„Rengeteg nőt traumatizált a szülés. Bár az anyák egyre tájékozottabbak, egyre analitikusabban tudnak beszélni szülésélményeikről, de a bántalmak nem csökkennek, a durva kórházi sztorik köre csak növekszik. Egyre többen tudatára ébrednek, hogy mi történt velük, de csak ritkán tudnak elkerülni egy újabb negatív kórházi élményt” – mondja Palkó Borbála dúla, a Magyarországi Dúlák Egyesületének (MODULE) önkéntese.
A dúlák tapasztalt asszonytársi segítők, akik a várandós és szülő nőknek, valamint családjuknak érzelmi, fizikai és informatív segítséget nyújtanak a szülés előtti, alatti és a szülést követő időszakban, holisztikus szemlélet alapján.
Magyarországon a 90-es évek közepén először az otthonszüléseknél jelentek meg kísérőként dúlák, napjainkban már kórházi szüléseknél is jelen vannak. Az első kórházi szülésekre felkészítő dúlaképzést 2000 októberében a Napvilág Születésház hirdette meg. A tanfolyamot elvégző 11 dúla alapította 2001 tavaszán a Magyarországi Dúlák Egyesületét, melynek székhelye 2020-tól Józsefvárosban van.
Bori azt tapasztalta, szülés közben nehezítette a dolgát, hogy a kórházi személyzet azt sugallta felé, hogy nem kompetens. Előzetes tájékoztatás nélkül, ellentmondást nem tűrően hivatkoztak a helyi szokásokra.
Hasonló tapasztalatokról gyakran számolnak be először szülő nők. Ők még könnyen belesimulnak a rendszerbe, elhiszik, hogy a szülés nem az ő kompetenciájuk, hanem a kórházi személyzeté, és elfogadják, hogy ami ott zajlik a szülőágyon és környékén, az természetes és szükséges. A dolguk annyi, hogy tűrjék a fájdalmat, hiszen jószerével ezt hallják az édesanyjuktól és női felmenőiktől is – mondja Novák Julianna perinatális szaktanácsadó és dúla, a MODULE társelnöke. „Az orvoslás már számtalan eszközzel be tud avatkozni a szülés folyamatába, és ez gyakran meg is történik. Meg tudják indítani és gyorsítani tudják a szülést, van gyógyszeres fájdalomcsillapítás is. A szülészeteken jobbára órák, percek, centik bűvkörében zajlik a szülesztés, miközben a természet rendje nem képes érvényesülni.
A nőket gyakran tárgyként, a babákat pedig termékekként kezelik.”
Ezt támasztja alá, hogy a császármetszések aránya egyre nő, a hüvelyi szüléseké pedig csökken. „Nem egy császáros anyukától hallottuk zokogva, hogy ő nem is szült.”
A XX. század elején mindössze 5 százalék volt az intézményi szülések aránya, ez az 50-es évek közepére már 50 százalékra rúgott, a 70-es évek végén pedig szinte már csak azok szültek otthon, akik nem értek be a kórházba. Korábban, amikor a nők még otthon szültek, volt hitük és tudásuk is abban, hogy orvosi beavatkozás nélkül is képesek világra hozni a gyermeküket, mondja Novák Julianna. A szülés „tudományát”, tapasztalatát az idősebb generációk anyái, bábái adták tovább. Mára ez a tudás szinte teljesen elveszett.
„Az orvostanhallgatók még ma is azt tanulják az egyetemen, hogy az anyák nem tudnak szülni, ezért segíteni kell nekik.
Hogyan is tudna szülni egy nő hanyatt fekve, főleg a rákötözött kábelekkel? Ez természetellenes, egy elavult tudáshalmaz alkalmazása zajlik, ami nem akar kiveszni a napi gyakorlatból.”
A MODULE legfőbb célja éppen ezért az, hogy újra elhitessék a nőkkel: „a testük arra van kitalálva, hogy megfoganjanak, kihordják, megszüljék és szoptassák a babájukat”.
Kitűzött feladataik közé tartozik a dúlai tevékenységről történő tájékoztatás, annak támogatása és fejlesztése képzések szervezésével, és együttműködés mindazon szakmai és civil szervezetekkel, közösségekkel, akikkel hasonló célokért dolgoznak. Az egyesület tagjai maguk is képzett dúlák.
Júliusban nyílik meg a központjuk a nagyközönség felé. Havonta egy alkalommal ingyenes tájékoztató napot tartanak az érdeklődőknek, negyedévente pedig anya-magzat kapcsolatanalízis bemutatót. Lesznek klubfoglalkozások, amelyek fókuszában a szülésre, szülői szerepre, szoptatásra és hordozásra készülődés áll. Lesz babára várók klubja, filmklub és művészetterápiás műhely, mamafonó is. Csoportos szülésélmény feldolgozást és igény szerint gyászcsoportot is hirdetnek majd.
A MODULE címe Práter utca 30–32., az egyesület honlapja pedig itt található.
Fotók: Huszár Boglárka
