A tapasztalt drogpolitikai szakértőt, a Drogriporter oldal szerkesztőjét, Sárosi Pétert kérte fel Pikó András polgármester az újjáalakuló Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) szakmai társelnökének. (A KEF február 11-i ülésének dokumentumai a jozsefvaros.hu oldal Önkormányzat/Egyeztető fórumok rovatában olvashatók.) A fórumon 46 szervezet vett részt, hogy kialakítson egy helyi drogstratégiát, „ami nem csak papírfecni”, jelzi Sárosi a kérdés fontosságát. Mi arra voltunk kíváncsiak, milyen a droghelyzet nálunk, s mit lehet tenni.

Sárosi Péter szerint az eredményes drogstratégia négy pillérre épül:

Az önkormányzatok önmaguk nem tudják tartósan kezelni a kérdést, „a drogpolitika elsősorban az állam felelőssége és feladata”. Csakhogy megszűnt a Nemzeti Drogmegelőzési Intézet, nincsenek drogprevenciós pályázatok, s míg 2010-ben 20 ember dolgozott a minisztériumi drogkoordinációban, mára egy-kettő maradt. Az Orbán-korszakban a rendszer leépült, „és ez nem független attól, hogy a VIII. kerületi lakók milyen problémákat tapasztalnak”.

A Fidesz most azzal a tűcsere-programmal riogat, amit a rendészeti megoldásban ​hívő Kocsis Máté-féle vezetés beszüntetett és Pikó Andrásék sem hozták vissza, nem is tervezik. „Abszurd szituáció, hogy 15 év kormányzás után még az önkormányzatot hibáztatják,  amiért ilyen rossz a droghelyzet.”

Megelőzés

Sárosi Péter szerint nagy gond, hogy

mert a 2021-es, a kormány által gyermekvédelminek nevezett (a kritikusai szerint homofób) törvény kitiltotta a civileket az iskolából. Rendszeres és interaktív foglalkozásokra lenne szükség, „nem elég elmagyarázni, hogy a drog rossz, dolgozni is kell a fiatalokkal az őket érintő problémákon”.

Ehhez képzett szakemberekre van szükség, akikkel változás érhető el az egészségünkkel kapcsolatos káros vagy hasznos viselkedésben. „A komplex programok a jók, amiknek egy eleme a drogkérdés, mert rengeteg más viselkedési függőség is van, pl. digitális és pornófüggőség.”

Sárosi sorol jó külföldi példákat, és szerinte a ferencvárosi Köztes átmenetek projekt is korszerű megközelítés – ott kiállításnézést követ feldolgozó foglalkozás –, ilyeneket javasol a VIII. kerületbe is behozni.

Vannak jó józsefvárosi példák

A függőségből való felépülés, a kezelés hosszú és összetett folyamat, gyakoriak a visszaesések, a fizikai elvonási tünetek megszűnésével nem ér véget. „A szerhasználónak arra is rá kell jönnie, mi a függősége mögött álló ok, szüksége van olyan módszerekre, amikkel megküzd azzal a stresszel, szomorúsággal, fájdalommal, amit drogozással vagy italozással fojtott el magában.” Sárosi elmondta, kutatások igazolják, hogy sok függőt gyermekként ért trauma, ami eltorzította azt a módot, ahogyan megküzdenek a valósággal. Önképük szerint nem értékesek, s mindig mást keresnek, mint ami van.

Sárosi Péter szerint Józsefvárosban sok jó kezelési program elérhető. Például a Megálló Ház a József utcában, ami nehéz sorsú fiatalok komplex felépülését segíti. Tanodájuk van, felzárkóztatnak középiskolásokat, akik nem tudtak leérettségizni. A droghasználó fiataloknál gyakoriak a kezeletlen pszichiátriai zavarok, elérhető náluk pszichiáter is. Az okok között ott van a rosszul működő család, és a Megállóban a szülőkkel is foglalkoznak, a családtagok közötti érintkezéssel.

Az önkormányzat, a JSZSZGYK pedig nemrég nyitotta meg a Spirál Felépülés Központot, „meglátogattam őket, ott is színvonalas ellátást kaphatnak a rászorulók”.

Senki nem megy oda segíteni a földön fekvő szerhasználóhoz

„Gond az, hogy azok közül, akiknek szükségük lenne rá,

mondta Sárosi Péter. Az Auróra utcai rendelő addiktológiai gondozójába, ami a hatodik emeleten van a pszichiátria és a bőrgyógyászat közé beszorítva, elsősorban alkoholbetegek járnak. A szégyen-függőség spirálban élő szerhasználó ide nem fog besétálni, a harmadik pillért jelentő ártalomcsökkentéshez ezért kellenek könnyen hozzáférhető programok is. Ilyen például az, amikor szociális munkások mennek oda az utcán mindenféle állapotban ücsörgő emberekhez, és dolgozni kezdenek velük azon, hogy bejussanak az ellátórendszerbe. „Ez az, ami teljesen hiányzik a kerületben. És ez azért van, mert 2014 óta, amióta a Kék Pontot elüldözték, ezt a dolgot senki sem csinálja.”

Az ilyen munkát végző Kék Ponthoz volt köthető a tűcsere is, ami egy közegészségügyi lépés. A steril tű biztosítása súlyos betegségeket előz meg, de ez a Kék Pont tevékenységének csak kis részét tette ki. „Szakemberként azt mondom, szükséges volna a tűcsere is, de nem én hozom a döntéseket. Sok hazugságot elhittek ezzel kapcsolatban az emberek, és a helyi politika ma sem támogatja, hiába szajkózza ennek ellentétét a kormánysajtó”, mondta Sárosi Péter.

Arról viszont szó van, hogy induljon olyan program Józsefvárosban, ami az utcán keresi meg a fogyasztókat, tanácsot ad nekik, hepatitiszre és HIV-re szűri, és kezeléshez segíti őket.

Kiszorulhatnak a város egyes részeiről a szerhasználók, de nem fognak eltűnni

A drogstratégia negyedik pillére a rendészet. Ez a leginkább neuralgikus pont a kerületben Sárosi szerint, mert állandó lakossági igény, hogy a rendőrség mindenhol jelen legyen és tisztítsa meg a köztereket a droghasználóktól. „A rendőrség meg azt mondja, nincs erre megfelelő forrása.”

Érdemes megnézni közéleti vitánkat, amin Sárosi mellett a rendőrkapitány is részt vett:

Senki sem akarja, hogy a lépcsőházában drogozzanak, ez érthető, a rendőrség munkáját hatékonyabbá kell tenni. „Tartós megoldás viszont csak úgy lehetséges,

Megértem, hogy sokan azt mondják, nem akarok ilyen gáz arcokat látni az utcán. Mégis, önmagában a rendészettel csak azt lehet elérni, hogy a város egyik vagy másik részéből kiszoruljanak, de ettől még nem fognak eltűnni, nem fognak felszívódni az aszfaltba”, magyarázza Sárosi Péter, hogy mi is a rendészeti megoldások hátulütője.

Gond az, hogy egy-egy helyen nyíltan folyik a drogterjesztés – mi is láttunk ilyet a rendőrséghez közel, a Tolnai kertnél, amikor ott forgattunk –, mégsem történik semmi.

„Nyugat-Európában úgy sikerült a nyílt színi droghasználatot megszüntetni sok városban, hogy ún. felügyelt droghasználói helyiségeket hoztak létre, ahol a használó egészségügyi személyzet jelenléte mellett fogyasztja el a kábítószert. Nem kerül az utcára drogszemét, nincs utcai szerhasználat”, említett egy lehetséges megoldást Sárosi – ezeket hívja a Fidesz elborzadva belövőszobáknak –, de hozzátette, erre a magyar társadalom még nincs felkészülve és az önkormányzat sem. „De vajon arra fel van készülve, hogy a Pápa téren vagy a lépcsőházban drogozzanak az emberek?”

A gazdag függők nem nagyon vannak szem előtt

Sárosi Péter szerint fontos, hogy a lakosság megértse, nemcsak a rendőrségnek van itt feladata, hanem sok más szervezetnek is. „Kellene készíteni egy ún. ellátási térképet a VIII. kerületben, amit a lakosság is elérhet, hogy a drogügy átfogó szemléletét közelebb vihessük mindenkihez. Itt meg tudnák nézni, hogy milyen programok vannak, ezek milyen segítséget tudnak nyújtani, milyen szakemberek dolgoznak ott, és milyen szemléletben.”

Sárosit arról is kérdeztük, mennyire súlyos a helyzet Józsefvárosban. „A droghelyzet mindenütt súlyosabb, ahol nagyobb számban élnek, ha nem is mélyszegénységben, de a társadalom margójára sodródott emberek. A gazdagok között is vannak függők, de az kevésbé látványos, az erős szociális hálójuk többnyire megfogja őket. A kevésbé vagyonos embereknél ez a háló hiányzik, könnyen kikerülnek az utcára, és súlyossá válik a függőségük is.” Józsefváros, bár a helyzet a dzsentrifikáció miatt változik, a fővároson belül még mindig eléggé érintett.

Magyarországon a kábítószer-használat a népesség arányát tekintve az Európai Unió alsó harmadában van, viszont

Felmérések szerint a budapesti lakosság több mint 22 százaléka próbált már herbált/biót (dizájner drogot). Sárosi azonban úgy véli, a helyi KEF-nek nemcsak a II. János Pál pápa téri dizájnerdrog-használóval kell majd foglalkoznia, hanem az alkoholbetegekkel is.

Tudományos értelemben ugyanis minden drog, ami a központi idegrendszer működését befolyásolja és tudatállapot-módosítást okoz, tehát a koffein, a nikotin és az alkohol is.

„Most hirdette meg a kormány a kocsmaprogramot, egymilliárd forintot osztanak szét vidéki kiskocsmák között. Ha ezt az egymilliárdot ráköltenék az addiktológiai ellátórendszerre, abból nagyon sok jó dolgot lehetne csinálni”, jegyzi meg Sárosi Péter.

Nyitókép: Pexels