A február óta tartó háború miatt sok millióan menekültek el Ukrajnából, főleg nők és gyerekek. A haza kényszerű elhagyása, szeretteik elvesztése, hiánya,
az idegen környezet – főleg úgy, hogy a visszatérés ideje bizonytalan – a gyerekekre is iszonyatos lelki terhet ró.
Az új országba való integrálódásuk sikeressége nagyban függ az őket fogadó nevelési-oktatási intézmények felkészültségétől, kompetenciájától is.
Vannak iskolák, melyek alkalmazkodva az elmúlt évtizedekben zajló migrációs hullámhoz, már a pedagógiai programjukban is külön pontba szedték a magyarul nem beszélő gyerekek fogadásával kapcsolatos koncepciójukat, azonban nem ez a jellemző. Pedig a köznevelési törvény szerint a menekült státuszú gyerekekre is a Magyarországon érvényes tankötelezettség vonatkozik, és a magyar állampolgárokkal azonos bánásmód illeti meg őket.
A nyelv is áthidalható akadály
A Google-fordító igazán jól jön, a diákok előszeretettel használják, hogy szót értsenek egymással, de a szülőkkel való kommunikációban, az adminisztrációs elakadásokon is sokszor átsegít – osztja meg velünk tapasztalatát Farczádi Bencze Tamás, a Deák Diák Ének-zenei Általános Iskola igazgatója.
Már 13 ukrán gyerek jár az iskolájukba. Több olyan családot fogadtak, ahol kizárólag ukránul beszélnek, de a szülők és gyerekek részvételével zajló felvételi beszélgetések olajozottan mentek, mert az iskola titkárságán dolgozik oroszul beszélő kolléga – mondja Farczádi. (Tolmácsot máskülönben a tankerület lenne köteles biztosítani ilyen esetekre.)
„Megrázó a családokkal beszélgetni. Kérdeztem a gyerekeket, mi lesz az első dolguk, ha visszatérnek, s rendszerint azt válaszolták: megölelem apát, meglátogatom a nagymamát.”
A Deák Diák pedagógiai programja is hiányos a külföldi diákok oktatását illetően, ám tapasztalatuk bőven akad, az ukrán diákok mellett tanulnak itt venezuelai, afgán,
nigériai, kínai gyerekek is. Az idegen ajkúak, így az ukránok nevelésére, oktatására nem problémaként, hanem kihívásként tekintenek. „Ezeknek a gyerekeknek nem fizikát és történelmet kell tanítani, elsőként meg kell tanulniuk Magyarországon élni magyarul. Ha ezt el tudom fogadni mint pedagógus, nem ér kudarc, mert nem várok el olyat a diáktól, amire még nem képes. Nem kell varázsolni.”
Heti 5 nyelvóra az előírás
A gyerekek osztályba sorolása éppen ezért úgy zajlik, hogy abba az évfolyamba kerülnek, amit utoljára elvégeztek és bizonyítványt szereztek róla az anyaországban, tehát évismétlők lesznek. A tapasztalat szerint minél kisebbek a gyerekek, annál könnyebben ragad rájuk a nyelv. Részt kell venniük a tanórákon, ám délután heti öt egyéni nyelvórát is biztosítanak számukra.
Erre az állam biztosít havi bruttó 130 ezer forintos bérpótlékot tanáronként, a feladatot vállaló pedagógusokkal a tankerület külön szerződést köt. Az ukrán gyerekek oktatásához kapcsolódó tréningek és továbbképzések is elérhetők, az iskola tanárai élnek is a lehetőséggel. A józsefvárosi iskolák egymás közt is kicserélik tapasztalataikat.
A türelem a kulcs
Egy osztályba legfeljebb három ukrán tanuló kerül, többet nem bír el a rendszer, mert a speciális törődés, amit megkövetel a jelenlétük, túlságosan lassítaná a tanítási-tanulási folyamatot. Hogy az osztályközösség hogyan fogadja a jövevényeket, abban nagy szerepe van a pedagógusoknak.
A gyerekek nyitottak és segítőkészek, nagy többségükben empatikusan fordulnak társaik felé.
„Persze vannak helyzetek, amivel nem tudnak mit kezdeni. Az egyik elsős nem értette, hogy ukrán osztálytársai miért nem mennek a helyükre, miután a tanító magyarul ezt kérte az osztálytól, és dühösen vonta kérdőre őket. A tanító néni közbelépett, és elmagyarázta, türelemre és időre van szükségük.”
A gyerekek máskülönben egymástól tanulják a legtöbbet. Az egyik harmadikos ukrán kislánynak a csajszi szót tanították meg először a társai – meséli Farczádi.
Nyitókép: Ványi Ákos
