Százszor is elmentem a Baross utca 13. előtt, amiről azt gondoltam, egyike Józsefváros kopott bérházainak, de nagyobbat nem is tévedhettem. A fővárosi védettségű ház a XX. század elején épült – alsó része az Országos Központi Hitelszövetkezet bankhivatalának, felső emeletei bérlakásnak –, de 1928 óta a tudomány szolgálatában áll: itt található a Magyar Természettudományi Múzeum (MTTM) Állattára. Bernert Zsolt MTTM-főigazgató azzal fogadott minket, tudunk-e maradni estig? Igaza lett: sok-sok óra múlva jöttünk el, annyi itt a látnivaló.
Itt bővülne a Természettudományi Múzeum
Az Állattár nem kiállítóhely, hanem tudományos műhely, bogarak és lepkék hatalmas, sok-sok milliós gyűjteménye közel 150 évre visszamenőleg. Az MTTE ugyan 1996-ban nyitott a Ludovikánál, Bernert szerint mégis a Nemzeti Múzeummal egyidős, 220 éves, mivel annak a természettudományi gyűjteménye vált önálló múzeummá. A Nemzeti Múzeum az alapítástól helyszűkével küzd (az Országos Széchényi Könyvtár is onnan ment fel a Várba), így a Baross utcai házba költözött annak főigazgatósága is. Itt volt az MTTM központja is, de Bernert átköltöztette a Ludovika-épületbe, mivel „az igazgatónak a kiállítás mellett a helye”.
Ha minden jól megy, Józsefváros új múzeummal gyarapszik, mondta, miközben a régi banktermekben bolyongunk, ahol könyvtár van és az előgyűjtemény: befőttes üvegek és fiolák százaiban vár mindenféle ízeltlábú alkoholban tartósítva, hogy megvizsgálják, gyűjteménybe vegyék. Egy nagyobb expedíción akár tízezer példányt is begyűjtenek a kutatók, ezek feldolgozása néha évtizedeket, akár egy évszázadot is eltarthat. A második világháború után a magyar kutatók kényszerűségből főleg az egzotikus szocialista országokban kutathattak, Mongóliában, Vietnámban, Koreában, ami most hozza meg gyümölcsét, mert itt található meg ezek faunájának legnagyobb öröksége.
Ezek a termek ideálisak múzeumnak, mutatta Bernert Zsolt, már a tervpályázat kiírásánál tartanak. Az MTTE Debrecenbe költözése, mondta a főigazgató, lekerült a napirendről:
„sikerült beszélni erről egy kicsit miniszterelnök úrral, aki azt mondta, most nem olyan a helyzet, újragondolják a dolgot, és látják, hogy Budapesten nagy szükség van egy természetvédelmi múzeumra”.
Az azonban jó lenne, tette hozzá Bernert, ha vidéki városok múzeumaiba is eljutnának – van több vándorkiállításuk is –, mert „látogatóink 80 százaléka egy órán belül megközelíthető területről jön”.
Termeszek, óriás cserebogár, boglárkák
A gyűjtemény a ház egykori lakásait foglalja el. A bejáratokon névtábla, a rendszertani besorolás latin neve jelzi, miféle ízeltlábúak „laknak” az adott helyen. Az ajtókat gondosan zárják, ablakot sem nyitnak, hogy távol tartsák a károkozókat. A berendezés ugyanis mozdíthatatlan, plafonig érő hatalmas szekrények töltik be a teret, bennük fa preparátumos dobozok ezrei.
Nemrég felbecsülték a gyűjtemény értékét, és elképesztő számok jöttek ki, mondja Bernert Zsolt. Ezermilliárd forintba kerülne, ha mindent újra össze akarnának gyűjteni, egy másik ezermilliárd pedig a több mint száz éve folyamatos kutatói munka értéke.
Aki itt dolgozik, sokszor évtizedeket tölt el itt, a hely légköre ilyen értelemben is hagyományos. Amikor Bernert Zsoltot kinevezték, volt is morgás, hogy megtört az állattanász főigazgatók szokásjoga, ő ugyanis antropológus, bár már húsz éve dolgozott a múzeum ötvenezer tételes embertani gyűjteményében.
A világ legnagyobb cserebogara
Találkoztunk az egyik legfiatalabb kutatóval és a talán legidősebbel is. Szőke Viktória alaktani besorolásokon dolgozik, „gyakorlott szem kell, hogy felismerjük a jellegzetességeket”, és termeszeket mutatott nekünk.
Szél Győző már nyugdíjasként jár vissza a bogárgyűjteménybe, nála láttuk a világ legnagyobb „cserebogarát” Amazóniából. Fotósunkat, Huszár Boglárkát később a fénylően kékes boglárkák bűvölték el teljesen. S találkoztunk a 77 éves Pap Gábor grafikusművésszel is, aki örökös vendég itt, ő a lepkék, bogarak ismert illusztrátora évtizedek óta.
Fotók: Huszár Boglárka
