Cseh Radika Veronika a Harminckettesek terénél található Százszorszép óvodában dolgozik 2021 júniusa óta. Kollégái tudják róla, hogy szabadidejében verseket ír, szeretik a költeményeit. Eddig két kötete jelent meg magánúton, de több pályázaton is nyert, néhány antológiába is bekerültek a művei, most pedig lehetősége kínálkozik rá, hogy második kötetét újból kiadja az Irodalmi Rádió. Ez a könyv már boltokban is kapható volna, ami hatalmas ugrás lenne a 25 éves költőnek.
Tragédia szülte kreativitás
Első kötetét egy tragédia inspirálta: elvesztette egy közeli barátját, aki vándorszekérrel járta a világot – 2018-ban a fiú ökrös szekere autóval ütközött Franciaországban, és meghalt (a hír a magyar sajtót is bejárta). Vera akkor kezdett el verseket írni, hogy a barát elvesztését valahogyan feldolgozza.
Életforgás
Egy út, egy nagy
Utazás, az életem
Sok kanyargós,
Ösvény vár folyton rám…
Sok sötét helyen át vezet,
Ez az út, de a végén,
Mindig ott vár rám a fény!
Amíg a fényhez érek,
Sok állomással
Kell még, szembenéznem
De az állomások
Azok a helyek,
Ahol egymásba
Botlunk, mi emberek.
Haladunk az úton,
Együtt egy darabon,
Hogy mást is láthassunk
De aztán megint,
„Magunk maradtunk.”
Egy szakaszon
egyedül viszi a
Sorsunkat tovább,
Az élet ösvénye,
Hogy aztán, újra
Eggyé válhassunk,
S a fényen túl,
Ott létezhessünk,
A még nagyobb fényben!
Két év múlva, 2020-ban újabb veszteség érte Verát, az egyik egy várandóssággal kapcsolatos, a másik, hogy vége lett egy nagy szerelemnek is. Illetve akkor még csak a kapcsolatnak, a szerelem tovább élt Verában még hosszú ideig, mostanra érzi azt, hogy talán elkezdte elengedni. Ezt az érzést is verseléssel tudta magában megszelídíteni: akkoriban költözött a Keleti pályaudvar mellé egy aprócska szobába, és amikor a covid miatt sok időt töltött egyedül, nagyon belelendült az írásba.
„Annyira jólesett kiírnom magamból ezeket az érzéseket, felszabadító volt”
– meséli.
Mostanában vidámabb témák foglalkoztatják, második kötete – bár nagy részben erről a szerelemről szól – az újabb kiadásra kiegészül néhány tavaszváró verssel, melyeket már nem a magány, hanem a természetben töltött idő és a tavaszvárás ihletett – az utóbbi időben mindennap tollat ragad.
Tavaszi újjászületés
Újjászületik a világ,
S vele együtt én is.
Új energiák, új vágyak,
Ébrednek most bennem…
A világra törnek, a
Lelkem legmélyéről
Tomboló érzések…
S átadom őket, a napfénynek.
Boldog, új energiák,
Vesznek körbe engem.
Legyen a te szíved is,
Tele boldogsággal,
S élj a szerelemnek!
„Az ember kizárja a külvilágot, és átveszi a gyerekek finom rezgését”
Harmadik kötetét Vera gyerekversekkel, mondókákkal szeretné megtölteni, és ebből még semmit nem akar megmutatni se a nagyközönségnek, se az óvodásainak. Majd ha teljesen összeállt a kötet, akkor viszont saját ovis csoportjának mutatná meg először, ők lesznek a tesztközönség, akkor válik kerek egésszé, ha ők is hallották a tartalmát. Ez eddig a legnagyobb kihívás, olyan verseket írni, amelyek a gyerekeknek is örömet okoznak, de a felnőttek is szeretnek.
Vera egyébként a harmónia és nyugalom otthonaként írja le az óvodát, ahol dolgozik. Azt állítja, hogy a gyerekzsivajhoz persze hozzá kell szokni, de olyan jó, amikor megérkezik, és „kizárja a külvilágot, átveszi a gyerekek finom rezgését”.
Édesanyja és nővére is óvónők, nővére Berlinben nyitott magánbölcsit, ahol Vera már kipróbálhatta, hogy jön ki a gyerekekkel, mielőtt belevágott volna a Waldorf óvónői képzésbe. Józsefvárosban aztán bedobták a mély vízbe, de júniusban lesz két éve, hogy az oviban dolgozik, és imádja, hogy nincs két egyforma napja. Mivel több autizmussal élő gyerek is van a csoportjában, gondolkodik rajta, hogy később elvégezze a gyógypedagógiát, érdekli ez a terület.
„Dallamként szólalnak meg bennem a versek”
Vera verseit olvasva határozottan feltűnik zeneiségük, ezzel egyetértve azt is kijelenti, hogy egy ideje dallamként szólalnak meg benne a versek. A képzésen, ahova jár, közösen faragnak egy lírát (húros, pengetős hangszer), így nagy álma, hogy egyszer ezen kísérve adhassa elő a verseit.
Mostanában, ahogy a gyerekverseit írja, leginkább Grecsó Krisztián inspirálja, de Radnóti Miklós költészete mindig is közel állt hozzá, úgy érzi, hasonló lelkiviláguk lehet a költővel. Érdekesnek tartja, hogy bár egy rég nem élő személyről beszélünk, akit sosem ismert,
„a versek, dalok által az ember valahogy megérti a másik lelkivilágát, a versek által tudok kapcsolódni a másik ember lelkéhez”.
Nézz az égre
Nézz az égre
A legszebb fényre,
Láss egy álmot,
S harcolj érte
Nézz az égre
A legszebb fényre,
S rájössz, hogy most
Minden rendben
Nézz az égre
A legszebb fényre,
Engedj el mindent,
Maradj a csendben
Nézz az égre
A legszebb fényre,
Láss egy álmot,
S tudd, hogy eléred.
Fotók: Huszár Bogi
