Ma egyre gyakrabban hallható fogalom a részvételi avagy közösségi költségvetés, mit is jelent pontosan?
A kiindulópont az volt, hogy amikor a választási kampány előtt ránéztünk a költségvetésre, azt láttuk, a jelentős hiány miatt a fővárosban nagy dolgokat fejleszteni nem fogunk tudni. De azt gondoltuk, az új vezetés tud új politikai kultúrát hozni. A központi kormányzat felülről, kinyilatkoztató módon intézkedik,
mi viszont egy sokkal kooperatívabb, részvételiséget alkalmazó hozzáállást hoznánk be.
A világban másutt is trend, hogy a politika professzionalizálódásával egyre inkább nő a szakadék a választók és a hivatalok, a politikusok között.
Emiatt másutt is elkezdtek a részvételiségen gondolkodni, azaz, hogy a lokális fejlesztésekbe vonjuk be a helyi közösségeket. Ez konkrétan azt is jelenti, hogy a főváros lakosságát kor, nem, foglalkozás stb. szerint reprezentáló 50-60 emberrel ülünk le, akik egymással vitatkoznak a fontos kérdésekről. Ilyen közösségi gyűlés volt például a klímaváltozásról.
Létrehoztuk a petíció intézményét is:
ha az emberek összegyűjtenek kellő számú, tízezernél több aláírást egy kérdésről, akkor a fővárosi közgyűlésnek azt napirendjére kell tűznie.
Ez annyiban más a népszavazástól, hogy nem dönt egy kérdésről, hanem csak kötelező tárgysorozatba venni. Ha az ezret meghaladja a petíciót aláírók száma, akkor már egy vezetőnek fogadnia kell a petíció képviselőjét. Így járt nálam a közelmúltban egy hölgy a szelektív biohulladék ügyében.
Hogyan működik a gyakorlatban mindez?
A közösségi költségvetés – mert már így hívjuk – tehát arról szól, hogy azonosítsunk a polgárok részvételével egy-egy helyi problémát, amire aztán megoldást találunk. A 2020-2021-es idényben 15, a polgárok által kezdeményezett projekt folyik, így például egy játszótér fejlesztése, egy grafitti-fal, de egy autista központ programokkal való segítését is kezdeményezték. Az otlet.budapest.hu honlapra kerülnek ki a javaslatok, három kategóriában.
Fontos, hogy az ötleteket akkor is megvizsgáljuk, ha valaki pontatlanul fogalmaz, vagy rossz a helyesírása. Az elfogadott ötletről aztán szavaznak a polgárok. Ilyen például, hogy elhagyatott lakásokat újítsunk fel a hajléktalanoknak. Tavaly iszonyatosan sok szavazatot kaptak a szociális ötletek, a polgárok elvárják, hogy egy ilyen válság közepette a város ne hagyja magára az elesetteket. A tavalyi tapasztalat az, hogy az internetes szavazás nem elég, tehát kapcsolatba léptünk a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárral, és a helyi fiókokban bevontuk a könyvtárosokat, ott lehet helyben elmerülni a témában és szavazni is.
A fővárosi egymilliárd vagy a józsefvárosi 120 millió forint nem tűnik egetverően magas összegnek, ha például a stadionárakhoz viszonyítjuk… Mennyire racionális az, hogy a hivataloknak is rengeteg energiát kell befektetniük az ötletek feldolgozásába, megvalósításába?
A főváros költségvetési főösszege 260 milliárd körül van, de ebből a fejlesztési költségvetés nagyon kicsi – a legtöbbet a BKV működtetése viszi el –, a fejlesztések terén az egymilliárd már tekintélyes összegnek mondható. Egyébként a demokrácia költséges folyamat, sok ember vesz részt ebben a projektben. De épp az a lényeg: a 2010 óta működő Nemzeti Együttműködés Rendszerével szemben
itt nem egy-két ember mondja meg fentről, mit hogyan kell fejleszteni.
A mi logikánk egészen más: konzultálunk az ötletgazdával, a hivatal pedig így nyitottabbá válik.
Nem populista húzás, hogy kérdezzük meg a népet, az embereket, mit szeretnének? Elvileg hülyeséget is lehetne ajánlani, aztán akár meg is szavazni…
Működnek szűrők, azért határoztunk meg három fő pillért, a zöld, a nyitott és az esélyteremtő Budapest kategóriáit, ezen belül lehet ajánlani. Az emberekben meg van egyfajta bölcsesség, amikor szavaznak. Egyébként pedig,
ezek az ötletek miért is lennének rosszabbak, mint amit a hivatal talál ki?
Én nagyon hiszek a képviseleti demokráciában, és ez nem ügydöntő népszavazás, hanem egy kiegészítő eljárás, eszköz arra, hogy a lokális közösség által kitalált dolgot közösen valósítsuk meg.
Számos ötletet lehet már látni a honlapon. Ezek olykor nem túl triviálisak? Hiszen ki ne akarna több zöldfelületet vagy tisztább várost?
Az persze nem ötlet, hogy legyen több zöldterület. De ha konkrétan javasolják, hogy pontosan hol és milyen módon alakítsák át a murvás játszóteret ilyen és ilyen növényzettel, az már igen. A közösségi gyümölcsös ötletét például elvetettük, mert kérdés, városi környezetben mi is lenne egy ilyen hellyel.
A méhlegelő nem ilyen ötlettől vezérelve jött?
Azt a programot a FŐKERT szakmai koncepciója alapján indítottuk.
Eddig melyik ötletet látta a legjobbnak vagy legérdekesebbnek?
Az egyik legizgalmasabb az üres lakások felújítása és átadásuk a hajléktalansággal vagy annak veszélyével küzdőknek. Ilyenkor az a kérdés, hogyan szállhatna be pénzzel a főváros, mit tehetnénk, mit vehetnénk meg mi, s be tudunk-e vonni önkénteseket és már tapasztalattal rendelkező szervezeteket, akik magát a felújítást elvégzik vagy más módon segítenek, akár ők is adománnyal.
Poénból kérdem: a Városháza eladásának ötlete is ilyen módon merült fel? Ez egy hekkelős politikai akció?
Ennek a története azért régebbi. Ahogy itt végigmegyünk a folyosókon, érzékelheti mindenki, hogy ez nem feltétlenül irodaépület (egyébként hadirokkant-kórház volt). Úgy negyven százaléka folyosó, a hasznos és haszontalan tér aránya iszonyatosan rossz, energetikai szempontból szörnyű állapotban van.
Mi valóban megfontoltuk 2020 novemberében az opciókat, hogy felújítsuk vagy elköltözzünk úgy, hogy ezt eladva egy reprezentatív, korszerűbb új irodaházat építtetünk.
Megfontoltuk, majd elvetettük, mert lehet, hogy sok érv szól a költözés mellett, de a Városháza eladásához olyan széles körű politikai konszenzus kell, ami sem a fővárosi, sem az országos politikában nem áll rendelkezésre. Ez nem csak egy irodaház, olyan hagyományrendszer kapcsolódik hozzá, amit nem lehet csak úgy lebontani.
Miképpen áll az okosváros projektje? Ebbe tartozna bele például a parkolás? Mi lehet még „okos”?
A parkolás nem ebbe tartozik, különösen nem most, hogy a járványügyi intézkedések miatt sem a kerületek, sem a főváros nem tud hozzányúlni sem a díjakhoz, sem a zónák átrajzolásához. Az okosvárost többnyire úgy értelmezik, hogy az nagyon technikaorientált, kütyükre, számítógépekre stb. gondolnak. De számunkra az okosváros inkább az élhetőség kategóriájába tartozik:
beleértjük a részvételiséget, az átláthatóságot, a nyitottságot, a fenntarthatóságot és persze a technológiát is.
Számos ötleten dolgozunk különböző szervezetekkel és közművekkel. Egy nagyon konkrét példa, hogy épp a VIII. kerületi II. János Pál pápa téren nyílik majd meg egy okosvécé, ami teljesen automatizált, jelezni tudja a központi rendszernek, ha elfogyott a szappan stb., és így könnyebben lesz működtethető. Egyébként mindenki azt hiszi, mi sem egyszerűbb, mint egy nyilvános vécét megépíteni és működtetni, ám ez húszmilliónál is nagyobb tétel.
A fővárosban és a kerületekben különböző koalíciók uralkodnak, hogyan sikerül együttműködni? Ön ugyebár momentumos…
A közösségi vagy részvételi költségvetés számomra azért fontos, mert a kívánt új politikai kultúrát hozza be. Szeretném elkerülni, hogy az emberek ezt politikai ügyként éljék meg, és azért ne vegyenek részt benne, mert egy ötlet az úgymond baloldali városvezetéstől származik, egy másik meg a fideszesektől… A tapasztalat azt mutatja, hogy ebben a témában a legerőteljesebben a VIII. kerülettel lehet együtt dolgozni, de például a fideszes Budafokkal is kifejezetten jó volt együttműködni, lehozták a hirdetéseket is. Mert ott is látják, ha a szűk környezet fejlesztéséről van szó, akkor minden kis pénz jól jöhet a fővárostól is. A választóvonal az, hogy egy-egy kerület gondolkodik-e ilyen akciókban.
| Részvételi költségvetés Józsefvárosban |
| Mint arról beszámoltunk, a józsefvárosi képviselő-testület 2021. szeptember 23-i ülésén fogadta el a 2022-es Részvételi Költségvetés induló koncepcióját, és 120 millió forintot különít el, amit majd a lakosság döntése alapján hasznosít. December 9-én pedig a Zoomon tartottak ötletelő fórumot a fővárosi közösségi költségvetésről. |
Nyitókép: Mile Máté
