Nemrég írtunk a szép emlékű Ateliers Pro Arts művészeti központról, amit a Horánszky utca 5-ben, a volt pipagyárban hozott létre John. W. Gotsch.

Ma itt a Lumen működik, de megvannak a műtermek is, amikbe kíváncsiságból kopogtunk be. Így találkoztunk az itt alkotó Czigány Enikővel.

Az első új-zélandi Ikeát tervezik épp

A műtermet három művész vette bérbe, Horváth Viktória dizájner és művészettörténész, Jekl Dóra formatervező, zenész és Czigány Enikő festőművész, akiket az Ikea hozott össze. A művészi alkotás mindegyikük szívügye, de a szintén sok kreativitást kívánó ikeás munka jelenti számukra a létalapot.

Czigány Enikő világéletében művésznek készült, de a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után úgy gondolta, a család az első. „Teljes értékű anya akartam lenni”, mondja. Az alkotásban pedig nem akart kiszolgáltatott lenni, „azt festem, amit gondolok, örülök, ha megveszik a képeimet, de hogy senkinek nem kell megfelelnem, nekem ez a legnagyobb érték”. Így aztán a főiskola után rajzfilmes lett: a keze nyomát láthatjuk a Macskafogóban és Pumukliban is sok más mellett. A Pannónia Filmstúdió a rendszerváltás után szétesett, így Czigány Enikő végül kitanulta a lakberendezést is, ennek révén került az Ikeához.

Ők hárman az áruházak belső kinézetével foglalkoznak, ennek része az áruházi „lakások” berendezése, de az áruk kihelyezésének megtervezése is.

Egy tárgyat sokféleképpen lehet használni, az eredeti funkcióját egészen a feje tetejére lehet állítani. Az Ikea-tervezést nagyon szeretem, örülök, hogy mindig olyan dologgal kerestem a pénzemet, amit különben imádok”, mondja.

A Covid-járvány előtt Viki és Enikő a malmői központban dolgoztak, aztán mindenkit hazaküldtek távmunkára, ők a Baross utcában béreltek irodát maguknak. A Lumenbe jártak át ebédelni, és amikor meghirdették a műtermeket, idejöttek. „Budakeszin lakom, de nagyon tetszik, hogy a VIII. kerület a kortárs művészeti galériák jóvoltából afféle kulturális központ lett.

Művészként jó ide tartozni, itt dolgozni.”

Ikeás csapatként a világ minden részébe dolgoznak – „az utóbbi időben terveztünk Brightonba, Kínába és két áruházat Dél-Koreába is” –, most éppen az első új-zélandi áruházon dolgoznak. „Vannak céges szabályok, de nincs két egyforma áruház.” A távoli földrészekre csak virtuálisan utaznak, az Ikea ugyanis takarékos.

Kézműves Google-térkép e táj

Czigány Enikő 1983-ban végzett, az elmúlt évtizedekben inkább a családnak, a családfenntartásnak élt. Soha nem adta fel a művészi ambícióit. „Főleg ceruzával rajzoltam, amit lehetett úgymond a háttérben is csinálni, leülni este egy órára. Olajképet az ember nem kezd el úgy, hogy közben fölsír a gyerek. És hát igazában fejben keletkeznek a képek, így is ki lehet érlelni stílust, kifejezést, gondolatokat.”

A gyerekek már nagyok és a műteremmel lehetősége lett megvalósítani az elképzeléseit, amik egyáltalán nem szokványosak.

Háromféle képet, megközelítést, technikát láttunk, mindre jellemző a kivitelezés aprólékossága és a letisztultság. A merített papíron szárazpecsét, mint egy japán mesteré.

„Fiatal korom óta le vagyok nyűgözve a japán művészettől. Olyasmit tudnak, amit mi sosem fogunk.

Hullámzássá nemesült tájak a képek egy részén. „Ezek ceruzarajzok, a Győr–Budapest ingázás tájai, én ilyennek látom”, mondja Czigány Enikő.

Kisebb-nagyobb képek sorozatai, amiken zöldes-barnás négyzetek mátrixában kanyarog egy-egy sárga vonal. „A zöldes négyszögek szántóföldek, amin utak kanyarognak.” Az ihletet a repülőről látottak adták – „a gyermekeim tudják, repülőn csakis ablak mellett ülök, hogy menet közben újabb légifotókat készíthessek a telefonommal” –, de jó ideje a Google műholdas térképe a kiindulási alap.

A telefonján műholdképek sokaságát gyűjtötte már össze, de az alkotásban csak hagyományos technikát használ, tust, ceruzát, olajfestéket. „Ez a 15 részes sorozat a Budapest–Bécs autópálya legszebb kereszteződésein megy végig.”

Egy másik sorozatban a szántóföldek a főszereplők. „A természet inspirál leginkább, és ahogy abban megjelenik az ember nyoma. Az pedig, hogy mekkorák és milyen geometrikus formákba rendeződnek ezek a szántóföldi négyzetek, már maga a történelem. Ahogy kisajátították, összevonták, visszaadták, feldarabolták a földeket, az emberek és népek súlyos társadalmi történeteiről mesél.”

És vannak olyan képei is Czigány Enikőnek, amiket alig lehet lefényképezni, mert monokrómok, azaz egyszínűek, feketék vagy fehérek, és csak a festék finom térbeli kiemelkedései adják ki a képet.

A festéktextúrát jól kialakítani igazi türelemjáték. Festett négyzetek kísérleti sorozatát mutatja, mindegyikre többféle módon, több rétegben vitte fel a tust, és mind eltérő módon töri meg a fényt. ​

A monokrómok mozgó képek, mert minden szögből másmilyenek. A monokróm festészet létező irányzat, de amíg ő ebben is tájat fest – napot, holdat –, mások általában csak geometrikus formákkal és textúrákkal játszanak. „Ezek vásznak, olajjal festve, ecsettel, festőkéssel, fésűvel, fogpiszkálóval hordom fel a festéket”, árul el búcsúzóul egy műhelytitkot.

Fotók: Huszár Boglárka