„Sokan tudják, hogy sem a jelenlegi fejlődés, sem a tárgyak és élvezetek puszta halmozása nem elegendő ahhoz, hogy értelmet adjon a létezésnek és az emberi szívet örömmel töltse el, mégsem képesek lemondani arról, amit a piac kínál nekik” – írta Ferenc pápa. A Föld védelme közös érdek, egyetlen esély a túlélésre, mert „ha pusztítjuk a teremtést, a teremtés fog minket elpusztítani!”. 

Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Corvinus Egyetem docense szerint jelenlegi gazdaságunk képtelen az ökológiai korlátok értelmezésére. „Ahhoz, hogy az ökológiai korlátokon belül maradhassunk, más logikára van szükségünk. Az eléréséhez szükségszerűen növekedési pályán tartó kényszereket ki kellene venni a rendszerből. A nemnövekedés (degrowth) irányzata arra keresi a választ, mit tehetünk annak érdekében, hogy beleférjünk a Föld eltartóképességébe” – mondta.

Hidvéghiné Pulay Brigitta, a PPKE Szent II. János Pál Pápa Kutatóközpont Teremtésvédelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa az újonnan megválasztott pápa, XIV. Leó kapcsán szóba hozta egy korábbi pápa, XIII. Leó 1891-ben kiadott Rerum novarum című enciklikáját. Ebben elsőként fogalmazódott meg a katolikus egyház azon igénye, hogy irányt mutasson a társadalom széles rétegeit érintő fontos témákban. „Akkortájt, a századfordulón a munkások jellemzően rossz körülmények között éltek és dolgoztak, a kapitalizmus legcsúnyább arca tárult fel, és ez ellen az egyház határozottan fellépett” – mondta, hozzátéve, hogy a környezeti válság első megjelenése a párbeszédekben valamikor a 70-es évek elejére tehető.

A első stockholmi konferenciára VI. Pál pápa küldött üzenetet, s felszólította az ott ülésező nemzetek tagjait, hogy vizsgálják felül a fejlődés fogalmát, tekintve, hogy egy olyan fejlődés, amely az emberek sokaságának és a természeti adottságoknak a kizsákmányolását hozza magával, nem valódi fejlődés.

Pogátsa Zoltán közgazdász, szociológus, habilitált egyetemi docens, a nemzetközi politikai gazdaságtan szakértője a növekedésre-nemnövekedésre eklatáns példát hozott. „Tegyük fel, azt tervezzük, hogy négyen megyünk nyaralni, és arról folytatunk vitát, melyik város legyen a célállomás, Barcelona vagy Prága. Valójában az igazi kérdés az, menjünk-e egyáltalán nyaralni? Egyre komolyabban felvetődik, mi van, ha úgy döntesz, hogy a szabadságodat a kertedben töltöd, elolvasod a régóta tervezett könyveket, hiszen ez is egy alternatíva. Hagyjuk már feltenni az embereknek a nagy kérdéseket is” – mondta.

Hidvéghiné Pulay Brigitta azt az álláspontot erősítette, hogy minél többet fogyasztunk, annál kevesebbet markolunk. „Az egyházi tanításokban a fejlődés minőségi fejlődést jelent. Az egyház is gondolkodik azon, hogy az emberi élet milyen dimenziója az, ahol fejlődést, növekedést érhetünk el. Az egyház a lelki, szellemi növekedésre fekteti a hangsúlyt, s ez végtelen. Az ember szellemi, lelki növekedésének terében úgy tud kiteljesedni, korlátlanul növekedni, hogy ezáltal nem éli föl a véges természeti erőforrásokat, s egyre csak gazdagabb lesz.”

Köves Alexandra kiemelte, hogy amit a nemnövekedés mond, az nem azzal egyenlő, hogy ne utazz. Olyan gazdaságra álljunk át, ahol az egészséghez nem az szükséges, hogy tíz napra elrohanjunk a világ másik pontjára. Gondoljuk át a munka fogalmát, az idő minőségi eltöltését. Úgy látja, magának a fogyasztásnak szükséges egy kicsit belassulnia ahhoz, hogy aztán az utazásunk ne túlfogyasztásos turizmus legyen.

Pogátsa Zoltán károsnak és rossznak tartja, amikor a zöldek arra szólítanak fel, hogy ne attól érezd jól magad, hogy túlfogyasztasz. „Az sem igaz, hogy az emberek nagy része a fogyasztástól annyira jól érezné magát. Én a magyar társadalomra messze nem mondanám, hogy túlfogyasztana. Az emberek zömének az a hétköznapi problémája, hogy nem tud megélni. Itt jegyezném meg, hogy a magyar társadalom a gazdagabb társadalmak közé tartozik, az emberiség nagyobbik része ennél sokkal rosszabbul él” – mondta. A túlfogyasztással és a fogyasztási kényszerrel – mint Hidvéghiné Pulay Brigitta mondta – az életünkből hiányzó élményt igyekszünk pótolni. Látható, hogy a modern társadalmakban fölbomlottak a közösségek, s az emberek elidegenedtek egymástól.

Pogátsa Zoltán összehasonlításából megtudhattuk, hogy a 2. világháború után az amerikaiakhoz képest sokkal több munkaórát dolgoztak a németek. Mindkét országban nőtt a termelékenység, az egy munkaóra alatt létrehozott érték. Idővel a németeknél egyre kevesebbet dolgoztak, s ez nem járt azzal, hogy gazdaságilag elmaradtak volna az amerikaiaktól. 

„Az a fajta világnézet, amikor a ránk bízott világot, legyen szó akár a környezetünkről, akár egy közösségről, áldásnak tekintjük, a meglétéért hálásak vagyunk, és úgy szeretnénk fejleszteni, hogy azzal a lehető legnagyobb jót érjük el, az olyan hozzáadott morális érték, amely a közjó előmozdítását, a közösség minden egyes tagjának erkölcsi fejlődését eredményezi” – mondta a beszélgetés végén Köves Fruzsina.

Fotók: Huszár Boglárka