A hagyományos budapesti belvárosi utcákban (és Józsefváros nagy része ide sorolható) egy új háztól kívánalom az — írtuk az előző részekben —, hogy illeszkedjen a többi, sokszor bő százéves épület tagolásához, a hagyományos párkányvonalakhoz, magasságokhoz. Ezt a kerület építési szabályzata is rögzíti. Van azonban néhány ház, ami látszólag szakít ezekkel az elvekkel, ilyen a Salétrom utcai Loffice épülete is, aminek egy műalkotás a homlokzata.
Rajzok a falon
Ha már műalkotás, a Salétrom utcába tartva megálltunk egy pillanatra a Horánszky utcai Játékvár bölcsőde előtt. „Ez egy nagyszerű bölcsőde, gyönyörű a belső udvara is”, mondja Furtvingler Éva, azonban a 70-es években épült ház homlokzatát díszítő rajzokat — kocsi, maci, traktor, kacsa — sutának érzi. „Kicsit még gondolkodhattak volna rajta, elkelt volna egy grafikus segítsége. Az épület egyébként nagyon kellemes hely a gyerekeknek, világos, nagyok a terei.”
A bölcsőde homlokzata, ablaksora, felosztása ugyanakkor szépen követi a szomszédos házakét, Bulcsu Tamás szerint vannak szép részletei, „az a lenti ablak igazán vagány, szeretem”. S megemlíti,
van, amikor egy épület részeként igazán nagy művész alkotása vált ki értetlenséget
az emberekből, ilyen például Jovánovics György beton reliefje a II. János Pál pápa téri metróállomás falán.
Loffice Salétrom
A 2020-ban átadott Salétrom utcai Loffice irodaház közösségi térként, kiállítóhelyként is működik, nulla károsanyag-kibocsátású zöld házként épült meg Palády-Kovács Ádám tervei alapján.
A homlokzata egészen különleges, fehérre festett áttört fémlemez-kép borítja a nagy részét, Esterházy Marcell és a holland Willem van de Ven alkotása.
A Loffice érdekesen ízesül a házsorba, „homlokzati műalkotásával nem törekszik arra, hogy a környező épületek ablakbeosztásához igazodjon”, mondja Fortvingler Éva.
A homlokzaton kirajzolódó kép eszükbe juttatja Escher lehetetlen épületeket ábrázoló szürreális grafikáit (a holland kapcsolat?), de ennek egészen más a stílusa. Ez afféle „open design” Fortvingler Éva szerint, mert
a homlokzat elemeit ki is lehet nyitni, s ilyenkor teljesen megváltozik a ház arculata.
Az építész tudatosan tette a műalkotást a homlokzatra, mert az olyan pozícióban van, hogy a körút felől is jól látszik.
Szokatlan megoldása miatt, élvezetes módon ugyan, de kilógni látszik a ház az utca hagyományos rendjéből. De jobban megnézve, és talán ettől mégis harmonikus az illeszkedése, a homlokzat fő vonalai igenis követik a szomszédos párkányvonalakat, sőt az áttört kép fő vonalai is a szomszédos ablakvonalakat, ha elsőre ez nem is olyan nyilvánvaló.
A ház igazi erényei azonban belülről, a százéves házak által körülvett zöld udvarról látszanak. Nyoma sincs túlépítettségnek. Az utcafronti rész teljes magasságú, de az utcai szárny csak kétszintes. A többcélú helyiségeket, termeket rejtő szárny lapos tetején tetőkert, jó időben ki lehet ide ülni beszélgetni, akár megbeszélést, foglalkozást tartani.
Nem takarták le a szomszéd szecessziós jellegű épület íveit, kis finomságait, annak ellenére sem, hogy „szegény szedett-vedett, de majd egyszer helyrejön talán”, mondja Bulcsu Tamás. Fortvingler Éva az egyszerű hosszanti gangok szépségét emeli ki,
„nem érezni úgy, hogy túl modern és sivár lenne”.
Adja magát az összehasonlítás az első sétán bejárt Horánszky utcai passzázs-házzal, ami szintén régi házak között vezet át, de ott már a túlépítés jeleit láttuk a belső részen. Az anyaghasználat is hasonló, például fémkeretes nyílászárók vannak, a minőség azonban itt messze jobb. Persze van két évtized különbség is, de úgy tűnik, leginkább a beruházó igényessége vagy garasossága számít. A Loffice-ban központi klímaberendezés van, ráadásul zöld technológia, ott a falakat zörgő klímadobozok csúfítják el.
A kicsi kertben bambusz nő, ami Tamás szerint veszélyes, invazív növényféle, mindent szétszed a gyökereivel. Itt betonteknőben nő, „abból nem jön ki és jól bírja a telet is”, nyugtázza a megoldást.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
