Az avatáson Kőszegi Edit filmrendező, a KuglerArt Szalon és Galéria vezetője felidézte első találkozását Fátyol Tivadarral. „Ebben a házban ismertelek meg, a világfesztivált rendezted, és ide jöttünk fel hozzád Péterrel. Már akkor elvarázsoltál; a falon Péli-, Dilinkó-, Szentandrássy-, Bada Márta-, Szécsi Magda-festmények, és te meséltél róluk, egymást követték az anekdoták. Világos volt, hogy neked ez küldetés,
a roma kultúra fantasztikus értékeinek a megismertetése.”
Kőszegi Edit hozzátette, hogy minden filmjükbe bevonták, kikérték a véleményét. „Na és a Rádió C! Az a sok fiatal, akiknek egyszerre voltál a tanára, haverja, barátja, a papája, akikkel egy igazi, remek, családias közösséget hoztatok létre és sugároztátok ezt az éterbe” – emlékezett vissza, majd meghatóan személyes hangon fejezte be a beszédet: „De egy dolgot nagyon elsiettél,
és most itt állunk nélküled.
Nagyon, nagyon hiányzol, nagyon, nagyon szeretünk, és mindent nagyon köszönünk neked. Úgy érzem, nagy buli lesz ma este az égi kávéházban.”
Molnár István Gábor, az újpesti Rácz Gyöngyi Közösségi Központ vezetője is egy történetet mesélt el az összegyűltek előtt. „A 90-es évek elején országszerte cigány filmklubokat szerveztem. Egyik ilyen nap a pár hete átvett jogosítványommal, a te Citroëneddel, Lakatos Menyhérttel és Kovács Józseffel felszerelkezve vágtunk neki a vidéki útnak. Nekem azt mondtad: »Ha van jogsid, megnyerted a vezetés élményét!« Pislogtam, mint hal a szatyorban. Erre Menyhért rákontrázott: »Nemzeti kincseket szállíthatsz! Hát te akartad, hogy mi is menjünk.« Leizzadtam. Lelki szemeim előtt a végzetes közúti balesetről szóló holnapi sajtóhír: Ismeretlen kezdő sofőr a vétkes, elhunytak a cigány kultúra zászlóshajói.
Tovább nem volt időm izgulni, mert te már beültél az anyósülésre, Menyhért és Kovi hátra. Jó, hogy délelőtt indultunk, mert odafele és visszafele is sikeresen eltévedtünk. Köszönhető nagy költőnknek, aki a folyamatos szavalástól folyton megszomjazott. Búfelejtők és kispiszkosok, vendéglők és komolyabb helyek váltották egymást. Menyhértet, a nagy írót mindenhol felismerték. Jellegzetesen formázott szakálláról és a homlokán nőtt indiai anyajegyről. Biccentettek vagy köszöntek úton-útfélen. Közös filmeteket, az Átok és szerelem címűt vetítettük. A jól sikerült közönségtalálkozó után szintén betértünk egy üzletbe, ahol kis csapatunkat meglátva előbb tust húzott a vendéglő prímása, majd a Zöld szalagos a kalapom című nagy sikerű dalodba kezdett. Te meg olyan tivadarosan, halkan megjegyezted: »Azért ott vagyok még fent a plakátokon!« Ott vagy, így lassan harminc év után is.”
Iványi Gábor metodista lelkész szeretettel gondolt vissza Fátyol Tivadar személyiségére, művészi pályájára. Elmondta, talán kevesen tudják, hogy a kétezres évek elején beiratkozott a teológus szakra, és ugyan nem végezte el, valószínű, hogy az elkezdett tanulmányoknak szerepe volt abban, hogy két évvel később részt vett a Tegyetek tanítványokká minden népeket című riportfilm elkészítésében.
Kalla Éva író, újságíró, lapunk állandó szerzője, a zeneszerző özvegye arra a kérdésre, véleménye szerint várható-e a jövőben nagyobb figyelem a többségi társadalom részéről a roma kultúra iránt, röviden elmondta, hogy bízik benne, hiszen számos művészt mutathat fel a cigányság, akik a roma kultúra mellett a magyar kultúrában is maradandó értékeket teremtettek.
Az emléktábla tervezője Kállai András, finanszírozója Sztojka Attila roma kapcsolatokért felelős kormánybiztossága volt. A Józsefvárosi Önkormányzat részéről Pikó András polgármester és Erőss Gábor alpolgármester segítette elő az engedélyezési eljárást. Az eseményen Reményi Géza és Oláh Albert zenekara játszott. Az emléktábla-avatás időpontja nem véletlen: Fátyol Tivadar július 23-án lett volna hetvenéves.
Fotók: Mile Máté
