A szervezet régebbi tagjai számára emlékezetes pillanat volt, amikor Albert Zsuzsa és Juhász Mária, 2 energikus nyugdíjas érkezett hozzájuk és segítséget ajánlottak. Az akkoriban induló, kisszámú munkatárssal dolgozó egyesület főként önkéntesek közreműködésére támaszkodott.
A hölgyek lendülete és elszántsága azonnal meggyőzte a szervezetet arról, hogy kiváló választás lesz rájuk bízni a raktár vezetését. Pár nappal később meg is kapták a kulcsokat ahhoz a Kőbányán, egy vadregényes iparterületen található 74 négyzetméteres raktárhoz, ahol azóta is folyik az adományok gyűjtése – bútoroktól háztartási gépeken át építőanyagokig.
Albert Zsuzsa és Juhász Mária számára különösen motiváló volt, hogy valódi felelősséget kaptak, nem pusztán segédmunkát, hanem a raktár teljes működtetését. A 2 önkéntes nulláról építette fel az egyesület adományfogadási rendszerét. Hetente végezték együtt az adományok átvételét és rendszerezését egészen 2023 végéig, amikor Juhász Mária betegsége megakadályozta a közös munka folytatását. Albert Zsuzsának és az egyesület minden tagjának mély fájdalmat okozott, hogy Juhász Mária 2024 tavaszán elhunyt.
Albert Zsuzsa ennek ellenére elkötelezetten folytatta a közös munkát egyedül további 2 éven át, így válhatott önkéntessége majdnem egy évtizedes időszakká.
A díjazott korábbi könyvtárosi múltja meglátszik munkamódszerén: példásan részletes nyilvántartást vezetett az adományokról. Szerepe messze túlmutatott a raktárosi teendőkön. Rendszeres résztvevő volt a szervezet stratégiai megbeszélésein és jövőbeli terveinek kidolgozásában, így jelenléte az egyesület egészének működését formálta. Ahogy megfogalmazta,
„ami ebben nagyon vonzó volt, hogy komolyan számítottak ránk,
nem kisegítő feladatot láttunk el, hanem valami komolyabbat”. A szervezet kedvező helyzetben van, rengeteg felajánló támogatja őket értékes adományokkal, bár a szűkös raktártér miatt válogatniuk kell. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy a lakásba költözők egy komplett otthont kapnak, minden apró részlettel együtt.
„Nagyon nagy érzés, amikor egy lakást a szekrénysortól a kiskanálig bebútorozva tudunk átadni. Engem az önkéntes munka vállalására az a vágy vezetett, hogy másoknak tudjak segíteni, és az egyesületnél végzett önkéntességben azt szeretem nagyon, hogy a felajánlók segítségét tudjuk eljuttatni a bérlőknek”
– mondta Albert Zsuzsa.
Az év végére úgy döntött, hogy befejezi a komoly fizikai terhet jelentő raktárosi tevékenységét. A téli hónapok fagyos körülményei az ipari területen különösen nehezek voltak.
Az Önkéntes Központ Alapítvány elismerése, amelyet Albert Zsuzsa és egyben Juhász Mária emléke is megkapott, ennek a hosszú éveken át tartó, áldozatkész önkéntes munkának a gyümölcse. Az alapítvány a díj alkalmából egy kisfilmet is készített Albert Zsuzsáról.
Az Utcáról Lakásba! Egyesület a mai formájában nem jöhetett volna létre Albert Zsuzsa és Juhász Mária nélkül. Munkájuk és az elismerésük arra ösztönöz, hogy az önkéntes tevékenységen keresztül megvalósulhasson a gyakorlatban is a szolidaritás, és egyre többen juthassanak otthonhoz, miközben a társadalom is összetartóbbá válik.
Az ULE nyugodt pihenést kíván Albert Zsuzsának családja körében, és bízik benne, hogy példája további embereket inspirál arra, hogy önkéntesként szolgálják közösségüket.
Fotó: Gerőcs Péter
