Február 23-nak kellene lennie a romák elleni sorozatgyilkosság – vagy ahogy az aHangon látható petíció kezdeményezője, a Roma Sajtóközpont (RSK) és az ötlet támogatói fogalmaznak –, a romák elleni terrortámadás emléknapjának.
2008 júliusa és 2009 augusztusa között Kiss Árpád, Kiss István és Pető Zsolt, valamint a később csatlakozó Csontos István összesen 5 megye 9 településén támadtak meg lőfegyverrel és Molotov-koktéllal romákat, pusztán azért, mert romák voltak. Tettüknek hat halálos áldozata lett: Balogh Mária, Csorba Róbert, az akkor 5 éves ifj. Csorba Róbert, Kóka Jenő, Nagy Tiborné Illés Éva és Nagy József. A 2013. augusztusi ítélet az első-, másod- és harmadrendű vádlottat tényleges életfogytiglani szabadságvesztést, míg a negyedrendű vádlott, Csontos 13 év fegyházbüntetést kapott, ő 2022. augusztus 20-án szabadult. Ugyanakkor az ügyben maradtak megválaszolatlan kérdések.
„Robi húszéves, felnőtt életének elején, tele reménnyel, tettvággyal. Nemrég megismerkedett valakivel, de szüleinek még nem meri szerelmét bemutatni. Talán így beszélhetnénk ma Csorba Robikáról, de nem tudunk. Tizenöt éve mindössze ötéves volt, amikor
apja karjaiban agyonlőtték az apjával együtt.
Gyáva gyilkosai könnyedén eliszkolhattak, mert egy utca legszélső házában élt” – olvasható a petíció szövegében.
A támogatók (számos közéleti személyiség, civil szervezet) és az RSK úgy látják, a terrortámadás feledésbe merült: „Magyarország második világháború utáni legsúlyosabb terrorcselekménye 15 év után feledésbe merült. Mintha meg sem történt volna. A ma 15 éves gyerekek túlnyomó részének fogalma sincs róla, hogy születésük idején százezrek éltek rettegésben, mert senki nem tudhatta, hogy éppen ki lesz a következő áldozat. A tananyagokban, a médiában, a közbeszédben nagyítóval kell keresni egy-egy információmorzsát az évezred legnagyobb magyar tragédiájáról!”
Ez pedig még jobban növeli a tragédia súlyát: „Mi, magyar honpolgárok és szervezetek hisszük, hogy a legnagyobb tragédiák akkor válnak még súlyosabb veszteséggé, ha nem tanulunk belőlük. Meg kell értenünk, hogy mi vezetett odáig, hogy
egy terrorcsoport több mint egy éven keresztül szinte havonta indíthatott támadásokat anélkül, hogy elkapták volna őket!
Szembe kell néznünk azokkal a társadalmi viszonyokkal, amelyek megágyaztak egy, a magyarokat bőrszín alapján szétválasztó bűncselekmény-sorozatnak! Fel kell dolgoznunk a támadások és a rettegés okozta traumákat, amelyek még most is az elhallgatás palástjában rejtőzködnek!”
Az emlékezést és feldolgozást egy emléknap kijelölése segítené: „Meggyőződésünk, hogy a jelenkor egyik meghatározó tragédiájának a hivatalos emlékezetpolitikában van a helye, hiszen csak ez által biztosítható az események méltó feldolgozása és emlékezete. Csatlakozz hozzánk és követeljük együtt a Magyar Országgyűléstől, hogy nyilvánítsák a Romák Elleni Terrortámadás Emléknapjává a tatárszentgyörgyi gyilkosság évfordulóját, február 23-át!”
Nyitókép: Huszár Boglárka
