Probléma azért is, mert azóta lakhatási válság sújtja a nagyobb városokat, köztük Budapestet is. Az albérletárak az egekbe szöktek, egy átlagos keresetnek több mint a felét viszi el a bérleti díj és a rezsi, így képtelenség az ilyesfajta lakhatási nehézségek spiráljából kitörni. Megtakarításra nincs lehetőség, hó végén már csak „sokadika” van, és a nadrágszíjat összehúzva várják sokan a fizetésnapot.

Ezen kíván változtatni a Fővárosi Önkormányzat az Otthon, mindenkinek – Fővárosi stratégia az otthontalanság és a hajléktalanság csökkentéséről című dokumentum elkészítésével, ami, reméljük, nem vész el az asztalok és fiókok bürokratikus dzsungelében, hanem cselekvésre, eredményre vezet majd.

A dokumentum a fogalmat kibontva, körbejárva, a szemléletváltást sürgetve építi fel a rendszert:

• A lakhatáshoz való jog
• A hajléktalanság értelmezése
• Szemléletváltás
• Elsőként lakhatás
• A Fővárosi Önkormányzat szerepe
• Tényekre alapozott közpolitika-alkotás
• Érintettek részvétele
• Szakmai párbeszéd

A részletes és alapos dokumentum terjedelméből fakadóan véleményezésre kevésbé alkalmas (tegye fel a kezét, aki szabadidejében 101 oldalas tervezeteket olvasgat), mégis kiváló arra, hogy betekintést nyerjünk a Főváros szakpolitikai elképzeléseibe, hogyan látja például a a hajléktalanság társadalmi és társadalompolitikai kontextusát, a hajléktalanná válás megelőzését, az ellátórendszer kritikus pontjait vagy éppen a közterületi hajléktalanságot.

Különösen igaz ez Józsefvárosra, ahol kiemelkedően magas a hajléktalan emberek száma, a szállásokon éjszakázni kényszerülők vagy munkásszállókra kényszerültek aránya. (Ennek az aránytalanságnak a kompenzálására hozta létra a főváros a Szolidaritási Alapot, amelyből pluszforrások jutnak majd a kerületnek.)

Az általános gazdasági helyzet egyre nehezebb: az infláció nehezíti a családok megélhetését, akár a hajléktalanság kialakulásának kockázata is nagyobb lehet.

A több mint 10 év után frissített stratégia többek között ezeket a szempontokat veszi figyelembe, de megpróbálja használni az egyre terjedő részvételiség eszközeit is, hiszen június 13-ig mi magunk is véleményt mondhatunk a tervezetről ezen az e-mail címen: otthonmindenkinek@budapest.hu.

Persze felmerül az emberben a kérdés, hogy a leginkább rászorultaknak, az utcán éjszakázni kényszerülőknek, a gazdasági és lakhatási válság legsúlyosabb károsultjainak mennyire lesz lehetőségük, idejük, erejük a fővárosi önkormányzati 100 oldalas dokumentumát véleményezni, vagy mennyire lesz ez azoknak az ügye, akik leginkább a szem elől eltüntetve akarnák megoldani a hajléktalanok ügyét.

Márpedig jelenleg nem hangosak azok a hangok, amelyek áldozatként tekintenek a hajléktalan emberekre, nem pedig zavaró utcaképi elemként.

A kezdeményezés jó szándéka vitathatatlan, csak remélni lehet, hogy a fenti e-mail címre minél több konstruktív hozzászólás érkezik. Az pedig végképp kívánatos lenne, ha a véleményezés kiértékelése után elfogadott stratégia hamar a megvalósulás szakaszába lépne, és jobbra tudna fordulni azok sorsa, akiknek ebben a történetben a legnehezebb: a hajlék nélkül élő embereké.

Nyitókép: Huszár Boglárka