Pontosabban: jönnek az űrrovarok, hisz a Corvin mozi Sci-fi csütörtök című tematikus sorozatában Paul Verhoeven 1997-es (Magyarországon 1998-ban bemutatott) inváziós sci-fi horrorja, a Csillagközi invázió lesz az évad utolsó mozija november 7-én. Különleges film, annak idején nehezen is tudott vele mit kezdeni a kritika.
A holland rendező, aki több remek európai mozgóképet követően a 80-as években kezdte hollywoodi karrierjét, és olyan egyedi, első ránézésre csak a műfajiságra koncentráló, mégis zavarba ejtően mély, a groteszktől és a metsző szatírától sem visszariadó művekkel hívta fel magára a figyelmet, mint a Hús és vér, a Robotzsaru, a Total Recall – Az emlékmás, vagy az Elemi ösztön, ezúttal hamisítatlan B-filmet készített, modellalkatú színészekkel (Casper Van Dient, Denise Richardsot és a többi fiatalt sem karakterábrázoló képessége miatt alkalmazta a direktor), disztópikus világképpel és sok-sok visszataszító bogárszörnnyel. És nincs is más benne, csak a nagyon szép emberek és a nagyon csúnya rovarok, akikkel összecsapnak az előbbiek.
Akkortájt egészen szokatlan volt ez a nyíltsisakos provokáció, s viszonylag kevesen is tudták dekódolni, elvégre a Robert A. Heinlein 1959-es regénye alapján készült, 95 millió dollárból összehozott produkciót valóban lehet úgy is nézni, mint egy ostoba, az emberi felsőbbrendűséget hirdető sci-fit – azonban az undorító, véres-nyákos akciójelenetekben, a film hangvételében mégiscsak ott rejlik Verhoeven véleménye az emberiségről.
Ez benne a zseniális, s ezért lehet az is, hogy a Csillagközi invázió képes volt lassan kultstátuszba emelkedni és elfoglalni helyét a zsánerklasszikusok között. Néha valóban az lehet a néző érzése, mintha egy olcsóbb tévécsatorna éjjeli sávjába okkal száműzött vackot nézne, de a rendezőnek valószínűleg ez is volt célja: azzal szembesíteni a nézőt, hogy mennyire elfogadottá vált az erőszak ábrázolása a művészetekben és a médiában is.
Bár sokan úgy vélték, hogy alkotásával a túlburjánzó és veszélyes militáns államok (például Amerika) viselkedése mellett érvel, az összképet vizsgálva éppen hogy ennek ellenkezője lehet igaz: Paul Verhoeven képzeletbeli propagandafilmje a valóságnak állít kényelmetlen tükröt, amelybe tán túl kényelmes nem belenézni.
De ha hajlandóak vagyunk megtenni, nem marad el a hatás!
Kovács Gellért
Az e heti kérdés
Hány kategóriában jelölték Oscarra a Csillagközi inváziót annak idején?
a) egy
b) kettő
c) három
A megfejtéseket november 15-éig küldjék be a kvizjatek@jozsefvarosujsag.hu címre!
