„Olyanok, mint a zombik”

Sára az egyik állami kisajátításban érintett házban él, a Diószegi utca 18-ban. Arra panaszkodik, hogy 18 év körüli fiatalok felmennek a lezárt padlásra és ott drogoznak, de már az utcán is látta, hogy pipából valamilyen fehér anyagot szívnak. „Le vannak fogyva, furcsán áll a szemük, szájuk” – mondja. Rendszeresen vizelnek a harmadik emeleti folyosóra, amit egy darabig ő öntött le vízzel.

Aranka 25 éve él a Práter utcában, azt mondja, ilyen rossz még sosem volt a közbiztonság, mint most. A házuk kapuját rendszeresen berúgják, a lépcsőfordulóba ürítenek, feltörték a pincét és beköltöztek, eldobálták az alufóliacsíkokat. Ezt egyébként jelezték a közös képviselőnek, aki le is záratta a pincét. „Hívtuk a rendőrséget, amikor bejöttek öten a tömbbe, ígéretet kaptunk, hogy kijönnek, de nem jöttek” – panaszolja. Van egy díler is a házban, akihez rendszeresen feljárnak ismeretlenek, egy részük még a postáskódot is megszerezte a bejutáshoz. „25 és 40 közöttiek, olyanok mint a zombik, ijesztőek, mert

– mondja Aranka, aki egy konkrét esetről is beszámol: „A Práterben sétáltam, jött velem szemben egy férfi ilyen zombi állapotban, pillangókést lóbált előre-hátra a kezében, amit először észre sem vettem, a párom húzott el.”

A Lovassy–József utcai sarki házban is él egy díler Niki elmondása szerint, aki a József utcában lakik. Többször is látta, hogy az ablakon adják ki az alufóliába csomagolt anyagot a vásárlóknak. „Józsefváros elesett, már nincs olyan utca, ahol ne árulnának valamilyen drogot.”

Zsolt 35 éve lakik a kerületben, 25 éve a Mária utca 4-ben. „Korábban sosem rugdosták be a kaput, most már két mágneszárat kellett felszereltetnem” – mondja és hozzáteszi, nem egyszer ő küldött ki a házból zavart állapotban lévő férfiakat, akik a ház kukáiból próbáltak üres flakonokat összeszedni.

Hasonló jelenségről számol be Attila, aki házkezelő és lakástulajdonos a Futó utca 1-ben. Azt mondja, nem merik kirakni a ház elé a kukákat, mert rendszeresen feltúrják a visszaváltható termékekért, de már a házba is besurrannak gyanús alakok, akik szétdobálják a kukákból a szemetet. De Attila szerint van ennél rosszabb is: többször szerhasználaton kapott már kisebb csoportokat, akik néha felmennek a ház kazánhelyiségébe, máskor lemennek a mélygarázsba. „Nem ritkán emberi ürülék is van a ház előtt, de máshol sem jobb a helyzet, a barátaim a Corvin sétányon hasonlókról meséltek.”

A 16 éves Tomi a Szerdahelyi utcában lakik, elmondása szerint egyre félelmetesebb alakok lézengenek az utcában. „Máshogy néznek ki, mint aki részeg, látszik a tekintetükön, hogy valami más szertől vannak ebben az állapotban.”

Mit tehetnek a lakóközösségek?

Egervári Zoltán a Tömő utca környékén több lakótelepi ház közös képviselője, s mára olyan rendszert alakított ki munkatársaival, ami távol tartja a drogból élőket és kuncsaftjaikat a társasházaktól. A sikeres védekezésnek több összetevője van szerinte. A kamerarendszer és az erre való figyelmeztetések elriasztják az illetékteleneket. A kamerák képét saját emberük figyeli, akinek vagyonvédelmi és adatkezelési vizsgája van, hozzá fordul először a rendőrség. 5-15 percen belül a helyszínen tud lenni, és adatot, felvételt szolgáltat a rendőröknek.

A ki- és bejutás megnehezítése. Náluk a toronyházakban kijutni is csak proxyval lehet, akinél nincs, azt már kérdőre lehet vonni, hogy mi dolga a házban. Nincs kulcsos és kódos kapunyitás sem, így nem kerül kulcs vagy kód idegen kézbe. Ha kell, beszerzési áron (300 forintért) cserélik a proxyt. A kaput is meg kell erősíteni és olyan erős mágneszárral felszerelni, hogy erőteljes lökésre se nyíljon ki, mondta Egervári Zoltán. Erős kapuvilágítás, amivel jól láthatók a ház előtt tartózkodók, valamint lépcsőházi automata lámpák, amik a házban való mozgást követik.

Egerváriék egy másutt nem alkalmazott megoldást is bevezettek a házak biztonsága érdekben, amit éjszakai gondnokságnak hívnak. A képviselet éjszakai gondnokai este 10-től reggel 6-ig járják a házakat és ellenőrzik, minden rendben van-e. Az elérhetőségüket ismerik a lakók, így amikor gyanús idegent vagy zavaró tevékenységet észlelnek, azonnal odahívhatók. A gondnokok ilyenkor megkérdezik, milyen jogcímen tartózkodik az idegen az épületben, ha kell, felszólítják távozásra vagy bevárják vele a kihívott rendőröket. Ezt a szolgáltatást 2 éve indították, egyelőre a hideg hónapokban működnek (nyáron a drogosok inkább a parkokba húzódnak), de a prostitúció, szeméttúrás miatt igény lenne nyáron is rájuk.

A világítást és a bejutás korlátozását akár egyedileg is megoldhatja egy társasház, a kamerarendszer figyelése és az éjszakai gondokság azonban leginkább többházas közös képviseletekkel oldható meg hatékonyan.

Kik és miért használnak kábítószert?

„Amikor a nyílt utcán olyan embertársunkkal találkozunk, aki be van állva, ráadásul agresszív és hangos is, érthető, ha félelmet vált ki. Én azt gondolom, azért operál agresszióval, mert ő maga is fél, és a viselkedése nagyon mélyről jövő fájdalmat tükröz. Ilyen emberekkel foglalkozom, a történeteiket mélységükben ismerem. Amikor valaki függő, már nagyon el van távolodva az embertársaitól, viszont nagyon szeretne kapcsolódni,

A szerhasználat, az agresszió, a hangoskodás a megküzdési stratégiájának részei” – véli Menyhárt Balázs szociális munkás, a Spirál Felépülés Központ Munkatársa.

Mi okból és hogyan lesz valaki függő? Le tud-e szokni? A leszokás valóban az akaraton múlik csupán? Minden szerhasználó függő? Milyen ellátóintézmények vannak, amik segítséget nyújthatnak a szerhasználóknak? Megfelelő eszköz-e a büntetés a drogfogyasztás visszaszorításában? Megoldható-e a probléma egy huszárvágással? Milyen súlyos a probléma a Józsefvárosban? A kerületben tevékenykedő szakemberekkel jártuk körül – a teljesség igénye nélkül – a szerhasználat problémakörét.

A szenvedélybetegség a társadalom legtehetősebb rétegétől a legszegényebbig jelen lehet minden szinten. Nem feltétlenül szerfüggőség formájában jelenik meg, hanem például munka-, evés-, telefon-, társ-, szex-, alkohol-, szerencsejáték-függőségben is – mondta Menyhárt Balázs. Hogy miért alakul ki? Nem vezethető vissza egyértelmű helyzetekre.

A szenvedélybetegség tünet, véli Menyhárt. Szerinte a problematikus emberi növekedés-fejlődés (pl. a gyermekotthonban felnövő gyerek nem él át szeretetet, meghittséget), vagy az egyén természetes igényeinek a kielégítetlensége mentén – a gyerekkortól egészen a felnőttkorig – kockázati tényezők alkulhatnak ki. A trauma lehet kockázati tényező, de

Viszont az elmondható, több kockázati tényező együttállásánál nagyobb eséllyel alakulhat ki függőség. „Tehát nem mondhatom azt, hogy aki például szegénységben él, lopott és agresszióra hajlamos, akkor függő is valószínűleg, nem lehet ennyiből kikövetkeztetni. De azt tudom, ha sok a kockázati tényező, az egy adott életkorban nagy eséllyel beérhet, és függőség alakulhat ki. Ezért nagyon fontos a megelőzés és az ártalomcsökkentés, mert akkor még idő előtt be lehet avatkozni, hogy ne torkolljon függőségbe” – magyarázta Menyhárt.

Alkoholból intravénás szerbe

A szakember ugyanakkor arra is figyelmeztet, nemcsak belső, hanem társadalmi és kulturális okok is lehetnek kiváltói a szerhasználatnak. Jó példa szerinte az alkoholfogyasztás, ami mélyen beivódott a kultúránkba és teljesen elfogadott hazánkban: kerüljön terítékre akár ünnepség vagy búfelejtés, minden alkalommal mellészegődhet az alkohol is. „Azért veszélyes, hogy erősítjük, mert a problémák, amiket az alkohol okozhat egy család vagy egy egyén életében, több generáció szerhasználatba is kifuthat. Nagyon sokszor látszik, hogy

alkoholista anya, alkoholisták a nagyszülők, és generációról generációra adják át a problémát, ami az intravénás szerhasználónál csúcsosodik ki. Ám itt már annyira elharapódzik a trauma, hogy az esetek egy adott részében visszafordíthatatlan a folyamat.”

A megelőzés, prevenció a szerhasználati szokás – legyen szó alkoholfogyasztásról vagy illegális szerfogyasztásról – problémássá válásának megelőzésére szolgál, illetve, ha már problémássá kezd válni, akkor a súlyosbodás megelőzésére – magyarázza Pelbát Gergely pszichológus, a Kék Pont Alapítvány munkatársa. A szerhasználat akkor tekinthető problémásnak, ha az élet különböző területein zavart okoz, vagyis az illető nem tudja a benne rejlő képességeket megfelelően kibontakoztatni, családi, baráti kapcsolatai megromlanak, a napi rutinját sem tudja megfelelő módon elvégezni.

A szerhasználati zavarra érdemes úgy gondolni, mint amikor valaki kap egy diagnózist arról, hogy valamilyen testi betegségben szenved, vetette fel Pelbát. A társadalmi elvárás a beteg felé az, hogy meggyógyuljon, ám ő még nem feltétlen kész arra, hogy a gyógyulási, változási folyamatot végigvigye. „Nagyon sokan nem kérnek segítséget, mert például nincs rá pénzük vagy idejük,

Mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amiket nem oldunk meg.” A szerhasználó sem feltétlen jut el oda, hogy felépüljön.

Az ártalomcsökkentésnek éppen ezért az a lényege, hogy ha valaki még nem tart ott, hogy elinduljon a változás, a felépülés felé, nála a szerhasználatból fakadó kockázatokat csökkentik (fertőzés megelőzése, tanácsadás stb.), hiszen később megérhet benne az elhatározás, hogy szeretne változtatni. „Ha nem csökkentjük addig az ártalmakat, sokkal rosszabb állapotba kerül és a változtatás is sokkal nehezebb lesz, csökken a sikeres kimenetel esélye is. Az ártalomcsökkentés hiánya a társadalom szempontjából is rosszabb, mert akkor az egyén a betegségéből eredően sokkal súlyosabb tünetektől fog szenvedni, aminek a kezelése még drágább lesz.”

Kipróbálják, de nem függők

A szerhasználatnak több stádiuma van, eszerint különíthető el a szociális használók és a szerfüggők köre. Az első szint a kipróbálás, „az első pár füves cigi elszívása például” – mondta Menyhárt. A statisztikai adatok azt mutatják, bár fiatalkorban többen próbálnak ki különféle tudatmódosító szereket, a kipróbálók töredéke lesz függő. „Fontos összefüggés, hogy rengetegen csak a buli vagy az élménykeresés miatt próbálják ki, de ez nem jelenti azt, hogy ebben az esetben óriási probléma állna fenn.” A szülők – teljesen érthető módon – bepánikolhatnak, mert nem értik, mi történik a gyerekkel. Ebben az esetben a szakember arra törekszik, hogy segítse a megértést, az eset helyén való kezelését. „Segítünk megtalálni a hozzátartozóknak azokat az utakat a gyerekhez, aminek mentén

Rámutatunk, melyek azok a működések, amik a kapcsolódást erősíthetik, melyek azok, amik a távolodást” – mondta Menyhárt.

A jobbára fiatalokkal foglalkozó Megálló Csoport Alapítvány munkatársa, Oláh Péter terápiás programvezető úgy tapasztalta, a mostani tizen- és huszonéves korosztály számára például a marihuána teljesen elfogadott, nem kábítószerként azonosítják. A funkciója is megváltozott, mert nem azért használják, hogy kiüsse őket, hanem mert füvezni egyszerűen menő. „Kis túlzással azt mondhatjuk, olyan, mint amikor mi annak idején a középiskolában kijártunk a vécébe cigizni, az is menő volt, ahogyan az is, amikor suli után

A második fázis az eseti használat, amit rendszertelenség jellemez. Például összejön egy társaság, valaki hoz valamilyen anyagot, körbekínálja, és az egyén a pillanat hevében dönti el, kér-e vagy sem. Lehet, hogy az egyik alkalommal igent mond rá, a következő alkalommal visszautasítja, magyarázza Menyhárt.

Rekreációs használat az, amikor az egyén azért használ valamilyen szert, hogy jobban érezze magát. Menyhárt szerint ez még mindig nem jelent feltétlenül függőséget, de figyelmeztet, a választóvonal ezen a ponton sejlik fel. Amikor már nem azért fogyaszt valaki kábítószert, hogy a buli jobb legyen, hanem azért intéz bulit, hogy fogyaszthasson, ott fordulhat át problémás szerhasználatba az eset.

A függőség ezután következhet be: már nem a jó érzés miatt használ valaki szert, hanem éppen

Szerinte ez az, ami megcáfolja, hogy érdemes lenne morálisan közelíteni ehhez az állapothoz. „Itt már nem egy felelős döntésről van szó, hogy valaki mérlegel, függő akar-e lenni vagy nem, hanem itt már egy nagyon erős, kényszerített állapot van jelen. Van, amikor annyira erős a fizikai és mentális függőség általi szenvedés nyomása, hogy a szerhasználónak mindenáron el kell intéznie a következő adagot, mert anélkül nem bírja, annyira rosszul van.”

Ha a szakember látja a kockázati tényezőket, és már jelen van a szerhasználat, az ő dolga megítélni, milyen stádiumban van éppen az érintett, és milyen ellátási formára van szüksége.

A segítség szintjei

Az ellátópiramis legalján az alacsony küszöbű ellátás foglal helyet. „Olyan hely, ahová be lehet esni, akár beállva is.” Az alacsonyküszöbű ellátásnál a házirend betartásán túl semmilyen feltételnek nem kell megfelelni: rugalmas, mégis biztonságot adó környezet, mert anonimitást biztosít (nincs szükség a személyes adatok megadására). Ez Menyhárt szerint azért is fontos, mert a szerhasználathoz gyakran társulnak félelmek, amikre a rejtőzködő életmód, a hatóságoktól való menekülés és a társadalmi stigmatizáció is ráerősít, és ez nehezíti a kliensek elérését. Az alacsonyküszöbű ellátó legfontosabb funkciója, hogy az utcai és a sokproblémás szerhasználókat

Az ártalomcsökkentés mentén alapvető igényeket elégít ki, nem közvetlenül a leszoktatásban nyújt segítséget. „A lényeg az, hogy párbeszéd, kapcsolat alakuljon ki a szerhasználó és a szakember között. Ha a szerhasználó eljut arra a pontra, hogy szeretne kezdeni valamit a függőségével, akkor a szakember el tudja irányítani a megfelelő ellátásba.”

Magasabb küszöbű ellátási forma az ambulancia, ahol drogfüggő számára szorosabb esetvitel (egyéni konzultáció) mellett biztosíthatnak orvos által szigorúan kontrollált mennyiségű és minőségű szerfogyasztást. „Van, aki egészségében annyira károsodott állapotban van, hogy sokkal jobb neki, ha célzottan, keretek között engedik, hogy újra meg újra bevigye az anyagot a szervezetébe, és ezáltal funkcionálni tudjon az életében. Ugyanis ha hirtelen megvonnák tőle teljesen a szert, fizikálisan és mentálisan is szétesne.” A leszoktatásra törekszenek, de végletes esetekben előfordulhat, hogy csak a szer csökkentése lehet végcél.

Az ellátópiramis következő foka a nappali ellátás. Az ügyfelek számára biztonságos környezetet biztosít és olyan alapvető szolgáltatásokat nyújt, mint az étkezés, higiéniás lehetőség és a tanácsadás. „Arra hivatott, hogy hídszerepet töltsön be az ellátórendszer magasabb és alacsonyabb pillérei között.” A Spirál is ezek közé az ellátók közé tartozik, bár rugalmasabb keretekkel. A kerületi helyzetre reagálva, ahhoz alkalmazkodva szélesíti spektrumát, hogy minél többeket elérjen: részt vállal az alacsonyküszöbszerű ellátási formákban, de egyéni konzultációt is biztosít, ami magasabb szintű szolgáltatás, mondta Menyhárt.

A fekvőbeteg-ellátáshoz tartoznak az addiktológiák, ez teljes mértékben orvosi környezetet jelent rövid ideig tartó bent tartózkodással, detoxikálással. A piramis csúcsán helyet foglaló rehabilitációs intézményekben pedig már komplex rehabilitációs folyamat zajlik, bentlakással, fél-egyéves terápiával.

 „Az ellátópiramisnak minden része egymásra épül, függ a másiktól, ha az egyik pillért kivesszük, akkor a többi sem tud jól működni” – véli Menyhárt.

Az ellátórendszer

így a különféle szintek közti együttműködés sem gördülékeny, aminek több oka van. Viszont az ügyfeleken csattanhat az ostor, mert ha be is kerülnek az ellátórendszerbe, nem feltétlen részesülnek az igényüknek és állapotuknak megfelelő kezelésben, így a felépülésük elhúzódhat, kérdésessé válhat, mondta Menyhárt.

Egyes vélemények szerint a törvényi környezet változásából és a narratívákból az tűnik ki, hogy a prohibíció, vagyis a tiltás került inkább előtérbe. A rendőrség munkáját támogatja inkább az állam, míg szerinte az ellátók alulfinanszírozottak.

Elterjedt a kristály

A szerhasználati szokások is változtak: például visszaszorult az intravénás használat, átvette a helyét a kristályozás, ami miatt máskülönben a szerhasználók elérése is nehezebb lett. Korábban az volt a jellemző, hogy a ügyfelek jó része úgy került be az alacsonyküszöbű szolgáltatásba, hogy kizárólag a tűcserét vette igénybe, azon keresztül lehetett behívni őket, magyarázta Menyhárt. Azonban főként az alulfinanszírozottság és az ellátók leterheltsége miatt

ritkák a szakmaközi együttműködések, „ezért nagyon sok intézmény tétlenül áll, nem látják, hogyan lehetne átalakítani jól az ellátást ahhoz, hogy hatékonyabban érjék el az ügyfeleket”.

A kutatások hiányának tudható be részben az is, hogy nincsenek adatok arról, mennyire súlyos a szerhasználat a kerületben, hány embert érinthet. Menyhárt szerint az utcai szerhasználók vannak kevesebben, a lakásban fogyasztók lehetnek többen. Azt is kiemelte, a kerületben nem a középosztálybeli szerhasználat a mérvadó, hanem a mélyszegénységben élőket érintő. „Annak idején több szegregátumban segítettem a felméréseket végzőket, és akikkel ott találkoztam, azoknak a szerhasználati szokásai sokban hasonlók azokéhoz, akikkel itt találkozom.

mint a kristály, vagy annak szennyezett, rossz minőségű formája.” Szerinte jelentős mértékben van jelen a marihuána, illetve a gyógyszerre ivott alkohol is. Utóbbi főleg a hajléktalan embereknél és az idősebb korosztályban lehet jellemzőbb.

A függőségből való felépülés, a leszokás egyedül, segítség nélkül nem megugorható. A változás erőforrásigényes, időigényes, sokszor elkeserítő folyamat, mert negatív következményekkel, veszteséggel is járhat. „Például, ha valaki egy segítői folyamatban elkezd határozottabban viselkedni a családjában, nem hagyja, hogy irányítsák, akkor lehet, hogy ellenségesek lesznek vele. És akkor azt érezheti, hiába lett határozottabb, a problémák nem szűntek meg körülötte” – mondta Pelbát.

A változás véghezvitele minden embernek megterhelő, ezért szükséges, hogy ezen az úton szakember kísérje az egyént, aki vele van azokban a helyzetekben, amikor elfárad, elbizonytalanodik, és segít megtalálni azokat az egyénre szabott javaslatokat, technikákat, amik az előrehaladását támogatják, emelte ki Pelbát.

A józanság megtartásában nem csak az egyéni konzultációk, terápiák segíthetnek, nagyon erős hatása van az önsegítő és önismereti csoportfoglalkozásoknak is. „Ott nem lehet rejtőzködni. Ott olyan emberek vannak, akik ugyanazt csinálták, ugyanazt elszenvedték, ugyanonnan jönnek. Ha valaki nem szól, akkor is értik, mert

Hitelesek egymás számára a résztvevők, ezzel segítik a leginkább egymást” – mondta Oláh Péter.

„A józanság nullapont, és utána jön a valódi munka, a valódi kihívás” – véli Menyhárt. Elismeri, iszonyatosan nehéz eljutni a segítségkérésig is, ám a többi lépcsőfok sem kecsegtet azzal, hogy fáklyás menetről lenne szó a továbbiakban. „A terápiás beszélgetés során fájdalmakkal, bűntudattal és szégyennel kell szembenéznie a kliensnek, amiket akár 10-15 éve elnyomott.” A lélek pedig nem gyorsvonat, vallja Pelbát. „A változás azt takarja, hogy valaki eddig élt valahogy és most megpróbál máshogy élni. Nyilván egyre ügyesebb lesz abban, hogy fönntartson egy új életmódot, de ebben lehet visszaesés, visszaköszönhet a régi életmód. Egyszerűen azért, mert az emlékeink meg az érzelmeink nem huzalozódnak át egy csettintésre.”

„Maga nem is élhetne ilyen értékekkel!”

Barnabás elmondta, intravénás szerhasználó volt, 4 éve teljesen tiszta. Metamfetamint és egy piko nevű erős szintetikus szlovák anyagot használt. Ezek az anyagok alapvetően pörgetik a használót. 14 évesen próbálta ki a füvet először, az alkohol nem jött be neki, mindig húzott az idősebb társasághoz, ha visszatekint, nem igazán volt az az érdeklődési köre, mint az iskolai osztálytársainak. ADHD-s, hiperaktív és figyelemzavaros emberekhez szeretett kapcsolódni. 17 évesen szúrta be magát először.

„Nem tudtam a saját valóságommal mit kezdeni, nem tudtam, hogy kell azzal megküzdeni, hogyan kell szabályozni, hogy egyik pillanatban tombolok és ámokfutok, szívom az emberek vérét, a másik pillanatban pedig mélyre kerülök, mert éreztem, hogy gáz, amit csináltam, és lelkiismeret-furdalásom volt tőle.” 

Sokszor volt „problémás gyerek”. Az anyukájával élt, de elmondása szerint főleg a nagymamája nevelte. Az apja nem volt velük, zűrös alak volt. A hardtechno bulikban kapott extasy bogyóktól érzett „szeretetflash és egységélmény”, hogy nem kellett az érzelmeivel foglalkoznia, nagyon kényelmes érzés volt. Ahogy kipróbálta a pikót, a kristályt, a metamfetamint, volt egy „első találkozásra szerelem”, úgy érezte, ő ezt szeretné korlátlanul.

Az első alkalommal a haverjának anyja szúrta be neki, egy cigánytelepre járt anyagozni. Utána már magának csinálta, a tűtől sem volt iszonya.

Először csak hétvégente tolta, a végén már mindennap, több tízezer forint értékben fogyasztott drogot. Karatézott, gitározott gyerekként, de mindent eldobott, mert a cucc érdekelte. Összesen 8-10 évig szúrta magát, egy idő után dílerként is üzemelt. Ez volt a fő foglalkozása, mint egy egyszemélyes vállalkozás, egyre jobb kapcsolatai voltak.

Kétszer volt rehabon, kényszerből az anyja által, börtön lebegett a feje felett. Sokáig senkinek nem tűnt fel, hogy anyagozik, az volt az alapállapota. Az emberekkel általában jó viszonyban volt, jól öltözött és jó dumás arc volt. Visszaesése alatt benzinkúton dolgozott. Amióta leállt, mindenkivel megszakította a kapcsolatot. Egy baleset után reggel a viziten azt mondta neki az orvos, hogy a belső gyulladásos értékei a normálisnak a 200-300 százaléka, „magának nem is kéne élnie ilyen értékekkel”. 

A rehabon megtért, látta magát kívülről, „sántítok, fel van kötve a kezem, össze van varrva a fejem, a gyomromat műtötték, és éreztem, hogy még anyagozni akarok, azon őrlődök, hogy miért aludtam el, miért nem nyomtam még egyet”.  Totálkár lett az autó. A második terápiáján saját döntésből megtért. „Tudtam, hogy egyedül, csak saját erőből nem fog menni.” Elkezdett önkénteskedni fogyatékos gyerekek között, járt lelki gyakorlatos házba a jezsuitákhoz, ahol meditációs, lelki gyakorlatok vannak. Aztán jött a gondolat, hogy a 14 éves történettel valamit professzionális keretbe kéne rakni, ezért kezdte el a szocális munkás szakot a kerületben. Majd egy rehabilitációs programot szeretne létrehozni. „Erre van elhívásom.”

A Dankó utcában és egy másik szociális intézményben dolgozik jelenleg. Sok sötétséget él még meg mindig, lassú folyamat, míg teljesen felépül valaki, türelemmel kell lenni önmagunkhoz. „Egy csoda, hogy én itt vagyok.” A magja a történetnek minden drogosnál a legmélyén a szeretetlenség, a figyelem, a törődés hiánya, a kilengések, a megküzdési mechanizmusok hiánya. „Nekem azért volt jó a metamfetamin, mert kisimította az érzelmi rendszeremet, az érzékenységemet teljesen elnyomta.” Szerinte a nagymamai szeretet és gondoskodás a másik, ami megmentette őt, amit nem tudott kiölni magából.

Azt látja zsákutcának, hogy sokan, amikor leállnak, azt várják, hogy eléjük gurítják a vörös szőnyeget. Pedig nem, az emberek általában nem drogoznak.

Idő, mire az ember utoléri magát, sok a lemaradás. Szokták mondani, „lassan siess!”.

Mit tehet egy kerület?

Józsefváros most véleményezteti a társadalommal a drogstratégiáját. Négy pillérre épül: a megelőzésre, az ártalomcsökkentésre, a kezelésre, ellátásra, felépülésre és a kínálatcsökkentésre.

1. Megelőzés
Az első és talán legfontosabb pont a függőségek és káros szokások kialakulásának megelőzése, a testi-lelki egészség védelme. A stratégia szerint országos hiány van korszerű prevenciós módszereket alkalmazó szakemberekből, ezért szemléletváltásra és hatékonyabb, elérhetőbb programokra van szükség.

Javaslatok:
A fiatalokkal dolgozó szakemberek (pedagógusok, szociális munkások, védőnők) támogatása és továbbképzése. Korszerű, interaktív és tudományosan megalapozott prevenciós programok bevezetése. Közösségi és civil kezdeményezések ösztönzése a lakosság, szülők és vállalkozások bevonásával.

2. Ártalomcsökkentés
A droghasználat egészségügyi és társadalmi következményeit mérsékelni kell. Józsefvárosban hiányoznak az alacsonyküszöbű szolgáltatások és az utcai megkereső programok, ami megnehezíti a rászorulók elérését.

Javaslatok:
Szakemberek képzése, szupervízió és online tudásmegosztó platform létrehozása. Utcai megkereső munka és alacsonyküszöbű programok beindítása civil partnerekkel. Kisebbségi és hátrányos helyzetű csoportok igényeire szabott szolgáltatások fejlesztése.

3. Kezelés, ellátás, felépülés
A helyi ellátórendszerben gyakoriak a kapcsolathiányok, nehézkes az addiktológiai szolgáltatások elérése. A stratégia az integrált ellátás fejlesztését célozza, különösen a kettős diagnózisú páciensek számára.

Javaslatok:
Az ellátók közötti együttműködés és adatmegosztás javítása. A JEK addiktológiai ellátásának fejlesztése, diszkrét helyszín biztosítása. A Spirál Felépülés Központ szolgáltatásainak bővítése és helyi igényekhez igazítása. Lakossági tájékoztatás és nyilvános események szervezése a segítségnyújtási lehetőségekről.

4. Kínálatcsökkentés
Az illegális szerkereskedelem visszaszorítása elsősorban a rendőrség feladata, de szükséges az önkormányzattal és a közösségi szervezetekkel való együttműködés. A rendészeti beavatkozás mellett a szociális problémák kezelése is elengedhetetlen a kereslet csökkentéséhez.

Javaslatok:
A Józsefvárosi KEF aktív működésének fenntartása és a közbiztonsági szervek együttműködésének erősítése. Képzések a rendőrök és közterület-felügyelők számára a szerhasználat felismeréséről és a segítségnyújtási lehetőségekről. Lakossági bejelentési lehetőségek bővítése, nyílt kommunikáció és bizalomépítés a közbiztonság növelése érdekében.

Nyitókép: unsplash