Az utóbbi évek kissé vagabund üzemmódja után valódi otthonra találhatott az idén 93 éves (1931-ben alapított) MAFSZ, és hát hol máshol történhetik meg mindez, mint Józsefvárosban – természetesen. Vagabund, mert az utóbbi 12 évben ugyan a Tilos Rádió természetes szövetségeseként bírtak egy „kutyaólnyi” irodát a híres médiummal szimbiózisban, de saját helyük már régóta nem volt. Most azonban a Józsefvárosi Önkormányzat kedvezményes helyiségbérleti pályázatának köszönhetően – mely lehetőséggel számosan éltek már, lásd a Dobozi 21 közösségét, a Stereo Aktot, stb. – rezidensként költözhettek be a József utcai ingatlanba.

Saját helyre eddig is szükség lett volna, lévén a MAFSZ archívuma nemcsak páratlan, hanem hatalmas is, ám csak magánlakásokban, pincékben, vagy a Tilosban volt lehetőség a filmanyag tárolására. Mely tárolás ugyan lehet körültekintő, de a gyűjteménynek mégis egy helyen kell lennie, így kezdődhet meg ugyanis a digitalizálás és a feldolgozás. Ez a gigászi feladat most veszi majd csak igazán kezdetét.

Miből is áll össze az egyedülálló archívum? Először is rengeteg amatőr filmből – ezek jelentőségét régóta ismeri a filmelmélet, de a politika is, már a szocialista Művelődéskutató Intézet véleménye is az volt, hogy „kiemelkedően nagy értéket képviselnek a nemzeti önismeret számára”, de amúgy profi filmkészítők is rendre elküldik alkotásaikat a MAFSZ fesztiváljára (tavaly már a 68. volt). És hogy miben áll ez az érték, annak csak egy aspektusára világít rá Győri Csilla, a szervezet ügyvezető titkára: „Nagyon gyorsan reagál ez a fajta filmkészítő attitűd az új társadalmi problémákra, a korábbi fesztiválokon például azonnal megjelent a családon belüli erőszak, vagy a #metoo mozgalom.”

Azt pedig, hogy idén mi volt a trend, Kapás Tibor, a MAFSZ elnökségi tagja világítja meg: „A fiatal alkotóknál a céltalanság, a semmittevés, egyfajta »kapunyitási pánik« volt a sláger, ezért is érdemes archiválni és megnézni például a háború előtt készült filmeket, mert elképzelhető, hogy lehetséges a párhuzam az akkori generációk félelmeivel.”

Mivel a MAFSZ-os filmek sokszor nem vetíthetők a megszokott csatornákon (egy amatőr film készítője nem a nyilvánosságnak szánja a művét, ezért nem biztos, hogy minden zenefelhasználás jogtiszta), ezért az új helyen

majd edukációs és kutatási céllal az utómunkastúdió, filmes bejátszógépek melletti „Fetrengő moziban”.

Szemináriumokat, könyvklubot, lakáskoncerteket, workshopokat is szeretnének a József utcában, valamint ezen a télen az ELTE mozgókép szakos diákjai is helyet találtak itt – intézményük szénszünete miatt. Közösségi hely lehet ez sokféle profillal: „Lesz itt szalonszerű beszélgetés már januárban a bécsi szecessziós festő​ Egon Schieléről, meg cianotípia kiállítás, de szeretnénk megtudni azt is, hogy ki mit gondol A semmittevés forradalmáról (társadalomtudomány, Jenny Odell) vagy Spiró György Fogságáról, de leginkább Paul Austert hoznánk ide, üzenjük neki, hogy kap Unicumot” – kacsint Czabán György elnök.

Az ingatlant elég lepukkant állapotban vették át a filmesek, eddig 6-8 millió forintnyi munkát tettek a helybe közösségi finanszírozással vagy kalákamelóval. Állami pénzre nemigen számítanak, egyedül országos fesztiváljukat támogatja a Nemzeti Filmintézet, de olyan pályázat nincs, ami a szervezet éves működését finanszírozná, a MAFSZ-osok önkéntes alapon viszik a szervezet ügyeit.

A fiatalok integrálásáról sem feledkeznek el: „Érkeznek vizsgafilmek Erdélyből, Kaposvárról, az SZFE-ről, minden évben ott van a fesztiválunkon a Szent László Gimnázium végzős médiaosztálya, akik boldogan keverednek a 70 éves Lajos bácsival, aki tavaly a gólyákról csinált filmet” – mondja Győri Csilla. Czabán György szerint a MAFSZ-os tevékenység sokkal inkább örömelvű, mint heroikus: „Jó közösen gondolkodni filmekről, képekről, felelősséget érzünk ezért a szervezetért, és az is jó, hogy ezt senki nem akarja elfoglalni, ellopni, mert itt csak azt lehet lenyúlni, hogy holnap le kell festeni a padlót.”

Fotók: Huszár Boglárka