A világ lejegyzett történetéből tudhatjuk, hogy a legtöbb társadalomban, egy-két kivételtől eltekintve, a XX. századig sorra férfiak voltak az uralkodók. Ázsiában, Európában és a többi kontinensen egyaránt. Nemcsak az országok, birodalmak élén álltak férfiak, de a legkülönbözőbb egyházi intézményeknél is. Utóbbiaknál a feminista törekvések, a női emancipáció a mai napig gyenge lábakon áll, legyen szó keresztény, zsidó vagy muszlim közösségről.

Az is tudvalevő, hogy ez a sztenderd évezredeken keresztül igaz volt a kisebb közösségekre és a családok működésére egyaránt. A cigány közösségek élén a vajdák álltak. A vajda a mindenkori többségi társadalom törvényeit számon kérte saját népük tagjain, és ha valamilyen bűncselekmény állt fenn, az illetőt átadta a hivatalos szerveknek. Az I. és II. világháború gazdasági kényszere, illetve a feminista törekvések hatása mára óriási társadalmi változásokat hozott a világ legkülönbözőbb pontjain.

Magyarországon a nők nem „csak” szavazati jogot kaptak, de lényegében a 20. század végére teljes szabadságot, jogi egyenlőséget. Sajnos a világnak azon társadalmaiban, ahol elszigetelten élnek, az emancipáció nem futott le olyan szélsebesen, mint a legtöbb országban, vagy várat még magára. A romungro, azaz a magyar cigányok (rom: cigány férfi, ungro: magyar) – magam is romungro cigány vagyok apám révén –, talán bátran kijelenthető, hogy a legasszimiláltabb cigány népcsoport Magyarországon. Ez első blikkre jól hangozhat, azonban az asszimiláció legalább annyi veszteséggel járt, mint előnnyel. A romungro fiatal cigányok kis százaléka beszéli a nyelvet és ápolja a valódi cigány kultúrát.

Mielőtt válaszcikkemben kitérnék arra, miért is nem értek egyet Balogh Adrienn írásának számos pontjával, szeretném az olvasók figyelmébe ajánlani a kultúra szó jelentését.

Kultúra. Azoknak az anyagi és szellemi értékeknek az összessége, amelyeket az emberi társadalom létrehozott történelme folyamán; műveltség, művelődés (2). Anyagi kultúra: az anyagi értékek, elsősorban a társadalom vívmányainak összessége a tudományban, a művészetben, az állami és társadalmi élet megszervezésében, a szokások és az erkölcs terén.

Feminista nőként, függetlenül cigány származásomtól, rendkívül károsnak tartom egy olyan publikáció megjelenését, megjelenítését, amely

aposztrofálja.

„Felnőtt fejjel látom, hogy a kultúránk mondatta annak idején édesanyámmal, hogy »nem mehetsz a strandra a többiekkel!«.” (Balogh Adrienn: Nemi szerepek a roma családokban)

Míg a romungro cigány közösségek a teljes asszimiláció útját választották, az egyéb magyarországi cigány népcsoportok (oláh, beás, gábor) a hagyományok megőrzése, a kultúra életben tartása mellett „döntöttek”. (A cikk szempontjából a cigányság társadalomtörténete nem releváns, arra nem térek ki.)

Balogh Adrienn nagyon találóan úgy fogalmazott: „… de mivel a romák általában zártabb közösség tagjai, ahol mindenki ismeri a másikat és tudnak egymásról majdnem mindent, ez a felfogás – mit gondol rólunk a másik – hatványozottan érvényesül.” Ez a dinamika – véleményem szerint – kulcsa annak, hogy a zártabb cigány közösségekben miért olyan erős napjainkban is a patriarchális családok intézménye.

Számos magyar és nemzetközi tanulmány foglalkozik a mindenkori kisebbség jellegzetességeivel. A többségi társadalom és a kisebbség viszonya meghatározhatja adott esetben a nők emancipációját is. A zártabb életforma nem cigányspecifikus. Gondoljunk csak a kanadai őslakosokra, a spanyolországi katalánokra, vagy a grúziai örményekre. Az elszigetelt életforma ugyan sok előnnyel is jár, ilyen a valódi kulturális örökség megőrzése, azonban súlyos következményei is vannak. Jelesül a kisebbség emancipációja.

Mondhatni, a hagyományőrző cigány közösségekben a nők egyenjogúságára való törekvések, a női szerepek újradefiniálása épp oly kevéssé eredményesek, mint maga a cigány kisebbség jogvédő törekvései Magyarországon. Ráadásul az sem elhanyagolható szempont, hogy európai viszonylatban a magyar társadalom sem jár az élen a feminista törekvések tekintetében. Csak egy konkrét példát említve: az apák szerepvállalása a gyereknevelésben igen alacsony az össztársadalmat nézve.

A gyest és a gyedet igénybe vevők száma

Ezenfelül megemlíthetném a magyar képviselőnők számát a parlamentben (a magas rangú női politikusok száma az utóbbi hónapokban drasztikusan csökkent, mondhatnám, hullanak, mint a legyek), vagy a jövedelmek különbségét és a nők családon belüli bántalmazását is.

Fontos megjegyeznem, hogy a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők és a politikai értelemben baloldaliak a másik nem, rassz, vallási hovatartozás stb. tekintetében elfogadóbbak. Az elmúlt évek PISA tesztjei pedig világos képet nyújtanak a magyar oktatási rendszer színvonaláról. E mellett pedig 14 éve kormányoz egy magát jobboldali, kereszténynek valló vezetés.

A kérdés – kulturális cigány sajátosság-e a patriarchális családmodell – összetettségének megértéséhez tehát fontos megvizsgálnunk az adott társadalmi és politikai közeget, illetve a társadalomtörténeti vonatkozásokat is.

A kérdésre a válasz pedig egy határozott nem.

A cigány közösségek szeparálódásának, a többségi társadalommal szembeni fokozatos lemaradásának következményei törvényszerűen nem „csak” gazdasági tényezőket hordoz magával, hanem a társadalmi fejlődéshez elengedhetetlen emancipációs törekvések is hozzátartoznak. Bízzunk abban, hogy a közeljövőben Magyarország is utoléri a jóléti államokat az elfogadásban, a más tiszteletében és a szolidaritásban.

Ez egy véleménycikk. Ha hozzászólna, vitatkozna vele, írja meg a szerkesztoseg@jozsefvarosujsag.hu e-mail-címre!

Fotók: Mile Máté (illusztráció)