Jámbor András önmagát mindig a baloldalhoz sorolta, de nem a hagyományos baloldalról érkezett, a Szikra Mozgalom által is képviselt modern baloldaliság jellemzi. A 17 ezer követővel bíró Substack-oldalán megjelent cikkében a 2026-os választásokig tartó útról fejti ki az álláspontját.

Jámbor András június elején jelentette be, hogy jövőre nem indul a választásokon. Ennek okáról részletesen is nyilatkozott lapunknak:

Képviselői tevékenysége alapján jó eséllyel újraválaszthatták volna 2026-ban, de úgy vélte, „most azzal szolgálom a legjobban a szavazóimat, ha nem osztjuk meg a Tisza jelöltjével az ellenzékieket, és nem adunk esélyt a Fidesz győzelmére”.

A nemrég megjelent cikkében – Miért kell a pártpolitikai baloldalnak ‘meghalnia’, hogy élhessen? – a baloldal feladatáról ír, ami „ma nem lehet más, mint Orbán rendszerének leváltása”, és ezért kockáztatni kell, s „ha ehhez a centrummal és a jobboldallal való összefogás kell, akkor velük együtt kell lépni”.

Jámbor András úgy látja, hogy a 2022-es hatpárti szövetségben mandátumot kapott képviselők antiorbánista legitimitása kétségtelen, ám

és az emberek számára csak annyit jelet, hogy „az Orbán Viktortól való távolság legszélső pontja”. És ennek oka az, hogy a baloldal az elmúlt másfél évtizedben a saját létezésével foglalkozott.

„Pedig a cél a széles néprétegek felemelése, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, az emberek képviselete a cégekkel és az intézményekkel szemben, valamint az alsóbb társadalmi osztályok képviselete az elittel szemben lenne – kiegészülve kapitalizmus-kritikával, ökológiai alapvetésekkel, feminizmussal és más baloldali értékekkel” – írja, és hogy ez a modern baloldaliság megszülessen, „a magyar intézményes baloldalnak elvszerűen, baloldali módon, önkritikusan és céltudatosan kell »elpusztítania« pártpolitikai önmagát”.

Jámbor András azt állítja, hogy „ami ma intézményes baloldalként létezik, az a valóságban nem létezik: nincsenek céljai, amelyek önmagán túlmutatnának és a nép érdekeit szolgálnák”. A pozíciók megtartása és újraosztása nem ilyen cél, és nyolc hónappal a választás előtt világos, hogy „a mai magyar baloldal nem tud önállóan hatalomra kerülni”.

Jelenleg nincs olyan erő, mondja Jámbor, ami képes lenne baloldali programot megvalósítani, növelni a jólétet, az újraelosztást, véghezvinni a társadalmi viszonyok mélyreható reformját. „Sem a DK, sem a Kutyapárt, sem a Tisza, és főleg más szereplők nem vállalják a tőke-munka viszony radikális átalakítását, a gazdasági tulajdonviszonyok újragondolását, olyan választási reformot, amely csökkentené a tőke beleszólását a demokratikus küzdelmekbe, a médiarendszer átalakítását, vagy a jogrendszer olyan reformját, amely túlmutat a jogi egyenlőségen”, bár megjegyzi, ezek a pártok is vállalnak fontos szociális és liberális reformokat.

A választás tétje most azonban más. „Én nem akarok Orbán rendszerében megöregedni. Ez persze az én személyes problémám. Az is az, hogy nem szeretném, hogy a gyerekeim ebben a rendszerben nőjenek fel. Az viszont közösségi és politikai probléma, hogy emberek tömegei nem tudnak kitörni a szegénység újratermelődéséből; hogy lakhatási válság van; hogy nyugdíjasok százezrei tengődnek a létminimum alatt; hogy dolgozók millióinak a kemény munkával megkeresett fizetése csak arra elég, hogy hó végén épp kijöjjenek. Az is a közösség problémája, hogy az állami szolgáltatások – az oktatás, az egészségügy, a szociális ellátórendszer – nem működnek. És az is közösségi probléma, hogy mindezt Orbán rendszere tartja fenn. Ma pedig ezt a rendszert a Tisza jelöltjei tudják leváltani.” 

Jámbor András úgy látja,

1) részt venni az Orbán-rendszer leváltásában, és tenni azért, hogy javuljon az emberek élete; 2) visszahúzódni az elvekbe és a baloldali identitásba valódi politikai cselekvés és képviselet nélkül.

„Az első esetben a Tisza Párt és Magyar Péter támogatásával olyan felelősséget vállalunk, amelyet nem tudunk teljes mértékben kontrollálni, hiszen a kormányzás az ő kezükben lesz. A második út kockázata pedig az, hogy a baloldal évtizedekre kisebbségben marad […], és fennáll a veszélye, hogy beragadunk az Orbán-rendszerbe.”

Ha már kockáztatni kell, akkor előre kell menni az első úton, ad a dilemmára választ Jámbor András, ezt „a visszalépésemmel is megerősítettem”. Mivel a baloldalnak az Orbán-rendszer leváltását kell támogatnia,

Az Orbán-rendszer bukása után segíteni kell a küzdelmet ezekért az intézkedésekért egy néppárti, széles ernyő alatt működő kormányban, ahol különböző szavazói rétegek és politikai szereplők dolgoznak együtt.

„Mert ezt a harcot a baloldal helyett más nem fogja megvívni”, ezért ideje leszámolni a lassú középszerrel, a kivárással, az alkukkal. „Az intézményes pártpolitikai baloldalnak meg kell halnia, hogy egyszer élhessen” – írta Jámbor András.

Fotó: Huszár Boglárka