„Nagyon jó volt látni és beleélni magunkat abba, hogyan harcoltak annak idején a velünk egyidős fiatalok azért, hogy mi most itt lehessünk szabadonk” – mondta Sándor, a Deák Diák iskola 8. osztályos tanulója, miután társaival együtt részt vett a Független Színház (FÜSZI) Mi vagyunk ’56! előadásában a Corvin közben, október 22-én. „Tök jó volt, hogy régen a hazánkért és a szabadságért így harcoltak. Én is harcolnék érte” – tette hozzá a mellette álló társa, Brendon.
„A gyerekek tanulnak 56-ról történelemórán, de a tankönyvekben olvasható leírás száraz anyag. Megérteni akkor fogják azokat az embereket, akik harcoltak a szabadságunkért, amikor átélnek egy ilyen előadást” – mondta lapunknak Varga Dániel, a Független Színház színésze.
A Mi vagyunk ’56! majd egyórás interaktív színdarab 1956. október utolsó napjaiba, a Corvin köz forradalmi eseményeibe repíti vissza a nagyérdeműt, miközben olyan kérdések felvetésére késztet, minthogy mi az a szabadság, mit jelent szabadnak lenni, s mit tesz kockára az, aki fegyvert ragad, hogy szembeszegüljön egy elnyomó hatalommal.
„Álljatok egy nagy körbe, a kör középpontjától egyenlő távolságra: ez a demokrácia. Visszautazunk az időben 68 évet, kapaszkodjatok egymásba, nehogy lemaradjon bárki, vigyázzatok egymás testi épségére!” – az instrukció Szegedi Tamás András rendezőtől érkezett. Visszaszámolt 3-tól 1-ig, és indult is a játék.
Elsőként Varga Dávid lépett színre Kóté Sörös József szerepében. „Tán ti vagytok a forradalom?” – szegezte a gyerekeknek a kérdést. Választ nem várt, már nyomta is a kezükbe a nemzetiszín lobogót és az élelmiszerekkel teli kosarakat. Kisvártatva megjelent a 17 éves Máriát (Szabó Ilonát) alakító Farkas Ramóna, aki azonnal fegyvert osztott, majd lőgyakorlatot tartott a gyerekeknek. Itt csatlakozott be a színdarab harmadik főszereplője, Hrozova Erzsébet diplomás ápolónő, őt Nemcsók Nóra jelenítette meg, majd jött Dilinkó Gábor, akit Csányi Dávid játszott.
Megjáratták a gyerekekkel a Práter utcai „képzelt” bázist, aztán visszatértek a Corvin közbe.
Menekültek, védekeztek, tanácskoztak, gránátot vetettek, lőttek.
Külső szemlélőből a darab szereplőjévé váltak: bevonódva a játékba egy szempillantás alatt a harctéren találták magukat, ahol mindannyiuk életéért és szabadságáért küzdő forradalmárok lettek.
A varázslat a drámajáték eszközeinek és a színészi alakításoknak köszönhetően megtörtént, bár a díszlet minimális volt, a játéktér pedig nem vált külön a jelentől. A színészek szenzációsan tartották kézben az előadást, a nehezített „színpad” ellenére sem estek ki a szerepükből, emellett figyeltek arra is, hogy a gyerekeket benntartsák, ha kell, visszahúzzák a játékba.
„Azok a gyerekeim, akiket arra is hiába kérek, hogy fogják a kezükbe a tollat, most szó nélkül hajtották végre a feladatokat, amiket a színészektől kaptak” – mondta a gyerekeket kísérő osztályfőnök, Heim Andrea. „A jelenetnél, amikor a Práter utcában az egyik színész rájuk kiabált, hogy ereszkedjenek térdre és tegyék fejükre a kezüket, egy darabig nevetgéltek, nem akarták megcsinálni. Ám amikor másodjára is rájuk kiáltott, már mindannyian letérdeltek. Akkor azt vettem észre, hogy szemmel elkezdtek keresni, kissé megilletődtek. Magával ragadta az előadás a gyerekeket, többeket teljesen beszippantott.”
Az előadás utolsó mozzanatában a 4 főszereplő kiterítve feküdt a tér kellős közepén, a gyerekek körbeállták őket és ismét feltűnt Szegedi Tamás András. „Ezek az emberek az életüket, az egészségüket, a fiatalságukat áldozták a forradalomért. Mégsem olvashattok róluk a történelemkönyvekben. Hunyjátok be a szemeteket és gondoljatok bele, ti miért áldoznátok fel a fiatalságotokat, mi az, ami ilyen fontos számotokra.” Majd újra arra kérte őket,
kapaszkodjanak össze és térjenek vissza a jelenbe.
Az előadás végeztével a gyerekek átmentek a FÜSZI Páva utcai kulturális terébe, ahol másfél órás műhelyfoglalkozáson vettek részt. Itt a frissen szerzett élményeik és az ehhez kapcsolódó érzéseik, gondolataik, kérdéseik kibeszélésére került sor. „Fontos, hogy amit láttak és megéltek, azt fel tudják dolgozni. Ahogyan az is fontos, hogy meg tudjanak nyilvánulni: elmondhassák a véleményüket, vitatkozzanak is akár” – mondta Farkas Ramóna. Szerinte ugyanis így indulhat el párbeszéd a történelmi traumáinkról, amik hatnak azokra is, akik nem élték át azokat.
A darabot a FÜSZI színészei 2020-ban írták. „Mielőtt kirobbant a covid, volt egy nemzetközi rendezvény nálunk, aminek a középpontjában roma hősök voltak. Akkor raktuk össze ezt az előadást, emléket állítva az 56-os roma harcosoknak” – mondta Szegedi Tamás András.
Bár nem teljes történelmi hűséggel jelenítik meg a karaktereket az előadás során, a szereplőik valóságos emberek voltak, akik együtt harcoltak 1956 októberében.
Fotók: Karancsi-Albert Rudolf
