„A lakás az otthon, nem az utca vagy egy szálló” – így hangzik a Lakásmenet jelmondata, és ezzel nagyjából össze is foglalható a téren elhangzott beszédek lényege. Kiszely Tibor szociális munkás (Utcáról Lakásba Egyesület, ULE), Udvarhelyi Tessza aktivista (régebben AVM, A Város Mindenkié, most Közélet Iskolája), Lakatosné Jutka és Horváth Heni aktivisták (AVM), valamint Tamás Gáspár Miklós filozófus helyett betegsége miatt az egyik szervező azt fejtette ki a beszédekben, mennyire fontos, hogy tömegszállások, átmeneti megoldások, sportcsarnokokban való elhelyezés helyett emberhez méltó és megfizethető lakhatást biztosítson az állam azoknak, akik a piaci árakat nem tudják megfizetni.

Nem a civilek feladata otthont adni

Mivel ez a probléma – különösen a rezsiválság beköszöntével – egyre nagyobb réteget érint és fog érinteni, a szegénységben élők otthonteremtését nem végezhetik kizárólag civilek, nem tudják csak ők végezni. Az ULE és más civilek néhány száz embernek képesek megfizethető lakást kínálni, de jelenleg nem százas, hanem ki tudja még mekkora nagyságrendekről beszélhetünk.

Az is elhangzott, hogy a kormány energetikai felújítás, korszerűsítés helyett eddig a nagyfogyasztókat támogatta, és most az elavult lakásokban élők hatalmas bajba kerülhetnek a rezsitámogatás megszüntetésével. Horváth Heni aktivista elmondása szerint 3 millió ember él ma az országban, aki a lakása hőmérsékletét nem tudja komfortosan tartani – és ez még inkább növekedni fog az energiaválság miatt. Sok önkormányzat pedig nem olyan megértő, mint a józsefvárosi: Kiszely Tibor elmesélt egy történetet, amiben kilakoltatást próbáltak megakadályozni, de nem sikerült, még úgy sem, hogy támogatók segítségével a család azonnal, ott helyben ki tudta volna fizetni a hátralékot. Az aktivistákat sokkolóval ütötték ki, a család pedig utcára került.

Szociális bérlakásrendszer a megoldás

Az esemény a kormány megalázó, embertelen lakáspolitikája ellen tüntetett. Tömegszállók helyett tartós és fenntartható otthont szeretnének az albérletet megfizetni képtelen embernek, olyan helyet, ahol kielégülhetnek az alapvető igényei: melegben lehet, elvonulhat az utca népe és más emberek elől, egyedül is tölthet időt. Jelenleg a szállók téli fűtése sem megoldott.

A tömegszállásról pedig alig van kivezető út, nincs megfelelő szociális bérlakásrendszer. A hajléktalanszálló csak átmeneti krízismegoldás lehet, annak is szánták, a rendszerváltáskor találták ki és 30 éve nem hoztak jobb megoldást az ott élő embereknek. A szervezők szerint senkinek sem szabadna utcán vagy szállón aludnia azért, mert szegénységben él.

Miért kell az embernek lakás?

A Tamás Gáspár Miklós filozófus által írt, a szervezők által felolvasott beszéd arról szól, miért fontos emberileg, hogy mindenkinek jusson lakhatás: ezen alapfeltétel teljesülése nélkül nem várható el valakitől, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak. A lakhatás érdem nélkül mindenkinek jár. Fontos mondataiból idézünk:

„A lakásunk megvéd minket a többi embertől. A lakás távol tartja tőlünk mindannak a nagy részét, amit nem bírunk elviselni. Ahova nem jöhet be más valaki, csak akkor, ha beleegyezünk. Képzeljük el, hogy vannak embertársaink, akik nem bújhatnak el sem a természet, sem a társadalom elől. Pedig ez a búvóhely civilizációnk egyik alapeleme. Nélküle nincs gondolat, nincs érzelem, nincs ábránd. Ez a minimális védelem mindentől függetlenül kijár. Nélküle nem lehet ember. Nem lehet jó tagja a társadalomnak, aki soha nem lehet magányos, vagy a maga választotta társakkal nem lehet együtt. Másképp ugyanis nem tudhat higgadtan, méltányosan gondolkodni. A magyarországi szegények nagyon béketűrők és szerények. Ez nagyon szép tőlük, de attól tartok, nem célravezető.”

Ezután Lakatosné Jutka hajléktalanságot is megtapasztalt AVM aktivista arról beszélt, hogy a civil szervezetek és barátai segítsége nélkül nem jutott volna lakáshoz. 30 év hajléktalanság után jutott szociális albérlethez, melyet otthonának mond. Horváth Heni aktivista és szövetséges a beszédek zárásaként azt tette hozzá, hogy:

Fotók: Huszár Bogi