Az entomológia szó rovartant jelent, magától értetődő tehát, hogy aki a képzőművészetet rovari, biológiai ihletés által vezérelve óhajtja művelni, az az Artento nevet választja, ha szervezetalapításban gondolkodik. A 2019-ben alapított Artento Alapítvány tavaly költözött be egy 110 négyzetméteres Baross utcai ingatlanba – a Józsefvárosi Önkormányzat kedvezményes bérletet kínáló civil pályázatának egyik nyerteseként –, azóta szervezik programjaikat itt kicsiknek és nagyoknak környezetünk megismertetésének vágyától vezérelve.
Talán nem egyértelmű, hogy a két terület, jelesül a rovartan és a művészetek halmazának hol is lehet a metszete. Dusnoki Anna rovarász-kurátor szerint a rovarok a természet olyan alkotásai, melyek bő inspirációul szolgálhatnak a kreatív embereknek:
„Egyes rovarok olyanok, mintha a legjobb ötvösmunkákat szemlélnénk,
az eozén színű szarvasbogarak páncéljának mintázata, a rovar sokszoros nagyításban megjelenő részletei olyan fraktálok, melyek művészileg lélegzetelállítóak.” Az artentósok „élménybiológiai” helyet álmodtak, ahol gyerekek és felnőttek kiscsoportos foglalkozásokon ismerhetik meg a természetet. Volt itt már karácsonyfadísz-készítő workshop (levelekből, tobozokból), repülő rovarokkal kapcsolatos játékos kvíz, vagy homoktáj-rajzolás a „népszerű hüllő” tematikában. Igen, nemcsak rovarászni lehet itt, Dusnoki Anna minél teljesebben szeretné bemutatni a faunát és flórát, de kétségtelenül rovarban az igazán erősek.
Az Artentóban sok olyan képet találhatunk, melyeken tűre szúrt futóbogarak adnak ki egy nagyobb formát, így jöhet létre például egy batikminta indonéz cincérekből, vagy olyan kép, ahol ékszerormányosok rendeződnek kaméleon formába. A képekből tavaly nyílt tárlat a Magyar Természettudományi Múzeumban, intézményi kapcsolódások is vannak tehát, Futrinka határozó című kiadványukat már több nemzeti park is használja.
„Megpróbálunk a társadalom felé környezeti ébresztőt fújni,
ha nincs beporzás, akkor a virágos alapú mezőgazdasági kultúrának vége”
– int Székely Kálmán képzőművész-rovarász, az Artento másik főembere. Alapítványuknak tehát missziója van, az ökotudatos jövő építése, ez különösen fontos a Palotanegyedben Székely Kálmán szerint. „Nagyon szép épített öröksége van a városrésznek, de a zöld területeket illetően az egyik legrosszabb helyzetben van, gondoljunk csak a nyári hőcsapdákra, a rossz városi levegőre” – mondja.
Szerinte fontos, hogy kitöltsék azt az oktatáspolitikai hiátust is, ami a környezetismeret, mint tantárgy visszaszorulásával keletkezett. „A biológiát sem oktatják már olyan óraszámban, mint korábban, a természeti és kulturális örökség egyaránt lesántult” – utal Székely Kálmán arra is, hogy tavaly év végén kikerült a művészettörténet tárgy a Nemzeti Alaptantervből.
Székely Kálmán egyébként bélyegtervező grafikusként dolgozott, filmplakátokat készített a 70-es években („amikor ez még a művészek feladata volt”), legnagyobb elismerése a Munkácsy Mihály-díj (2006). Az állatvilág felé már gyerekkorában heves érdeklődést mutatott: „Gyűjtöttem én mindent, a fakéregtől kezdve az áram ütötte csonttollú madárig, ha találtam valamit, hazavittem és kitömtem, szegény apámék rettegtek, hogy siklóra vagy kiszabadult gyíkra lépnek-e rá a lakásban, én ilyen csapágyas (különc, bogaras) voltam mindig.”
A csapat legközelebbi programja a Nemzetközi Rovarbörzén való részvétel lesz, de már készülnek a Beporzók Világnapjára, ahol mezei virágok és rovarok óriásmakettjeit állítják majd ki, a Csodálatos rovarvilág című fotópályázatuk pedig folyamatos, van tehát lehetőség arra, hogy ki-ki bekapcsolódjon a rovaros közösség életébe.
Fotók: Végel Dániel
(A nyitóképen Dusnoki Anna és Székely Kálmán.)
