Powered by RedCircle
Sokan félnek a kortárs táncelőadásoktól, úgy érzik, hogy nem világos, miről szól egy kortárs táncdarab, emiatt nem is váltanak jegyet rá, kevésbé érdeklődnek. Szabó Zoltán Péterrel – többek között – körüljártuk, miért más befogadni egy kortárs táncelőadást, mint a Csárdáskirálynőt, és miért nem baj, ha kérdéseket, kétségeket és ezerféle interpretáció lehetőségét, esetleg bizonytalanságot nyit meg bennünk az, amit láttunk. Sőt, az is elviselhető és értékes, ha nem derül ki olyan egyértelműen, ki kit csalt meg, kibe szerelmes és kinek hazudott, mint ahogy az esetleg sokkal világosabb akkor, amikor azt éneklik, hogy „Húzzad csak kivilágos virradatig”. A kortárs táncdarabok az önmagunkra rákérdezés lehetőségét hordozzák, mondja Szabó Zoltán Péter tánctanár, emiatt különösen fontosak, és nem kell bennük olyan egyértelmű storyline-t keresni, mint egy musicalben.
A podcastban arról beszélgetünk még, hogy az iskolában miért nem erősítik, hogy a szabad gondolkodásban, táncban az egyéni reakcióinknak adjunk teret, nyitottá váljunk arra, amit látunk, holott ez a táncképzésben és befogadásban ugyanannyira fontos, mint más művészeti ágazatokban.
A Csakugyan legújabb adásából kiderül még, hogy
- mi a különbség a modern és a kortárs tánc között, miben használja másképp a testet a kortárs tánc, mint a modern irányzatok;
- mit jelent a kontakt improvizáció, és hogyan vehet részt benne az is, aki nem táncos vagy esetleg mozgásában akadályozott;
- mi a kontakt improvizáció tétje – vajon ez egy fizikai kísérlet vagy a kapcsolódás próbatétele?;
- hogyan alakulhat ki egyensúly egy ötven- és egy hetvenkilós ember között úgy, hogy mindketten megtámasztják egymást?
Hallgassa meg a Csakugyan 4. epizódját: Spotify-on, Apple-ön vagy Google-ön keresztül, ahogy tetszik.
Fotók: Mile Máté
