Lassan 100 éve, hogy augusztus 20-hoz köthető a színes petárdák égre lövöldözése. Az augusztus 20-i ünnepségek története viszont sokkal régebbre vezethető vissza, mint a tűzijátékoké. I. László király már 1090-ben elrendelte, hogy „Szent István napja mint szent ünnep megtartasson”, és rögzítette az augusztus 20-i dátumot is. Az ünnep aztán évszázadokon át változásokon ment keresztül: 1771-ben a pápa törölte az egyházi ünnepek sorából, de Mária Terézia királynő ugyanerre a napra rendelte el „az apostoli királyság általános védőszentjének” megünneplését. 1848 után a szabadságharc bukása következtében megtiltották az ünneplést, később megtűrték, majd a kiegyezés után rehabilitálták.
A Szent Jobb útja a történelemben
Az augusztus 20-i ünnepségek központi eleme a Szent Jobb-körmenet, amely szorosan összefonódott az ünnep történetével. Mária Terézia 1771-ben Raguzából Bécsbe hozatta a Szent Jobbot, melyet Győrön és Pannonhalmán keresztül vittek Budára. A közszemlére állított ereklye kifejezte a Habsburgok legitimitását magyar uralkodóként és elősegítette a magyar nemesség integrációját a Habsburg Birodalomba. Az első körmenet 1818-ban történt, és 1945-ig a budai várban rendeztek.
A második világháború alatt a Szent Jobb sorsa drámai fordulatot vett. Pajtás Ernő ezredes vezetésével a Koronaőrség az ereklyét a magyar koronázási jelvényekkel együtt egy salzburgi barlangban rejtette el. A jelvényeket később az amerikai hadseregnél helyezték biztonságba, ami Salzburg érsekének adta át megőrzésre. Magyarországra az Amerikai Katonai Misszió hozta vissza, és az 1945. augusztus 20-i körmeneten már körbehordozhatták. A Szent Jobbot 1950-ig a budapesti angolkisasszonyok zárdájában őrizték, majd a Rákosi-korszakban betiltották a körmenetet, és az ereklyét a Szent István-bazilika páncélszekrényében rejtették el. 1987. augusztus 20-án Paskai László bíboros, esztergomi érsek szentelte fel a Szent Jobb-kápolnát a Szent István-bazilikában, ahol azóta is található az ereklye. Szent István halálának 950. évfordulóján újra körbehordozták az országban, és 1989 óta ismét megrendezik az augusztus 20-i körmenetet.
Az ünnepi pirotechnika magyarországi kezdetei
De térjünk vissza a tűzijátékhoz, melynek történelmi gyökerei Kínában keresendők, ahol 900 körül lőporral töltött bambuszrudakat meggyújtva tűzzel, füsttel és durranással űzték el a rossz szellemeket.
A pirotechnikai látványosságok története Magyarországon is jóval régebbre nyúlik vissza, mint gondolnánk. Az első tűzijátékot 1476-ban rendezték Mátyás király esküvője alkalmából – ez volt egyben a reneszánsz fényűzés egyik megnyilvánulása az akkori Európában. Azonban ez még messze volt attól, hogy a köznép számára is elérhető szórakozássá váljon. A fordulópont 1927. augusztus 20-a volt, amikor Budapesten megtartották az első, kifejezetten a köznépnek szóló Szent István napi tűzijátékot. Ez az esemény jelentette a mai hagyomány valódi kezdetét. Az ünnepség nagy visszhangot váltott ki: a főváros vezetése 150-200 ezer vendég érkezésére számított, emiatt a szállodák teljes készültségben álltak és a hatóságok iskolákban is alkalmi szállásokat létesítettek.
Az 1927-es ünneplés már akkor is sokrétű programot kínált. Reggel a Szent Jobb-körmenettel kezdődött, majd koszorúzás, népviseleti és lovasfelvonulás következett, játékos versenyeket szerveztek, és az egyik fénypontnak számított a nagyszabású ökörsütés is. Az ünnepi tűzijátékot este tíz órakor tekinthette meg a vendégsereg, miközben a Dunát zászlódíszes, kivilágított hajók szelték át a hidak között, fedélzetükön színes lampionokkal és zenészekkel.
Az 1927-es tűzijátékról nem maradt fent képes emlék, de tavaly a mesterséges intelligencia segítségével egy videóban igyekeztek rekonstruálni, hogy milyen lehetett.
A hagyomány megszilárdulása és átalakulása
A két világháború közötti időszakban az augusztus 20-i ünnepség elnyerte a nagyjából ma is ismert formáját. Ekkoriban vált szokássá, hogy hangszórókon közvetített zene kísérje a tűzijátékot, amely ekkor már egyértelmű kötelező elem, sőt az ünnep fénypontja volt. Az állami és egyházi tartalom összekeveredett és átpolitizálódott, ami jól megmutatkozott a hatalmas Szent Jobb-körmenetek során.
Ünnepségsorozat Szent Imre halálának kilencszázadik évfordulóján 1930-ban
Az ünnep különös jelentőséget nyert 1938-ban, Szent István halálának 900. évfordulóján, amikor dicső emlékét törvénybe foglalták, augusztus 20-át pedig nemzeti ünnepnek nyilvánították. Abban az évben a tűzijátékkal együtt a trianoni Magyarország képe is megjelent az égen, jelezve az akkori ünnep irredenta jellegét.
Jubiláris Szent István-napi ünnepségek: Tűzijáték a Gellérthegyen 1938. augusztus 20-án
1944-ben a háborús körülmények miatt egyszerűsített formában emlékeztek meg Szent Istvánról, és a háború után egy ideig nem is gondoltak tűzijáték rendezésére. A kommunista diktatúra azonban az 1940-es évek végén jó propagandaeszközt látott a látványosságban, így
1948. augusztus 20-án újra volt tűzijáték – csak az ünnep tartalma alakult át jelentősen.
Érdekes fejlemény, hogy az új rendszer ugyanazt a szakembert, Petróczy Gyula alezredest kérte fel a szervezésre, aki 1938-ban is felelős volt a látványosságért. Míg akkor trianoni határokat komponált a fényjátékba, 1948-ban már a Magyar Dolgozók Pártja emblémáját jelenítette meg ugyanígy.
1949-től augusztus 20-át az alkotmány és az új kenyér ünnepének nevezték, és fokozatosan kikopott belőle a látványosság is. A Rákosi-rendszer legnagyobb ünnepe a felszabadulás lett április 4-én, így 1954 után csak azon a napon rendeztek tűzijátékot.
Az ország felszabadulásának ünnepe Budapesten 1949. április 4-én
Az augusztus 20-i tűzijátékot a Kádár-rendszerben újították fel: először 1966-ban rendezték meg újra és összekötötték látványos hajó- és légi parádéval is. Ez a periódus jelentette a hagyomány második nagy megszilárdulását.
Az ünnepi tűzijáték előkészületei 1973-ban
A modern korszak és a költségek alakulása
A rendszerváltás augusztus 20-át is elérte: 1989-ben újra rendeztek Szent Jobb-körmenetet, majd az Országgyűlés 1991-ben augusztus 20-át hivatalos állami ünnepévé nyilvánította. Ezt a kiemelt minősítést az Orbán-kormány 2012-től a hatályos Alaptörvénybe is beemelte.
A rendszerváltás óta háromszor maradt el a budapesti tűzijáték: 2002-ben az árvíz miatt, 2020-ban a koronavírus miatt, 2022-ben pedig az OMSZ viharjelzése miatt. A tűzijáték költségei drámaian emelkedtek az évtizedek során. Míg a millenniumi évben a teljes budapesti ünnepség és több vidéki város programja is 680 millió forintból kijött, addig 2024-ben csak a budapesti tűzijáték 1,4 milliárd forintba kerül. A technológia is fejlődött: 2018 óta drónos fényjáték is része a látványosságnak. Míg akkor 38 darabos flotta rajzolt alakzatokat az égre, 2024-ben már 800 minihelikopter zümmögött a Duna felett.
A megalománia nem csitul, idén is Európa legnagyobb tűzijátékát ígéri a kormány:
46 ezer kilövést terveznek mintegy 3 milliárd forint értékben.
A magyarok viszonya a tűzijátékhoz
Az Europion júliusban végzett reprezentatív kutatása 1261 fő megkérdezésével átfogó képet ad a magyarok tűzijátékokhoz való viszonyáról. Az eredmények egyértelműen mutatják, hogy bár léteznek aggályok, a tűzijáték mélyen beágyazódott a magyar ünnepi kultúrába. A magyarok túlnyomó többsége, 63 százaléka úgy gondolja, hogy minden kellemetlenség ellenére a tűzijáték fontos kulturális és közösségi szereppel bír. Még ennél is beszédesebb, hogy 58 százalékuk kifejezetten fontosnak tartja, hogy a tűzijáték megmaradjon a nemzeti ünnepek részeként.
A Fővárosi Önkormányzat áprilisban végzett konzultációja – mely viszont a szilveszteri durrogtatásokat vizsgálta – szerint a budapestiek 73 százaléka számára a tűzijátékok eddig nem okoztak egészségügyi panaszt. Ugyanakkor főként a kutyatartók és állatbarátok többsége változtatást szeretne: 81 százalékuk támogatja a tűzijátékok használatának időbeli szűkítését az állatok védelme érdekében.
Miközben a tűzijáték hagyományosan a fővároshoz kötődik, egyre nagyobb igény mutatkozik rá vidéken. A magyarok 42 százaléka biztosan szeretné, ha nemcsak a nagyvárosokban, hanem egyre több vidéki településen is lennének tűzijátékok. Ez azt jelzi, hogy
a vidéki közösségek is vágynak olyan közös ünneplésre, ahol a helyi lakosok egy estére együtt lehetnek.
A fiatalok viszonya különösen pozitív a tűzijátékokhoz. A 16-29 évesek körében nemcsak a nézői élmény népszerű, hanem az aktív használat is: 43 százalékuk évente legalább egyszer használ valamilyen pirotechnikai eszközt, 10 százalékuk pedig évente többször is.
A kutatás egyik legérdekesebb eredménye a törvényi szigorítás potenciális következményeire vonatkozik. Arra a kérdésre, hogy beszerezné-e más forrásból a pirotechnikai eszközöket, ha nincs hivatalos árusítás, 8 százalék határozottan igennel válaszolt, 17 százalék pedig bizonytalanul. Ez azt jelenti, hogy a magyarok körülbelül 25 százaléka hajlana arra, hogy szigorúbb törvényi szabályozás esetén illegális vagy nem teljesen szabályos beszerzés irányába induljon el.
Változó tendenciák
Annak ellenére, hogy a kutatások pozitív attitűdöt mutatnak, egyre több magyar város dönt úgy, hogy nem rendez augusztus 20-án tűzijátékot. Ceglédről közölték, hogy nem pénzügyi okok, hanem közösségi akarat és technikai-logisztikai problémák miatt hagyják el a hagyományt. Miskolc több ezer kisállat és a fogyatékkal élő emberek érdekében döntött így, míg Esztergom és Győr anyagi okokból mondott nemet a tűzijátékra.
A kutatás készítői szerint azonban a hagyomány és a modernitás összebékíthető. A technológia fejlődése ma már lehetővé teszi a csendesebb, környezetbarátabb pirotechnikai megoldásokat, amelyek szélesebb körű elterjedése esetén nagymértékben csökkenthetné a jelenlegi aggályokat anélkül, hogy fel kellene adni ezt a generációkat összekapcsoló kulturális hagyományt.
Nyitókép: Mile Máté
