Október 27-én ismét élőlánc és tanári sztrájk volt – október 4-hez hasonlóan a diákok élőlánca az első reggeli óra idején, 7:45-től 8:45-ig tartott, a tanári sztrájk pedig országosan és szabadon választott időpontban.

A budapesti élőlánc az október 4-i egyenes vonalúhoz képest (akkor a Vérmezőtől a Keleti pályaudvarig tartott) most kör alakot vett fel: a Nagykörút – Petőfi híd – Irinyi J. u. – Fehérvári út – Villányi út – Alkotás u. – Magyar Jakobinusok tere – Krisztina krt. – Széll Kálmán tér – Margit krt. – Margit híd vonalon zajlott. A tudósítások szerint teljes kör volt, nem szakadt meg. A józsefvárosi részeknél (Blaha Lujza tér–Üllői út) biztosan így volt, ez élő facebookos bejelentkezéseinken is látszódott:

A követeléseiket szórólapon terjesztették a tiltakozók:

• nyilvános párbeszédet és hiteles tájékoztatást követelnek az oktatás megújulásáról,
• a pedagógusok lejáratásának és megfélemlítésének beszüntetését,
• érdekérvényesítő sztrájkjogot,
• felelős, hozzáértő oktatáspolitikát és önálló oktatási minisztériumot,
• kisebb terhelést pedagógusoknak és diákoknak,
• esélyteremtő és minőségi oktatást,
• versenyképes és értékálló bérezést,
• minőségi és XXI. századi környezetet az oktatáshoz,
• szakmai szabadságot, korszerű alaptantervet és szabad tankönyvválasztást (azaz az állami tankönyvrendszer felszabadítását).

A sztrájkról: a Vörösmarty Gimnázium oktatói közül 18-an polgári elégedetlenkedtek, 11-en pedig sztrájkoltak, egész napos jelleggel. A különbség az, hogy a sztrájkolóknak bent kell lenniük az iskolában és az óráik felét (végzősöknek érettségi tárgyból az összeset) meg kell tartaniuk.

Tudósítónk jelenti:

A Blaha és a Bérkocsis utcai szakaszon sétálva több csapathoz is odaléptem. Nem kérdeztem neveket, sem az iskolájuk nevét, bár volt, aki felvállalta önként, mert a legtöbben elzárkóztak ettől, mondván, nem akarnak balhét az iskolájuknak, a tanáraiknak – a céljuk épp az, hogy védjék őket.

Egy tizenegyedikbe járó lány az évfolyamtársával érkezett. A srác nem akart nyilatkozni, de nem is tudta megmondani miért. Inkább faképnél hagyott minket és a körülöttünk lévő tömegben hangosan felkiáltott: „Aki dudál velünk van!” – a többi fiatal már zúgta is vele. „Jó, akkor én beszélek” – mondta erre a lány. „Ez a tüntetés a tanárok alapjogairól szól, meg arról, hogy megbecsüljük őket. Ők adják nekünk azt a tudást, amit a jövőben felhasználhatunk, ők tanítják meg nekünk azt az alapot, ami nekünk a jövőnkhöz szükséges.”

Kérdés nélkül tette hozzá, elegük van abból, hogy a kormány mindenhol mindent ural, és még a tanáraikat is bevonják a játszmáikba, és azt várják tőlük, hogy fogják be a szájukat és dolgozzanak továbbra is a nagyon kevés fizetésükért. Majd azzal folytatta,

„A tüntetés nekünk nem buli, ez összetartozást jelent. Felemelő, hogy a diákok ennyire összefognak. A tanáraink is velünk vannak. Mert az, hogy az osztályfőnököm nem ír ki igazolatlant az óráról, nem kell igazolást adnom, azt mutatja, ők is velünk vannak. Még akkor is, ha nem jöhetnek ki tüntetni.”

Azt is elmondta, az iskolájukban nem volt meghirdetve a tüntetés, és nem jelentkeztek rá direktben, mert nem akarják az iskolát bevonni, épp azért, hogy a tanáraiknak ne essen bántódása, védjék és megtarthassák őket. Majd büszkén kijelentette, nálunk is volt olyan, amikor a tanári kar feketébe öltözött, úgy fejezte ki ellenérzését a rendszerrel szemben és szolidaritását a kirúgott tanárok felé.

Fiútársasághoz léptem oda, rögtön elém tolták a szóvivőjüket, aki szerintük a legjobban beszél. „Azért is fontos, hogy itt legyünk és kiálljunk, mert többünknek a szülei pedagógusok.

Egy cégnél fogja intézni a megrendeléseket, beszél németül és angolul, dupla annyi lesz a keresete.” Erre közbeszól egyik társa és elmeséli, volt egy töri- és föcitanáruk, aki tavaly ment el mozdonyvezetőnek, de már gyakornokként is kétszer annyit keres, mint a suliban. „Azt akarjuk, hogy élhetőbb körülmények legyenek az országban” – folytatja a harmadik.  

Ez a tüntetés szerintük nemcsak az oktatásról szól, ugyanakkor az oktatástól függ az, hogy a jövő nemzedéke milyen lesz. „Láthatjuk, hogy a Kádár-korszakban sem volt olyan jó az oktatás, ennek eredménye lett ez a rendszer, ez a politika. A jobb oktatás jobb jövőt teremt és jelent” – összegzi az elsőként válaszoló srác. Ők máskülönben 8. évfolyamosok, azaz 13-14 évesek.

„Elegünk van!” – harsogják többen. Ismét néhány srác mellett állok meg, és egyúttal visszakérdezek: miből? Nem nyilatkozunk, mondja az egyik. Erre megnyugtatom, engem kizárólag a véleményük érdekel. „Fontosnak tartom, hogy az oktatás helyzete rendezve legyen. Azt látom, hogy a húgom általános iskolájában talán 3 vagy 4 tanáron kívül mindenki olyan, akinek a gyereke oda jár az iskolába, vagyis szülő-tanárok. Csak azért mentek oda, hogy legyen, aki tanítja a gyerekeiket.

Közben megtudom, hogy végzős, érettségi előtt áll. Rákérdezek hát, mennyire érzi vészesnek, ha a tüntetések és tanárok „engedetlensége” miatt elmaradnak órái így a majdnem finisben. Mire azt feleli, azzal, hogy ők végzősként kihagynak pár órát, nem veszítenek annyit, amennyit akár a gyerekeik, akár már most a testvéreik és egyáltalán az alsóbb évfolyamosok, vagy a rosszabb iskolákban tanuló diákok szenvednek el.

„A budapesti elitiskolákban mi annyira nem érezzük még, hogy nagy a baj, mert mindenből van elég jó tanárunk. Nekünk az iskolánk is jó állapotban van, nem úgy, mint számtalan más iskolaépület, amik csúfos állapotban vannak, pedig nem így kellene kinézniük.

ahogyan meg tudták emelni a rendőrökét és a katonákét, nem beszélve a politikusok fizetéséről.”

Szerinte az oktatásnak nem kellene pártpolitikai kérdésnek lennie, és nagyon rossz iránynak tartja, hogy mégis azt csináltak belőle, éppen ezért nem tudnak azonosulni a fideszesek a tüntetések és a sztrájk követeléseivel. „Az lenne a fontos, hogy a Fidesz-szavazókat is meg tudjunk azzal szólítani, hogy olyan tüntetést csináljunk, ami nem riasztja el őket. Úgy vélem, nem a Fideszt kell leváltani, hanem az kell, hogy arra ösztönözzük őket, hogy megváltoztassák a rendszert.”

„Tanár nélkül nincs jövő” – felkiáltásra érek az Eötvös suli 9-es diákjai mellé, akik EU-s zászlót lengetnek. „Az EU támogatja azt, amiért mi is kiállunk. Képviseli azt a szabadságot, amiért mi kint vagyunk, hogy legyen szabad ország, szabad oktatás.”

Hogy nem szabad az oktatás, annak az lett a következménye, hogy a tananyagban és a tantervben nincsen semmiféle rugalmasság, nem adnak mozgásteret a tanároknak – vélik. „Van egy központi tananyag, amit elő kell adniuk, attól függetlenül, hogy egyetértenek-e vele vagy sem. Nem képviselhetik azt, amit vallanak. Ez nem tanítja meg a diákokat az életre, a szabad gondolkozásra, meg arra sem, hogy kiálljanak és képviseljék az érdekeiket, hogy ki merjék mondani hangosan, amit akarnak, arra sem, hogyan éljenek demokráciában és miként építsenek maguknak demokratikus jövőt.

Az oktatás legfőbb feladata és kérdése, hogy felkészít-e a jövőnkre. Ami most van, nem készít fel” – mondja az egyik zászlót tartó fiatal. Mire a másik még hozzáteszi: „Mellesleg

Hogy 16 éves embereket ócsárolnak amiatt, mert felvállalják a véleményüket? Hogy minket patkánynak neveznek, mert hangosan kiüvöltjük a világnak, hogy mit akarunk? Ez szerintem szánalmas, főleg olyan emberektől, akik magukat sajtónak hívják és megmondóembereknek tartják.”

Máshol is jártunk

Kiküldött tudósítónk a Móricz Zsigmond körtérnél találkozott három iskola diákjaival, az autósok ott is, ahogy a pesti oldalon is, szimpátiadudálással jeleztek nekik.

Vonulás

A 8:45-ös lefújás után a diákok és tanárok visszatértek az iskolákba, ez a Vörösmarty Gimnázium esetében elég demonstratívra sikeredett:

Fotók: Karancsi-Albert Rudolf