Powered by RedCircle

„Rövid távon nincs olyan univerzális megoldás, ami azt eredményezné, hogy hirtelen eltűnjenek a szerhasználók az utcáról”, mondja Sárosi Péter drogpolitikai szakértő, a KEF szakmai társelnöke a Csakugyan legújabb adásában a kerület új drogstratégiája kapcsán. A stratégiát február 26-án fogadta el a képviselő-testület, megalkotását számos felmérés, tanulmány, lakossági és szakmai egyeztetés kísérte. A dokumentum a következő évekre határozza meg, hogyan reagál a kerület a szerhasználattal kapcsolatos egészségügyi, szociális és közbiztonsági kihívásokra. A stratégia négy pillérre épül: megelőzésre, kezelésre, ártalomcsökkentésre és kínálatcsökkentésre. 

„Ez a négypilléres szakmai modell a legkorszerűbb a világon. A kerületek világszerte általában a nemzeti drogstratégiát veszik alapul, csak ez Magyarországon lehetetlen, mert Magyarországnak nincs nemzeti drogstratégiája”, jegyzi meg Sárosi Péter. A megelőzéssel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy ebben is – mint a négy pillér többi alkotóelemében – korlátozott az önkormányzat mozgástere, mert Magyarországon a kormányzat határozza meg, ki mehet be az iskolákba prevenciót tartani. Sajnos főleg nem korszerű programok jutnak az iskolákba, pedig fontos lenne tudni, hogy a drogprevenció egy szakma. Egy rendőr vagy egy volt szerhasználó önmagában nem fog segíteni, ahogy a frontális oktatás, felvilágosítás sem, sokkal inkább az interaktív, közösségi normák átalakítását célzó, hosszú távú terv részeként bevezetett programok működhetnek. „Valójában egy rendőrt annyira fogadnak el a tinik hitelesnek és kompetensnek drogkérdésben, mint amennyire egy apácát fogadnának el szexuális felvilágosítás tekintetében.” Hozzáteszi, hogy az lenne az alapvetés, hogy másképp gondolkozzunk a prevencióról, és csoportokkal, közösségekkel dolgozzunk. Amikor egy tininek problémái vannak a szerhasználattal, az soha nem csak róla szól. A szerhasználati zavarok mögött többnyire ott van egy diszfunkcionális család és különféle beilleszkedési problémák. Ezekkel foglalkozik a célzott és javallott prevenció. „Ráadásul én úgy látom, hogy a fiataloknál gyakran már az is hiányzik, hogy valaki egyáltalán leüljön velük beszélgetni arról, hogy hogy vannak, mi van velük”, mondja a szakember.

Az ártalomcsökkentés célja, hogy azoknak, akik még használnak szereket, az egészsége és az élete megmaradjon, és kapcsolatba kerüljenek az ellátórendszerrel, a kezelésé pedig, hogy a szerhasználók elinduljanak a felépülés útján. Ezek mellett a kínálatcsökkentés általában rendészeti kérdés, és a lakosság részéről pont itt a legnagyobb az elvárás az önkormányzat felé, csakhogy annak itt a legkisebb a mozgástere, hiszen a rendőrséget nem az önkormányzat irányítja. 

„Az, hogy a dizájnerdrogok így terjednek, azt mutatja, hogy a magyar társadalom egy jelentős része nincs jól. A drogok nem csak úgy jönnek az égből, és amíg van kereslet, addig a kínálat csatornái meg fogják találni az utat”, mondja Sárosi Péter, és hozzáteszi, hogy „a magyar társadalom felfogása is torz a problémáról, mert az illegális szerek használata marginális az alkohol és a gyógyszerabúzus jelentőségéhez képest. A gyógyszerabúzus inkább a nők, az alkoholizmus inkább a férfiak körében elterjedtebb.”

A stratégia igazi újdonsága az ártalomcsökkentés, csakhogy ez egy neuralgikus pont a kerület életében a tűcsere program körüli korábbi politikai viták miatt. Holott az ártalomcsökkentés segítené elő hosszú távon, hogy az utcai szerhasználók felépülhessenek. Az ugyanis, hogy egy szerhasználó magától besétál egy kórházba vagy rehabba, eléggé valószínűtlen. Azért van szükség az úgynevezett alacsonyküszöbű programokra, mint amilyen például a most induló HepaGo, hogy egyáltalán kapcsolatba kerüljön az ellátórendszerrel. Ezek ugyanis az első lépcsők az ellátórendszerbe.  

jegyzi meg Sárosi Péter.  

„Rövid távon nincs olyan univerzális megoldás, ami azt eredményezné, hogy hirtelen eltűnjenek a szerhasználók az utcáról. Annyit lehet csinálni, hogy befektetünk abba, hogy minél több szerhasználó minél hamarabb bejusson az ellátórendszerbe. Nagyon pozitív változásokat lehet elérni ezeknek az embereknek az életében, ha bevonják őket közösségi ellátóprogramokba.”

Szomorú, de tény, hogy

mondja ki a szakértő.

„Az, hogy néhány szerhasználó nő bekerül a Józan Babákhoz, hogy néhány embert a HepaGon keresztül be lehet vinni a rehabra, már nagy dolog. Sajnos, amíg országosan masszív változások nem történnek, csak a felszínt kapargatjuk, hiszen olyan mélyreható problémák vannak, amelyeknek a droghasználat csak egy tünete. Mindez szoros összefüggésben van a gyermekvédelem borzasztó helyzetével. Ha engem kérdeznél, hogy mi lenne a legjobb hosszú távú befektetés, akkor azt mondanám, hogy az, hogy az embereknek, akik most születnek, az első 1000 napjára figyeljünk nagyon. Hogy minél nagyobb szeretetet és gondoskodást kapjanak. A kisgyerekeknél nagyon fontos, hogy milyen környezet veszi őket körül, a negatív gyermekkori élmények hatással vannak a későbbi szerhasználatra. Ha ebbe sikerülne befektetni, akkor garantáltan más lenne a következő generáció, és más lenne a drogprobléma a társadalomban.”

A felvétel a Turbina bezárása előtt egy nappal készült, de a klubbezárásokról így is volt szó: „miközben nincs elég rendőri jelenlét az utcákon, több száz rendőr jelenik meg klubokban, és fiatalokat vegzálnak. Ez az erőforrások teljes elpazarlása. Akiket itt vegzálnak, 99%-ban nagyon jól funkcionáló, hasznos tagjai a társadalomnak, közben a szomszéd utcában vígan terjed a kristály. Ennek mi értelme?”, kérdezi Sárosi Péter.

Ha tetszett az adás, iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön az újabb beszélgetésekről. Preferenciája szerint mindezt megteheti a Spotify, az Apple és a YouTube platformján is.

Fotó: Mile Máté