Poszt-covid tünetekre free jazzel válaszoltak
A poszt-covid időszakban nyitottak, állításuk szerint rengeteg viszontagság és megváltozott körülmény mellett: „Az underground művészeti és zenei kollektívák, mikroközösségek sok esetben helyszín, befogadó tér nélkül maradtak. Egy olyan időszakról beszélünk, amikor az elidegenülés, a távollét barátainktól, szeretteinktől már maradandó károsodásokat okozott a lelkünkben.”
Zenei palettájukat igyekeztek a nyitás óta színesen tartani, a free jazztől a punkon vagy a technón át a népzenéig minden volt már náluk, és ez így is marad terveik szerint. „Szeretnénk stílushatárokon átnyúló, színes koncerthelyszín maradni” – állítják.
Néhány kevésbé ismert kortárs, de előremutató előadót is bevállaltak, akik bárhol a világon nehezen élnek meg, nálunk meg főleg, pedig kiemelkedő a művészetük. Új helyként eddig nem tudtak pályázni, most viszont ráfekszenek erre, számítanak az államra, a fővárosra és a kerületre is, hogy még több ilyen programot hozhassanak.
„30 ukrán kisgyerek önfeledten fogócskázott a nagyszínpad előtt”
„Nehézségek mindig adódnak, újabban ráadásul olyan is, amit eddig csak disztopikus filmekben láthattunk” – teszik hozzá. Programok maradtak el a háború és a covid miatt, időnként letargikus állapotba került a csapat. De pont egy ilyen alkalommal szembesült Laci a nagyterembe lépve az alábbi jelenettel:
„Nagyjából 30 ukrán kisgyerek önfeledten játszott, fogócskázott a nagyszínpad előtt, ahol máskor koncerteket tartunk. Ekkor eszembe jutott Az élet szép című film, melyben az apuka még a háború legsötétebb borzalmai között is megóvta kisfia mesevilágát. Az emeleten ukrán információs pult alakult, ételosztás, melegedő és szociális helyiség üzemelt a szülőknek. Büszkeséget éreztem, hogy mindezt önerőből, önkéntesekkel és a nálunk dolgozó csodálatos csapattal tesszük lehetővé.”
Punktörténelem, angol színház, budapesti monodráma
Nem zenés programokban eddig sem volt hiány, hetente átlag 10-20 eseménnyel színesítették a kerület mindennapjait. Májusban először külföldi, nem-zenei produkciókat mutatnak be a Turbinában: lesz angol nyelvű színház, Ukrajnából érkező, a háború közepén született performatív zenei live act, élő esemény, Amerikából indult, világkörüli turnéra kelt, punktörténelmet feldolgozó film vetítése, berlini és román gyökerekkel bíró kortárstánc-szóló és egy Budapesten született monodráma is.
„Minket is meglepett, mekkora igény van például kollektív mozgásra, sokak jönnek előszeretettel sportolni ugyanoda, ahova koncertre járnak. Nagy népszerűségnek örvendenek a szombati nappali zenés rendezvények is, melyek már délután kettőkor elkezdődnek” – magyarázzák.
„Ha nem hagynak üzemelni, el kell költöznünk”
A turbinások, elmondásuk szerint, tényleg mindent megtettek, hogy beilleszkedjenek a kerületbe, folyamatos kapcsolatban vannak a környék lakóival, a rendezvények alatt külön csapat figyeli, hogy az érkezők és távozók ne hangoskodjanak, minden terük hangszigetelt, még a biztonsági szolgálat embereit is lecserélték, amikor a vendégek panaszkodtak a modorukra.
Viszont, mivel önerőből üzemelnek, nem tudják, meddig tudnak túlélni úgy, hogy bár éjfélig lehetnek nyitva, a koncertek csak 10 óráig tarthatnak, és utána kiürül a hely. „Három éve küzdünk a fenntartható nyitvatartásért, eddig azonban ígéreteken kívül mást nem kaptunk. Ha belátható időn belül nem hagynak minket rendesen üzemelni, akkor a Turbina hamarosan el kell, hogy költözzön a kerületből. Ezt nagyon sajnálnánk, mert megszűnne az itt élő és alkotó fiatalok egyik, talán mondhatjuk így, bástyája” – állítják.
Nyitókép: Mile Máté
