Powered by RedCircle
„Nincs bennem különös vonzódás az elesettek iránt – nincs bennem a másság elalélt tisztelete”, mondja magáról Kerényi György újságíró, a Tilos Rádió alapítója, a VS.hu egykori és a NER megjelenésekor minden munkahelyéről rögtön távozó főszerkesztője, a Rádió C és az Amaro Drom roma havilap egykori főszerkesztője, aki a váci és a Gyorskocsi utcai börtönök rádióinak egyik alapítója is volt. Bár sok helyen foglalkozott a cigányság problémáival, nem tartja magát az elesettek meghatott szószólójának.
„Roma-kérdésben mindig az identitás-rész érdekelt jobban, mondjuk az, hogyan lehet elviselni, hogy a buszban elállnak mellőled”, magyarázza a Csakugyanban.
„Sajnálom, hogy a romák nem tudtak – mert nem hagyták nekik – a demokráciában az erősebb politikai pozíciót kivívni, én mindig ezt tartottam a legfontosabbnak.
Az életszínvonaluk egy kicsit javult, nincs az a féktelen nyomor – bár az, amit a 90-es évek Romániájában láttam, az korábban sem volt jellemző Magyarországon –, de a társadalmi és politikai viszonyrendszerük változatlan maradt. A 90-es években nyomásgyakorló csoporttá válhattak volna, de ezt megakadályozták, és a többségi, hol jobban, hol kevésbé romaellenes hatalomnak mindig akadt roma partnere, kiszolgálója.”
Kerényi a VIII. kerületben egykor működő, mára ikonikusnak számító Tilos az Á klub, kocsma egyik pultosa volt, sokat dolgozott a 90-es években az underground kultúra kedvelt, a korabeli média által sötéten ábrázolt szórakozóhelyén. Szerinte a Tilos az Á-t szinte lehetetlen lefesteni a mai hallgatóknak. „Széthullott egy rendszer, de még nem voltak annyira erősek a tőkések az országban, ráadásul túl közel voltak még a 80-as évek civil és szabadságpárti követelései, így nagyon sok tér nyílt fizikailag és képletesen is. Ez nagyon inspiráló volt, nagyjából három-négy évig tartott, és ennek volt akkor a tanúja, haszonélvezője és fontos szereplője a Tilos az Á. A bulizás mellett nagyon inspiráló szellemi közeg is volt.”
Ami a kerületet illeti, a körút akkor még választóvonal volt: „előfordult, hogy azon túl is elmentünk valahova, de akkor bejöttek a stricik és mindegyikünket szétvertek – nagyon sűrű volt akkor a nyolc”, meséli.
A sajtó jelenlegi helyzetéről viszont elég lemondóan nyilatkozik Kerényi. „Alapvetően az emészt fel, hogy sajtóként valójában a rendszer részei vagyunk a versengő autoriter rezsimekben, amelyeknek fontos, hogy fenntartsák a demokrácia látszatát, fontos nekik, hogy ezáltal legyen legitimitásuk. Ugyanaz a tehetetlenség van rajtunk, mint a parlamenti ellenzéken, akit olyan nagy divat volt szidni, és valóban nagyon szerepzavaros is a helyzetük. Az, hogy díszletei vagyunk a rendszernek, engem kikészít.”
Bár úgy véli,
ebben a rendszerben újságot írni nagyon demotiváló,
mégis fontos, hogy „nem szabad olyan helyen maradni, ahol állandóan rossz kompromisszumokat kötsz”. Ez magyarázza azt, hogy felállt a főszerkesztői székből a VS.hu-nál és a Pesti Hírlapnál.
A teljes interjúból kiderül még,
- hogyan lehet nem romaként roma kérdésekkel foglalkozni a sajtóban;
- mi zajlott a körúton belül és kívül a 80-as és 90-es években;
- hogy jönnek a hollandiai házfoglalók az őszödi beszédhez;
- miért károsak az ellenzéki véleménybuborékok is;
- miért válik szinte lehetetlenné méltányosan tudósítani akár a kormányoldal véleményéről is;
- hogyan lehetett a Tilos Rádióban magnószalagról adást sugározni, majd hogyan kellett futni a rendőrök elől.
Hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását, és iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésekről.
Spotify / Apple Podcasts / YouTube
Fotó: Karancsi-Albert Rudolf
