsefváros adta az embereket, akik a fővárost felépítették, szolgáltatásokkal ellátták, majd belakták. (…) Ez a kerület a sokszínűségben született, ebben tanult meg közösen élni, dolgozni, örülni és segíteni egymásnak a bajban.
A jövőnket is úgy kell építeni, hogy tiszteljük és megőrizzük ezt az örökséget”
– mondta a polgármester.
A tárlat négyes tagolású, a gerincét egy 16 képből álló fotóválogatás alkotja, amely Józsefváros elmúlt 150 évéből, annak is minden egyes évtizedéből egy-egy pillanatot jelenít meg. 1896-ból például a József körút és az Üllői út élettel teli kereszteződésébe nyerhetünk bepillantást, 1900-ból pedig egy utcai hírlapárus férfi tűnik fel a Rákóczi úton a Blaha Lujza térnél. „Ez egy szubjektív válogatás, nem is igazán lehetne objektíven megrajzolni Józsefváros történetét, fotókon keresztül sem” – mondta a kiállítást bemutató Tamás István, a múzeum vezetője. A 16 felvételt közgyűjteményekből, sajtófotó-adatbázisból válogatták össze főként.
A kiállítótér másik részén a Fortepan (internetes, digitalizált fényképgyűjtő adatbázis) gyűjteményéből vetítenek ki, szintén Józsefváros múltját megidéző felvételeket. „A Fortepan képeinek egy része – bár tartalmaz anyagot közgyűjteményekből, múzeumokból, levéltárakból és könyvtárakból is – magánadományozásból származik. Szeretnénk felhívni mindenki figyelmét arra, ha közzéteszi a családi album darabjait, azzal mindenkinek az örömére és tanulási lehetőségére szolgál” – mondta Tamás István.
A vetítőfelület melletti részen a látogatók által felajánlott képeket gyűjtik. A felajánlókat egy kis játékra invitálják: cérnakesztyűt húzhatnak, a képeket saválló tokba helyezhetik és tárgyleíró kartont is tölthetnek ki hozzá, ahogyan azt a szakszerű muzeológusi munka megkívánja. Mindezzel „pici kurátorokká válhatnak, hiszen a felvételeik megváltoztathatják ennek a kiállításnak a mondanivalóját, jelentését”.
„A város bizony kicsi volt, egyszerű és piszkos, nagyon piszkos. Mi hivatalnokok nagy reménységgel vártuk az egyesítést, és mondhatom, hogy megtörténte után javult is a helyzetünk. A város is attól kezdve rohamos fejlődésnek indult. Harmincöt évig szolgáltam a várost, átéltem vele fejlődésének legszebb éveit, de reám valami különösképpen nem hatott folytonos növekedése, terjeszkedése, szépülése, hiszen együtt éltem át vele, szinte észre sem vettem, mert fokozatosan történt minden.” A sorok egy nyugalmazott fővárosi hivatalnoktól származnak, akit Buda, Óbuda és Pest egyesítésének 50. évfordulóján kérdeztek arról, hogyan élte meg az 1873-as eseményt, milyen hatással volt az az életére. A kiállítás utolsó szakasza az 1923-as évről, vagyis a félévszázados évfordulóról szól. Itt további leiratok olvashatók, valamint az évforduló alkalmából született dallamok is felcsendülnek, Kodály Zoltántól, Dohnányi Ernőtől és Bartók Bélától.
A kiállítás a József körút 59–61. szám alatti időszaki kiállítótérben kapott helyet, mivel a múzeum épületének felújítása még tart, de várhatóan jövő év első félévében már megnyitja kapuit a József körút és Nap utca sarkán. Ott, ahol korábban a Józsefvárosi Galéria volt. Addig is ezen a helyszínen lesznek jelen, itt szerveznek további eseményeket. Közben folytatják a már megkezdett kutatásokat és továbbra is tartanak múzeumpedagógiai foglalkozásokat. A legfontosabb munkájuk azonban, hogy
építenek egy helytörténeti gyűjteményt.
Ilyennel több kerület már a 70-es évek óta büszkélkedhet, ám Józsefvárosnak ez idáig nem volt helytörténeti gyűjteménye.
Fotók: Telenkó Zsombor
