A március 26-i képviselő-testületi ülés egyik napirendi pontja szokatlan ingatlanügyről szólt: a Práter utca 44-es lakótelepi ház aljában lévő 281 négyzetméteres állami kezelésű irodaingatlan ingyenes önkormányzati tulajdonba vételéről.
Sürgős lett az eladás
Ez a meglehetősen rossz állapotú helyiség a kerületi pszichiátriai ellátás fontos helyszíne. A Szigony-Útitárs Alapítvány által 2010-ben elindított komplex pszichoszociális rehabilitáció közösségi pszichiátriai szolgáltatása működik itt, amit a Józsefvárosi Önkormányzat is támogat: nappali és közösségi ellátás, akkreditált rehabilitációs és fejlesztő foglalkozások. A Szigony-Útitárs bérlő az állami kezelésű ingatlanban, amit a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) értékesíteni kíván.
Az MNV ez év februárjában értesítette őket, hogy az ingatlant eladják, s élhetnek elővételi jogukkal. Gordos Erika, a Szigony-Útitárs vezetője azt mondta, a becsült ár mintegy 180 millió forint, ennyi pénzt az életben nem láttak. „Kétségbeesettek vagyunk, mert a szociális törvény azt mondja, ha megszűnik egy intézmény, 3 hónappal előtte be kell jelenteni az ellátottaknak, az MNV pedig 60 nap alatt pontot akar tenni az ügy végére.”
Itt lépett közbe az önkormányzat, és húztak egy merészet: az állami vagyonról szóló törvény lehetővé teszi helyi önkormányzatok számára a jogszabályban foglalt feladataik elősegítése érdekében állami vagyon tulajdonjogának átruházását. Ennek kezdeményezéséről döntött most a képviselő-testület. Udvarhelyi Tessza alpolgármester szerint érthetetlen, miért van szüksége az államnak egy ilyen kis piaci értékű ingatlanra. „Nem sok haszon származik ebből, ugyanakkor egy
nagyon fontos missziót teljesítő
ingatlan esik ki így a képből. Ezt nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy most szégyenérzet nélkül árusítják ki az utolsó morzsáit is a közvagyonnak.”
Pszichiátriai ellátás az út szélén
Ha a Szigony-Útitárs közösségi pszichiátriai gondozása is megszűnik, Józsefváros pszichiátriai ellátás nélkül marad. A Semmelweis Egyetem visszavette a 30 éve itt működő Ébredések Alapítvány épületét, az általuk biztosított ellátás most a VI. kerületben működik. Elköltöztették a Balassa utcai pszichiátriai klinika Nappali Kórházát is a IX. kerületbe.
A pszichiátria ellátásnak azonban minél inkább a betegek közelében kell lennie, különösen az általuk nyújtott szolgáltatásoknak, mondta Gordos Erika. Ellátottjaik sokszor nem mernek egyedül közlekedni, betegkísérők segítik őket. A Szigony-Útitárs
130 betegről gondoskodik nappali és közösségi ellátásban,
ami közvetlenül kihat a hozzátartozók életére is. „Sokan fiatalon lesznek betegek, megváltozott munkaképességű munkanélküli ellátást kapnak, ami 27 ezer forint. Ebből megélni bizony nem fognak tudni” – ha kiesik a helyi ellátás is, ezek az emberek teljesen padlóra kerülnek.
A magyarországi pszichiátria ellátás leépítése 2007-ben kezdődött az OPNI (Lipótmező) bezárásával, 850 beteg és sok száz szakember „került utcára”, szétszórva különböző kórházakba. A hivatalos indok – a nyugati trendhez igazodó közösségi ellátás (nappali ellátás, gondozók) felé elmozdulás – jó volt, azonban a hálózat már a Gyurcsány-kormány alatt sem épült ki megfelelően, a kiesett ellátás nem lett pótolva, a szakembergárda nagyrészt szétszéledt. Mára pedig megállapíthatjuk, hogy
„amit Gyurcsány elkezdett, Orbán befejezte”,
és az egészségügy krónikus forráshiánya és a centralizálás teljessé tette a strukturális eróziót. A módszer maradt: elvonják az ingatlanokat, a szolgáltatást nem szüntetik meg, csak magára hagyják.
A pszichiátriai betegek ellátásának csak kezdete a kórházi ápolás, gyógyszerezés, azt követi a tartós gondozás, ami nálunk nem épült ki, és „ez a szociális ellátórendszerre egyre nagyobb terhet hárít, mert amikor ezek az emberek visszakerülnek az otthonukba, önálló életvitelre nem alkalmasak”, mondta Gordos Erika. A visszailleszkedést szoros kontroll és támogatás mellett teszi lehetővé az általuk is végzett közösségi ellátás. „A társadalmi reintegráció lehetséges, ezek a betegek is képesek lesznek sok mindenre, előbb-utóbb munkát vállalni, csak ez nagyon hosszú idő.”
Fotók: Mile Máté
