Melyek a rövidtávú tervei és céljai a Momentum új elnökeként?
Rövidtávú cél mindenképp az, hogy egy kicsit befelé figyeljünk. Ez a szervezet 5 éve folyamatosan kampányol. Volt nekünk egy olimpiánk, egy 2018-as országgyűlési választás, aztán 2019-ben az EP-választás, az önkormányzati választások, előválasztás… Nem volt ideje a szervezetnek önmagára. Én azt látom nagyon fontos feladatnak első lépésként, hogy befelé figyeljünk, majd leüljünk és meghallgassuk a tagságot, közösen alakítsuk ki, hogy mit gondolnak a világról, a Momentumról.
A Momentumban valójában mi sohasem definiáltuk, hogy kik vagyunk. Elmondtuk, hogy mi az a három alapérték, aminek mentén a politikáról gondolkodunk: a szolidaritás, a pozitív nemzetkép, és a teljesítményelvűség. Valójában
mindenki, aki jött a Momentumba, az belelátta a saját Momentumát ebbe a szervezetbe.
A következő három hónapban nagyon fontos feladatunk, hogy újra találkozzunk a tagjainkkal. Nagyon sokan kiábrándultak az április 3-i választások után, ugyanakkor nagyon sok az új jelentkező is, valószínűleg sokan most érezték úgy, hogy itt az idő. A régieket föl kell rázni, az újakat pedig integrálni kell. Egyébként meg beszélni kell arról, hogy hogyan tovább. Azt gondolom, hogy ez közösségi akarat, közösségi döntés kell legyen.
Szeretné-e jobbra kormányozni a Momentumot?
Nem. Abszolút nem. Úgy gondolom, hogy Magyarországon már nincs is értelme a jobb és a baloldali címkéknek. Mi a kezdet kezdetén is azt mondtuk, hogy sem bal-, sem jobboldali párt nem vagyunk. Középen állunk és értékek mentén politizálunk. Mondok erre egy példát. A középosztály megerősítése az elmúlt száz évben mindig klasszikusan jobboldali program volt, viszont Magyarországon jelenleg a középosztály nagyon súlyosan kezd lecsúszni, és ennek a megakadályozására tipikusan a baloldali politikák alkalmasak. Azt gondolom, hogy Donáth Anna hét pontban megfogalmazott helyzetértékelése, hogy az ország milyen állapotban van szerinte, tűpontos.
Függetlenül attól, hogy jobboldalinak vagy baloldalinak, progesszívnek vagy konzervatívnak, szocialistának vagy liberálisnak állítja be magát valaki, mi mindannyian egy nemzet részei vagyunk. Lehet, hogy a hogyant illetően vannak viták, de a cél csak és kizárólag egy lehe: egy sokkal boldogabb ország. Hozok egy személyes példát. Az unokaöcsém Hongkongban született, és ott is élt nagyon sokáig. Egyszer, olyan 11 éves kora körül meglátogatott, és azt kérdezte tőlem a metrón, hogy
itt miért ilyen szomorú mindenki?
Amikor körbenéztem láttam, hogy mindenki lefelé figyel, aki ül, a saját ölét nézi. Egyszerűen az embereknek nincs idejük arra, hogy önmagukkal törődjenek. Folyamatosan a megélhetésükkel kell foglalkozzanak, ami ebben az országban nagyon nehéz.
Jelenleg látszólag durva DK-Momentum harc zajlik a két ellenzéki párt között. Mit gondol, ezt inkább megfékezni kell, avagy ez egy szükséges tisztítótűz?
A DK-Momentum kérdésre annyit mondanék, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja. 2019-ben lett egy közös megállapodás, közös megélése annak, hogy milyen módon lehet a jelenlegi rendszer ellen küzdeni. Ez pedig a koordináció és az együttműködés. Ez történt az önkormányzati választásokon is, és most, 2022-ben április 3-ig is. Mi azt gondoljuk, nem kell azzal terhelni a választópolgárokat, hogy a pártok bizonyos kérdésekben nem értenek egyet, ezeket házon belül kell rendezni.
A választópolgárnak az fontos, hogy a városok működjenek, hogy tisztaság és rend legyen.
Én pedig minden pártot arra buzdítok, hogy a 2019-es megállapodáshoz tartsa magát.
Mit gondol arról az állításról, hogy túl sok párt van az ellenzéken belül?
Túl sok a párt, szerintem nincs szükség az ellenzéki oldalon ennyi pártra.
Hogyan lehet működőképesebb és hatékonyabb az ellenzék? Ha megmarad az eddigi összefogás, vagy ha inkább valamelyik párt kinövi magát, és ő lesz az ellenzéki húzóerő?
Valamifajta együttműködés biztosan lesz a 2024-es önkormányzati választások során is. Szerintem ez a politikai akarat és a politikai realitás is. Nem állítom, hogy mind a hat pártra szükség van, mert egész egyszerűen nincs erre hely. A mostani összefogás egyébként bizonyos helyeken nagyon jól működik. Meg lehet találni a közös pontokat. Meg kell látni az embert a logó mögött. Én az I. kerületben voltam alpolgármester, ott a munkakapcsolatok baráti kapcsolatokká alakultak át, függetlenül attól, hogy ki melyik politikai közösségből jött. Nyilván ebben az összefogásban a hat párt hatféle világnézettel rendelkezik: zöldek, radikális baloldaliak, liberálisok, konzervatívok, tehát sok fajta elem. De ahogy korábban is mondtam,
van egy közös célunk, ez pedig az, hogy egy boldogabb országban éljünk.
A nap végén pedig a választói akarat fogja eldönteni azt, hogy ehhez egy, három vagy épp hat párt kell.
A Momentum jövőjét a néppártosodásban és a tagbővülésben látja inkább, vagy abban, hogy legyen egy szűkebb kör, ahol minden tagnak jelentős szerep jut?
A Momentum most egy szélesebb társadalmi réteget fed le a tagságát tekintve. Nagyon sokan beléptek, több ezren, és mindenki hozta a saját gondolatát a Momentumról. Ebből adódóan nagyon széles választói réteg tagjai vannak jelen a Momentumban. Azt kell elérnünk, hogy ezek a választói rétegek úgy is érezzék, hogy képviseljük őket. Ha ez egy néppárti fordulat, akkor hívhatjuk így is, de én nem élnék ezzel a kifejezéssel.
Az állításom az, hogy az ország minden emberének érdeke, hogy jobban éljen, olyan országban, ahol nem arról szól a napi kommunikáció, hogy aki nem azt gondolja az országról, amit kormány, az hazaáruló. Hagyni kell egymást élni. Nekem meghatározó rész az életemben, hogy az
a fideszes kommunikáció, ami 12 éve van, olyan mint a rozsda. Szépen lassan vérmérgezést okoz. Lassan öl.
És ez a kommunikáció sajnos beférkőzött a családok közé is; családokat oszt meg a politika. Szerintem ez nemcsak egészségtelen, de nem lehet valójában egy kormánynak vagy pártnak sem érdeke az, hogy ennyire megosztó politikával operáljon. Végül is a kormánynak az a dolga, hogy – függetlenül attól, hogy kik szavaztak rá –, a teljes nemzetet képviselje.
Milyen a kapcsolata a fővárosi Momentum-frakcióban ülő Pikó Andrással?
Szerintem nagyon jó, én nagyon kedvelem a polgármester urat. Többször is volt szerencsénk az előválasztás alatt találkozni és beszélgetni VIII. kerületi kérdésekről.
Egy korábbi interjúban, még egyéni jelöltként, azt nyilatkozta nekünk: „Feladatom is az, hogy minél jobban megismerjem ezt a környéket”. Ezt most is így gondolja, vagy azóta új idők járnak?
Így érzem, és persze nem családi okokból. – képzelje, én sem tudtam sokáig, hogy a nagyapám a nyolcadik kerületben élt. Feladatomnak látom azt, hogy a nyolcadik és a IX. kerületben, de az V. és az I. kerületben is jobban megismerjem a helyi civil szervezeteket. Szeretnék velük közös munkát kialakítani.
Első parlamenti felszólalásában többek között a Fideszben jelenlévő elfogadhatatlan erkölcsi deficitről is beszélt. Mit gondol, a Momentumban teljes mértékben oda tudnak figyelni arra, hogy mindenki a maximálisan elvárható erkölcsi szintet megütve politizáljon és éljen?
Erre kötelező odafigyelnünk. Hiszen akkor tudunk hitelesek maradni, ha magunk között nem tűrjük meg az ilyenfajta politikát, politikai kommunikációt, gondolkodást.
Azt gondolom, hogy minden politikusnak államférfinak vagy államnőnek kell lennie, kiváltképp azoknak, akik a parlamentbe kerülnek és honatyává válnak. Egy államférfi vagy államnő nem engedheti meg magának azt, hogy akárcsak a gyanúja fölmerüljön vele szemben, hogy nem azon az erkölcsi alapon áll, amin állnia kellene.
Miért kezdett el politizálni?
Érdekesmód ez relatíve egyszerű kérdés. Nekem az édesapám MDF-alapítótag volt Székesfehérváron. Úgy nevelt föl, hogy azért kell foglalkoznom a közélettel, mert a közélet akkor is foglalkozik velem, ha én nem foglalkozom a közélettel. Ha már van egy ilyen aszimmetrikus szituáció, akkor azt ki kell egyenlíteni, és foglalkozni kell a közélettel. Adott esetben pedig, ha az embernek lehetősége van rá, formálnia is érdemes.
Ezek szerint ön formálja?
Rajta vagyok.
