Tanárnak lenni a mai Magyarországon nem éppen kifizetődő, főleg nem a közoktatásban. A pedagógusok megbecsültsége soha nem látott mélységbe zuhant. A tényekkel igazolható megállapítás, miszerint a gyerekeink jövője az oktatás minőségétől függ, mintha súlytalan lenne. Rengeteg a pályaelhagyó, a fiatalabb generációk jellemzően már be sem állnak a diploma megszerzése után tanítani. Gyakori tapasztalat ugyanis, hogy más, alacsonyabb képzettséget igénylő állás is sokkal jobb perspektívát kínál. Mégis, milyen lenne, ha egy tanár számára biztosítva lennének a szükséges eszközök, erőforrások, és az energiáit nem felesleges adminisztráció emésztené fel? Mutatunk egy példát.

Felsővezetőből tanár

Zoltai Kinga logisztika szakirányon végzett, és ahogy kijött a főiskoláról, az autóiparban helyezkedett el, az évek alatt folyamatosan képezte magát, több diplomát bezsebelt. Asszisztenstől a menedzseri szintig emelkedett a karrierje, 10 évig volt felsővezető. A pandémia rákényszerítette, hogy megálljon, és kívülről nézzen rá az életére. „Számot vetettem a hátrányaimmal: nő vagyok, anya vagyok. Emellett vezető pozícióban dolgozom, felelősséggel tartozom az embereimért, a munkámért, és ha mindent jól akarok csinálni, záros határidőn belül meg fogok hülyülni. Folyamatosan balanszíroznom kellett, és azt éreztem, mindig én szorulok háttérbe.” Elhatározta, váltani fog. Jelentkezett a Műegyetem közgazdásztanár mesterszakára.

Miért pont a tanár – elment az esze?

Egyetemista kora óta adott magánórákat, de családi kötődése is van a „szakmához”. „Édesapám elismert gépészmérnök volt, majd gondolt egy merészet, kiugrott a versenyszférából a közalkalmazotti létbe: tanítani kezdett, mellette voltak magántanítványai. Azt láttam, hogy van értelme annak, amit csinál, a tanítványai és a szülők is megbecsülik.”

Kinga az egyetem elvégzését követően tapogatózott: megtartotta a korábbi munkáját, és kereste a lehetőséget, hogy kipróbálja magát, lássa, egyáltalán tényleg ezt az új utat akarja-e. Egy tanodában önkénteskedett heti 1-2 órában, ahol matematikát tanított nehéz sorsú gyerekeknek. Hogy a klasszikus tanári pályába is betekintést nyerjen, beállt óraadónak oda, ahol a gyakorlatát végezte: felnőttképzésben logisztikát tanított.

Végül meghozta a végleges döntést, kilépett a korábbi kerékvágásból. Saját vállalkozást alapított. Magántanítványai ma már házhoz jönnek, matematika, logisztika, közgazdaságtan és német tantárgyakból vállal korrepetálást, mellette pedig egy alapítványi iskolában óraadó, középiskolás korú gyerekeket tanít. Bőven megvan a munkával töltött heti 55-60 órája így is, de sokkal jobban érzi magát. Főleg, mert nem a felesleges adminisztrációval leterhelt és alulfizetett tanárok életét kénytelen élni. „Hivatástudat van bennem, anélkül nem csinálnám. Számomra ez azt jelenti, ha este 11-kor rám ír egy diákom, hogy be kell adnia másnap egy feladatot, és épp akkor jutott eszébe, akkor is rendelkezésre állok. A gyerekek tudják, bármikor megkereshetnek, én ebből nem csinálok problémát. Én is rájuk kérdezek időnként, hogy jól haladnak-e, kell-e segítség. Nekem ez fontos, hogy a diákjaim sikeresek legyenek. Így van értelme ezt csinálni.” Minden korú diákot elvállal, de csak azzal a kitétellel, hogy látja, van motivációja. „A szülő hiába fizeti ki az óradíjat, hiába szeretné, hogy a gyereke jobb jegyeket kapjon, ha a gyerek viszont nem akar tanulni.”

Meg kell tanulni tanulni

Kinga gyakran fut bele abba a problémába, hogy a diák iskolai kudarcainak oka, hogy fogalma sincs arról, hogyan tudna a leghatékonyabban tanulni, milyen eszközökkel fejleszthetné magát. Úgy véli, még nagyobb gond, hogy ennek megtanítására a hagyományos oktatásban nem tudnak a tanárok időt biztosítani. Ráadásul az eszközkészletük is elavult, aminek oka az időhiány mellett a forrás hiánya is. „Az IKT eszközök (számítógép, mobil) nélkül már unalmas egy mai gyerek számára az oktatás. Az ő világukban, az ő nyelvük alapján kellene kommunikálni velük, úgy lehet érdekessé tenni az órákat, és elérni, hogy minél inkább bevonódjanak.” Kinga azt vallja, mindez munkás, sok energiabefektetést igényel, de megéri. „Az persze csak az egyik része a dolognak, hogy a tanár ismerje és megtanulja ezeket az eszközöket használni, ha már rendelkezik velük, de az is kell, hogy merje is használni őket. A tanítás-tanulás sikeres folyamatához motivált tanárokra van szükség.” Szerencséjére az alapítványi iskolában, ahol tanít, a lehetőségek adottak. Éppen ezért az ottani szellemiség mindenkit fejlődésre késztet: a tanárt és a diákot is.

Tanárnő, kérem!

Kinga a diákjaival tegeződik. Úgy vette észre, ez igenis partneri viszonyt hoz létre, és nem zárja ki a tiszteletet, viszont elősegíti, hogy a diákok könnyebben jelezzenek, ha valami problémájuk van. „A múltkor az egy tanítványom szólt, hogy túl kis betűkkel írok a táblára, nem látja. Hátramentem a padok mögé, majd konstatáltam, hogy teljesen igaza van. Fontos, hogy mert szólni, és így elkerülhettük azt, hogy lemaradjon.”

Feketeleves

Jelentkezett állami iskolákba is, de jellemzően már az állásinterjúkon kedvét szegték. Nem a kihívással volt baj, hanem a közeggel – mondta. „Volt olyan, hogy az intézményvezető végignézte az önéletrajzomat, és anélkül, hogy kérdezett volna bármit is, közölte, nekem valószínűleg fogalmam sincs arról, mit jelent a tanítás és az azzal járó felelősség. Nem hibáztatom a keserűségért, de számomra ezen a ponton véget ért az interjú, sarkon fordultam és eljöttem. Én tudtam, hogy közösségre vágyok, abban akarok dolgozni.”

Szolidaritás

A tanársztrájkkal, a követelésekkel totálisan egyet ért, részt is vett a mozgalomban. „A gyerekeink jövője múlik azon, hogy milyen oktatásban vesznek részt. Egy példát hadd mondjak. Egy szülőtársam feltette a kérdést a múltkor, ha a tanárnak nincs laptopja, miért nem vesz magának. Látni kellene végre, hogy a keresetéből nem futja, és az iskola sem tud rá forrást biztosítani. Nem úgy van az, hogy számon kérünk, de lehetőséget nem adunk.”

Nyitókép: Huszár Boglárka