Még szerencse, hogy felszállt a köd – mondja egy középkorú forma két másiknak a VIP-páholy bal oldalán ülve. Kék kockás bársonyülések vannak az itteni szürke műanyag székeken. Pont olyanok, mint a buszokon. Kék-sárgában gyülekeznek a BKV Előre SC focicsapat tagjai, bordóban a Füzesgyarmaté.
Meccs lesz.
Mi, a meghívottak szintén gyülekezünk a buszülések körül a századeleji lelátón. Józsefváros 245. születésnapja alkalmából a BKV Előre SC elnökségétől kapta az újság és a kerület vezetése a meghívót a november 13-án, „vasárnap 13 órakor kezdődő soron következő bajnoki labdarúgó-mérkőzésre”.
Ami pedig a szülinapi ajándék: az NB III-as bajnoki mérkőzést Pikó András polgármester és Kovács Ottó, a JGK igazgatóságának elnöke kezdi meg. Kovács elvégzi a kezdőrúgást, a labdáért pedig hamarosan már folyik is a valós küzdelem.
A hangulat jó, az étterembüfé nyitva. A rántott húsos szendvics isteni. A VIP-páholy fölött kék-sárga székeken, még feljebb barna fa padokon rokonok és szurkolók kommentálják az eseményeket. Nincsenek sokan sajnos, pedig belépő nincs, ingyenes az időutazás, a meccsélmény. A 14. percben, a második helyzet után megszületik az első gól, a lelátó tombol.
A mellettem ülő lány közben elmeséli, hogy a bátyja a Századosnegyedben lakik, néha ki szokott jönni a meccsekre, amikor úgyis erre jár. Ő egy kis településről költözött Budapestre, itt a hangulat olyan családias szerinte mint odahaza. Miközben beszélgetünk, hallom a szakkommentárt mögülem: „Ha ezt kapura lövi, az sokkal jobb lett volna.”
A BKV Előre SC egyébként ősrégi klub, 1912-ben alapították. Versenysportágaik főként a labdarúgás, a kajak-kenu, a súlyemelés és a teke, szabadidős sportjaik pedig szintén a labdarúgás, az asztalitenisz, a futás, triatlon, a teke, a tenisz, természetjárás és túraevezés, írják honlapjukon.
A szűkös költségvetés miatt van, ami valamelyest háttérbe szorult, ilyen a tenisz is, de igyekeznek mindenre megoldást találni, hogy népszerűsítsék és könnyen elérhetővé tegyék az emberek számára a sportolást.
Szünet.
Megismerkedünk Hudák Gábor ügyvezetővel és Mátyás Tibor szakosztályvezetővel, akiknek hallhatóan szívügye a klub és a társadalmi felelősségvállalás, a szegényebb rétegeknek is tudatosan igyekeznek sportolási lehetőséget biztosítani.
A szünet után kezdődik a második félidő, folytatódik a szakértés, „az utóbbi 5-6 meccsen inkább nem veszítettünk”, hallani megint valahonnan jobbról.
„Találj már egy embert belül!”
Van egy hangulata az egésznek, messze a városligeti piros-fehér csíkos hőlégballont is lehet látni néha, amikor felküldik, mert hát, ugye, mint hallottuk, szerencse, hogy 1 órára fölszállt a köd. A pálya gyep, fele mindig árnyékban, ezért ott eléggé csúszik is. „Eldobta magáááááát!”, folytatódik a valóságértelmezés, más a partjelzőnek kiáltva, „Könyöklés! A társad észrevette, te meg nem!?”. Egy kezezésnél valaki Maradonát látja lelki szemei előtt: „Isten keze volt!”
Második félidő 74. perc, ismét gól, már kettővel vezet a BKV Előre. Ekkorra már átfagytunk a hideg, szeles időben, de a fiúk kitartanak – akárcsak a közönség. A hazai edző teli torokból jelzi játékosainak, ha meglátása szerint hibáztak. Végül még egy gól esik, 3–0 lesz a vége. Az ellenfél a végére elkedvetlenedik, bedurvul, lezajlik pár alattomos odacsúszás. „Többet talpalnak, mint a suszterek”, jön a kommentár.
Régi idők focija ez, nem a csilivili ner-fociluxusé, hanem a játékot szenvedélyből űzőké. Valahogy igazi józsefvárosi dolog ez is.
Fotók: Román Péter / BKV Előre
