Kutyás nemzet a magyar, az országban körülbelül hárommillió eb van, amiből nagyjából háromszázötvenezer budapesti. Józsefváros messze a legnépszerűbb kutyás közterülete a II. János Pál pápa tér, a Pápa téri kutyások Facebook-csoport közel hétszázötven tagot számlál. Van, aki labdázni jár ide, más magányosabban szeret andalogni. Itt az első lépést a kutyák teszik meg, a gazdák ezután kezdenek beszélgetni egymással. Azon túl, hogy igaza van Csányi Vilmosnak, és a kutyák valóban szőrös gyerekek, az is kiderült, hogy az itteni kutyások irigylésre méltó közösséggé alakultak, akik jóban-rosszban számíthatnak egymásra.

Gordon

Néhány éve költözött Spanyolországból Józsefvárosba. Legénykori neve Gordi, ami spanyolul pufit jelent. A négylábú kalandos úton, telekocsival, pontosabban egy kaminonnal érkezett a fővárosba a mediterrán földről. Kétnyelvű kutya, a magyar mellett spanyol vezényszavakat is ért. Második szerelem, a gazdájának előtte tacskója volt. A vélhetően staffi (staffordshire bullterrier) keverékkel kapcsolatos sztereotípiákra az örökbefogadása után hamar rácáfolt. Robusztus termete és magabiztossága miatt van, aki először retteg tőle, de aztán hamar kiderül, hogy valójában egy nagyon bújós dajkakutya (nanny dog). A rábízott értékeket, gyereket, táskát egyaránt odaadóan őrzi. A II. János Pál pápa tér mellett a Városligetbe szokott járni és a Dunakeszi strandra pancsolni. A józsefvárosi parkból Süti, Zizi és Panka kutyák a legjobb barátai.

Süti

Nyolcéves, az emberek szerint egyértelműen a park influenszere. Gordival nagy barátok, gazdájával együtt követték és segítették a spanyol négylábú beilleszkedését. Süti korábbi tulajdonosa sajnos elhunyt, a kutyus menhelyre került, ahonnan néhány hónap után fogadta örökbe jelenlegi gazdája. Ennek már majdnem hét éve, azóta sülve-főve együtt vannak. A közeli Berzsenyi utcában laknak és naponta jönnek a parkba, hogy találkozzanak a többiekkel. „Kutyák és emberek, mindenki mindenkivel. Nagyon jó banda, összetartanak mindenben, vigyáznak egymásra, és egymás állataira is”, meséli Süti gazdája.

Zizi

Nyolcéves, az érdi állatmentők találták az utcán, onnan került a végleges, józsefvárosi otthonába. Nevéhez híven nagyon aktív, naponta legalább egy órát a parkban tölt és végig apportíroz. Imádja a labdát, a frizbit, a sípoló játékot. Most éppen a frizbi a fő kedvence, amit a fotózás alatt Zizi büszkén hordoz körbe, és mint megtudjuk, az eszmei értéke felbecsülhetetlen. Zizi energiaszintjéhez talán a rendszeres D-vitamin-kúra is hozzájárul, ugyanis a rohangálás mellett a másik hobbija a napozás. Otthonában minden adódó fénycsíkba odafekszik, és addig ott marad, amíg már nagyon liheg. Ha különösen boldog, például finomat evett, akkor bemegy a szőnyegre és a körbefetrengi. Ezt egy jó halvacsorával lehet nála a legkönnyebben elérni. A hedonizmusa mellett empátiából is jeles: ha valaki sír, annak lenyalja a könnyeit.

Daisy

Daisy, vagy ahogy a Pápa téri barátai nevezik, ‘lopós’ Daisy a szomszéd kerületből már két éve jár ide, kifejzetetten a társaság miatt.  A Győr-Moson-Sopron vármegyei Lipóton született törzskönyves golden retriever nyolchetesen került Budapestre. Naponta négyszer sétál és az irodába is elkíséri gazdáját. Ragadványnevét nem véletlen kapta: imádja elcsenni kutyatársai játékait, akik ezt egyáltalán nem bánják. Süti például rögtön cápázni kezd, ha lecsapnak a játékára, vagyis körbe-körbe fut a ‘tolvaj’ körül, a gazdája van, hogy dúdolja a ‘cápazenét’: düdüdüdüdüdüdüdüdüdüdüdüdüdüdü. A pajtások heccelésén túl Daisynek a madárles a hobbija. Egy-egy ígéretes bokorhoz, fához akár hónapokon keresztül is visszatér. És persze, mint minden kutya, nagy éhenkórász, de fajtájából adódóan hízékony, ezért vigyáznia kell a vonalaira. Legjobb barátja a térről Bodza, aki most nyaral.

Nala

Négyéves, ivartalanított labrador szuka. Szentgálról érkezett a kerületbe, közel négy éve. Rizlinggel, akivel kölyökkora óta jóban vannak, külön duót alkotnak a téren. Gazdája szerint borzalmasan rigolyás: minden óramű pontossággal kell, hogy történjen, különösen az étkezések, de akkor is nyöszörög, ha nincs megigazítva a fekhelye. Egyébként jól nevelt, értelmes, fogékony, feladatorientált. A napi II. János Pál pápa terezés mellett a Népligetbe, a Városligetbe és a Hajógyári-szigetre jár mozogni, nyaralni pedig már a horvát tengernél is volt.

Rizling

Négyéves, törzskönyves ausztrál juhász srác. Most a Horváth Mihály téren lakik, de az ottani kutyafuttatók nem említhetők egy lapon ezzel a kutyás közösséggel. A Déri Miksa utcát érintve – mert ott is szeret szaglászni – minden nap kijönnek a II. János Pál pápa térre. Nalával mindketten ‘Covid-kutyák’, azaz a pandémia alatt kerültek gazdáikhoz, és ahogy az embereiknek, nekik is a tér jelentette a kapcsolódást a lezárások idején. A másik kedvenc helye a Lumen, ott egy pincérrel különösen jóban van. És hogy miért lett Rizling? A családban már van egy Furmint macska. A cicás rokonság másban is megjelenik: bármilyen puha pléd vagy szőrös párna láttán macska módjára dagasztani kezd – a szájával.

Süti és Shadow

A négy, és négy és fél éves gombócok jó szomszédok. Mindketten a Kun utcában laknak, gazdáik felváltva hozzák őket sétálni. Az emberek a kutyákon keresztül barátkoztak össze. Süti gazdája fiatalabb, aki így nyugodtabban mehet el bulizni, cserébe nála van Shadow, amikor a ’szülei’ elutaznak. Most Shadow hölgy gazdája az ügyeletes, aki már hatvan éve erre a térre jár kutyát sétáltatni. A napi rutin három szabadlevegős mozgásból áll: reggel a férfiak hozzák le az állatokat, délben rövid séta az utcán, gyors pisi és szimatolás, és este van a főműsoridő, amikor akár órákat kint töltenek a téren. Az évek során a két kutya úgy összenőtt, hogy mindent szinkronban csinálnak. „Például párban nem fogadnak szót”, teszi hozzá Shadow gazdája.

Sadie, Cuki és Édi

„Nekik nem rajongóik, hanem jajongóik vannak”, ugyanis szinte mindig olvadozó hangokat hallanak, amikor végigmennek az utcán, magyarázza a csivavák gazdája. A trió legidősebb tagja a hét éves, barna bundájú Sadie, ő az irányító. A súlyban és méretben legkisebb Cuki szeret balhézni, a kocsijából kikönyökölve hecceli a kollégákat, de komolyan senkit sem bánt. A fekete-fehér Édi gondoskodó természetű. Az április elsején született kutya igazi különc, például a kígyóborka kedvenc ennivalója. Nagyon sok barátjuk van, kétlábú és négylábú is. A park mellett a Teleki téri futtatóba is szoktak járni.

Vega

A hároméves pitbull szökevény választott családjával másfél éve jár a térre. Mostani gazdái a Harminckettesek terén laktak, amikor a kutya ismeretlenül beszaladt a lakásukba. Idővel kiderült, milyen hányattatott sorsa volt. Fél év alatt öt gazdája is volt, az utcán árulták, és az egyik korábbi tulajdonosa, aki a Covid idején betegápolóként dolgozott, nem tudott vele foglalkozni. Sétáltatója szerint ő a legkellemetlenebb hangú kutya és a legbarátságosabb pitbull a környéken. Daisy-hez hasonlóan nagy galambvadász. Kutyahumorban nem erős, mert sok trauma érte. Inkább érzékeny lélek.

Mokha

A hat és fél éves sharpei keverék a kávépörkölésről híres jemeni városról kapta a nevét. Gazdája  háromszor is érte ment a miskolci gyepmesteri telepre, mire végre örökbefogadhatta. Mindez három és fél éve történt. Különösebben kedvenc útvonala nincs, a mottója az, hogy ‘mindegy, csak menjünk.’ Borzasztóan szeret menni, és őrködni. A téren általában felül a padra és szemmel tartja a többieket, a ‘krémcsapatot’, és ilyenkor a legboldogabb. Mokhának – a gazdája szerint – nincs humora, a direkt közlést kedveli.

Shakira

Husky-németjuhász keverék, akit régebben Akirának hívtak. Korábbi családja nem akarta már, és hirdetésben kerestek neki új otthont. A gazdája már a fotója alapján sejtette, ami személyesen beigazolódott: szerelem volt első látásra. Mokhával a téren ismerkedett meg. Kezdetben óvatosan barátkoztak, de mára véd- és dacszövetséget alkotnak. A névváltoztatás ötlete szintén a térhez kötődik: itt ‘kijött belőle a husky’, és kezdett idegen kutyáknak huhogni, énekelni, amire valaki azt mondta, hogy úgy dalol, mint a Shakira.

Fotók: Mile Máté